Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

Í66. országos ülés 190í jidhis 18-án, hétfőn. 113 dolgozó személyeskedés. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) És általában, ha a képviselő ur tetszeleg magának abban, hogy felsorolja azokat az éleä dolgokat, a miket egy igen heves és igen erős parlamenti küzdelem közepette mondottam, én arra kérem, mert én nem érek rá, ő meg, az igaz, nem annyira szeret foglalkozni — kérjünk meg egy harmadik szorgalmas embert, a ki ráér, (Derültség a jobboldalon.) keresse elő csak ebből a mostani czivillistavitából azokat az igazán sértő természetű, szemenszedett gorombaságokat, a melyekkel a t. túloldalról a kormányt és e pártot minduntalan illették, (Igaz! Ugy van! jobbfélől. Nagy zaj a szélsobalóldalon.) és mindenkit a világon illetnek, a ki a képviselő urakkal egy véleményen nincs. Én természetszerűleg erre^ a térre a képviselő urat követni nem fogom. Én senkinek intenczióját, hazafiságát kétségbe nem vonom, de azt a jogot nem a magam számára, de ezen párt minden tagja és általában a ház minden tagja számára fenn kívánom tartani, hogy akkor, a mikor valamely törekvést a nemzetre nézve károsnak, veszélyesnek lát, e tekintetben teljes hatálylyal fejezhesse ki meggyőződését, teljes hatálylyal támadhassa azokat a tendencziákat, a melyeknek jóhiszeműségét elhiheti, de veszélyes voltukról meg van győződve. (Elénk helyeslés jobb felöl.) De hogy a képviselő ur és hiven segédkező adjutánsai milyen különös módon járnak el támadásaikban, legyen szabad hivatkoznom arra az egy pontra, a melyről különben is meg kellett volna emlékeznem, mert a félreértést el kívánom oszlatni, t. i. az 1848 : XX. törvényczikkre. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a képviselő ur a kérdést nem igen ismeri és azzal nem igen foglalkozott, az nem lep meg. Én azt hiszem, a ki csak félig-meddig foglalkozott a protestáns egyházaknak azon mozgalmával, a mely sub titulo »1848 : XX, t.-czikk végrehajtása« indult meg és a melynek eredményeként az a bizonyos memorandum megjelent és szaklapokban bőségesen tárgyaltatott; és ha a képviselő ur azt a memorandumot látta . . . Eötvös Károly: Láttam! Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . Természetesen, ha a belsejét is látta, mert ha csak a boritékát látta, nem tudja, hogy miről van szó — akkor az ismeri az én álláspontomat. Az én álláspontom ugyanaz a kiindulási pontot illetőleg, mint a képviselő uré, hogy az 1848 : XX. törvényczikket szó szerint végrehajtani nem lehet, hanem igenis azt tartom, hogy az egyházaknak azon nagy érdekeit, a melyeknek kielégitése az 1848 : XX. törvényczikk végrehajtásának nem minden tekintetben helyesen választott jelszava alatt indult meg, igenis, az 1848 : XX. törvényczikkben lefektetett Ígéret végrehajtása gyanánt elő lehet venni és ki lehet elégíteni. Hogy milyen sorrendben és KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906 XXVII. KÖTET. hogyan, azt preczize, részletesen mondtam meg Julius 6-iki beszédemben. Ha elkerülte figyelmét, legyen szives elolvasni. Eötvös Károiy: Nem kerülte el! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha pedig nem kerülte el, akkor mai támadása ezen a a czimen valóban teljesen érthetetlen előttem, mert ott még a kérdések sorrendjét is világosan megmondtam, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Csak jellemzésül hozom fel, hogy ma, midőn a képviselő ur azt mondta, hogy az 1848: XX. törvényczikket végrehajtani nem lehet, frenetikus helyesléssel találkozott. Nessi Pál: Nem a mi részünkről! Bodoky Zoltán: A vitarendező részéről! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én ma csak az ellenzék vezéregyéniségeivel foglalkozom, tehát Olay Lajos képviselő úrral — kérem, illő tisztelettel fogadni, hogy róla emlékezem meg — a ki ugyvan-ozott és lelkesedett azon, a mit Eötvös képviselő ur mondott; már pedig, midőn én Julius 6-ikán azt mondtam, hogy az 1848 : XX. törvényczikket ugy végrehajtani, a hogy azt a törvény szövege involválja, senki sem akarja, akkor épen Olay Lajos ur mondta ezt: de én akarom ! (Elénk derültség jobbfélől.) Ezek után az egymással teljesen ellenkező nyilatkozatai után a képviselő urnak, azt hiszem, felesleges fontosságot tulajdonítanék az általa épen az 1848 : XX. törvényczikk révén ma is használt, kemény, mosdatlan ós illetlen kifejezéseknek, mert csakugyan látszik, hogy nem tudja, miről van szó, nyilatkozatainak tehát abszolúte semmi súlyt tulajdonítani nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nessi Pál: Nekünk van határozatunk erre! Gr. Tisza István, miniszterelnök: Végül, t. ház, csak egy szót. Én soká nem értettem, hogy a képviselő ur mit akar velem, mikor szememre hányja, hogy nem bizom a nemzetben, kicsinylem a nemzetet, mig végre egy kifejezése a képviselő urnak meg nem magyarázta, hogy micsoda sajátságos, micäoda tragikomikus idioszinkraziában szenved, midőn egyszerre XIV. Lajosnak imitátoraként, a ki saját magának arrogálta az államot, azzal \k\\ elő, hogy a nemzet ő. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hát ez csakugyan egyike a legkomikusabb nyilatkozatoknak, a mely ember szájából jöhet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) így azután csakugyan mindent meg tudok magamnak magyarázni. De engedje meg nekem a képviselő ur, az én egész politikai vállalkozásomnak, az én egész politikai törekvésemnek alapeszméje nem a nemzet iránti kishitűségben és nem a nemzet kicsinylésében, ellenkezőleg a nemzetnek józan belátásában, a nemzetnek ezer év nagy küzdelmei közt _ kipróbált hazafiúi áldozatkészségében rejlik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én vállalkoztam volna erre a feladatra, azok között a 15