Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

112 466". országos ülés 190b jutius 18-án, hétfőn. szem, hogy az akkori pénzügyminiszter az országgyűlés pénzügyi bizottsága elé részletes előterjesztést tett az udvartartási költségek egész állományának hovafordításáról. Indokolta tüzetesen nemcsak üres beszéddel, — azaz nem mondom üres beszéddel, haiiem nemcsak puszta beszéddel indokolta, miért van szükség az udvartartásnak költség emelésére, a mely 1 millió forintot tett ki. Felhozta, mennyi volt az udvartartásnak hátraléka és adósságai; akkor 'felmerült azon kérdés, — mert a pénzügyi bizottság jelentáse tüzetesen tárgyaltatott — hogy ő Felsége a király, vagyis dehogy a király (Zaj jobb'/'elől. Halljuk! Halljuk! a szélsőhaloldalon.) hanem, hogy ő Felsége a király nevében azok az urak, a kik az udvartartást csinálják, nem is urak ám — mint a hogy a rábaközi példaszó mondja — azok, a kik felházban laknak, cseléd ám azoknak legnagyobb része, hogy azok, a kik udvartartási cselédek, miként pazarolják Magyarország pénzét, mire, mily czim alatt, mily összegben, s akkor a pénzügyi bizottság előtt kisült, hogy pusztán jótékonysági, közművelődési, közoktatási, diszitési és nem tudom micsoda czélokra az udvartartás Ausztriának adott évenkint 900,000 forintot, Magyarországnak is adott 25— 30,000 frtot. De azért nekünk ép ugy kellett 1 millió forinttal emelni a költséget, mint a hogy az osztrákok tették. Hova tették, nem tudom, mert az osztrák dolgokat evidencziában nem tartom; hiszen ha tették, tehették. Már most akkor egy paktum jött létre, talán az első és utolsó paktum, a melyet elv szerint helyeseltem, gyakorlati tartalmára nézve akkor sem, t. i, felmerült az udvartartási költség emelésénél, hogy ő Felsége pedig legyen köteles — nem ezzel a szóval mondták, mert ez nem udvarképes szó, (Derültség.) — hanem legkegyelmesebben méltóztassék ezentúl Magyarországnak művészeti, közművelődési ós egyéb diszitési, s nem tudom micsoda czóljaira évenkint ugyanakkora összeget fordítani, mint a mekkorát Ausztria számára fordit. Teljesen határozottan emlékszem, mert egy bizottsági tárgyaláson jelen voltam, mint auditor, lehet, hogy az akkori sajtóban van nyoma, hiszem, hogy a képviselőház tanácskozásaiban is van nyoma, hogy akkor a kormány az ország pénzére való tekintettel a Felség nevében ilyen javaslattal, ilyen indokkal, ilyen jóakaratú kéréssel jött a nemzet törvényhozása elé. Nem pedig azzal, hogy fizessenek, mert muszáj, és fizessenek még az elmúlt időkre is 2 millió korona emelést. Hogy áll ez a dolog ? A tisztelt miniszterelnök ur azt jól tudja, hogy ő Felsége, a mi dicsőségesen uralkodó, alkotmányos királyunk, a miniszterek intézkedéseit annyira ellenőrzi, akár a rendelkezési alap, akár saját tárczái körében, hogy ha 20,000 írtnál nagyobb pénzösszegig terjedő kötelezettséget, adományt, vagy ajándékot, vagy szerződést kötnek a miniszterek, azt ő Felsége elé kell terjeszteni, mert ő Felsége legfőbb felügyeleti és ellenőrzési, rendelkezési és jóváhagyási jogát gyakorolni akarja. Már pedig akárki akármilyen véleménynyel legyen akármilyen felséges úrról, a ki futkározik ezen a világon fel és alá, a magyar nemzet van annyi, mint Ferencz József, ez a nemzet mindig van annyi, mint egy király. S ha a király fentartja magának méltán azt a jogot, hogy a költségekkel szemben, a melyek időnkónt leimerülnek, a 20,000 forinton túl terjedő lényeges kiadásokat, adományokat, ajándékokat látni akarja, hogy jóváhagyhassa, vagy jóvá ne hagyja, nekünk azt a 11 milliót látnunk kell. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezen nemzet jogának és méltóságának kell annyinak lenni, mikor saját jjénzéről van szó, mint a mennyi annak a királynak van, a mikor a mi pénzünkről van szó. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaldalon.) Tessék a nemzet elé arról a tizenegy millióról részletes költségvetést terjeszteni, mire kell, mert vaktában, bolondjára, részeg fővel, őrülten — mert akkor lesz a nemzet őrült — azt meg nem szavazza, (Elénk helyeslés és tetszés a balés a szélsöbaloldalon.) mikor még látnia sem szabad, hogy hová lesz hát az ő 11 milliója. Ezer kifogásom és okom van arra, hogy el ne fogadjam e javaslatot; ezen okaim túlnyomó részét előttem szóló képviselőtársaim már elmondották. De ez az egyetlen ok elég nekem arra, hogy mindaddig, a rnig ebben javulás nem történik, a míg a kormány ő Felségének 11 millióra terjedő költségvetését az utolsó sarkantyús huszárcsizmáig, a mi neki kell, ide nem terjeszti, — önök számtalanszor hivatkoznak angol példákra, pedig az angol parlament, a mig utolsó zsebkiadását nem ismeri a királynak, egy krajczárt sem ad neki — a mig nem látom a költségvetésben, hogy mire kell ez a 11 millió, azt meg nem szavazom, mert az udvari szolgák kezére a nemzet keserves pénzét nem bizom. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. (Felkiáltások balfelöl: Holnap! Három óra!) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Ha a t. képviselő urak szíveskednének némi türelemmel megajándékozni, nem hiszem, hogy három óráig tartson, mert egyáltalán nem szándékszom beszédet tartani, mindössze egy pár, egészen a személyes kérdés természetével biró megjegyzést óhajtok tenni. (Halljuk ! Halljuk!) Az előttem felszólalt t. képviselő ur igen szigorú leczkét tartott a személyeskedést illetőleg és pálczát tört felettem azért, hogy én sokat személyeskedem. Ez a fellépés nagyon jól vette ki magát a képviselő ur mai beszédében, a mely, azt hiszem, elejétől végig, az alfától az ómegáig nem volt más, mint az eszközökben is meglehetősen kiméletlenül és kevés skrupulussal