Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

466. országos ülés l'JUi Julius 18-án, hétfőn. 111 melyekben fenyegeti a nemzetet elpusztulással, tönkrejutással, vég?eszélylyel . . . Hock János: Golyóval és akasztófával! (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Eötvös Károly: Azt nem hallottam! (FelMáltások a szélsőbaloldalion: A hiúbban mondotta!) ... a mely nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy neki Magyarország fenmaradásában, a magyar nemzet jövőjében semmi hite nincs. (Ugy van! bal/elől) Pl. november 26 áa azt mondja: »a magyar nemzetet megmentjük attól, — t, i, ha mi ellenzék az ő tanácsát elfogadjuk — hogy világ csúfjára, saját szégyenére, saját fiainak őrülete vigye bukásba.« Azt mondja november 28-án: »Ez a nemzet elpusztul, ha el nem bánik az ilyen ellenzékkel.« Hirdette itt a miniszterelnöki székből, hogy oly meggyőződésben is vannak már sokan, hogy Lengyelország sorsára jutunk; azt mondja január 22-én: »Magyarország fenmaradására nézve a legnagyobb feladat visszavezetni a magyar alkotmányos életet a maga szebb és tisztultabb utjára« stb. Ez alatt azt érti, és ekkor azt fejtegette, hogy mi pedig az osztrákok követeléseihez, az osztrák javaslatokhoz ragaszkodjunk; szó nélkül fogadjunk el mindent, mert Magyarország fentartására nézve az a legnagyobb horderejű feladat. Azt mondja január 28-án, hogy akkor vállalkozott az ország kormányának vitelére, a mikor aggódó kebellel látták többen, s ő is, hogy ez a nemzet az örvény, a katasztrófa felé tántorog. (Mozgás a baloldalon.) Hát mit csinált az ellenzék és mit csinált a nemzet? — A mit különben ő maga is elismer, mert megjegyzem, t. ház, hogy a t. miniszterelnök urnak nemcsak eme nyilatkozatai vannak ám a lapokban megerősítve; vannak olyan nyilatkozatai is, hogy: »Bizom én a nemzet örök erejében; bizom én^a nemzet jövőjében, ha az ellenzék leszerel (Elénk derültség a balés a szélsöbaloldalon.) és ha elfogadja az én javaslataimat stb.« Ilyen nyilatkozatok is bőven vannak, sőt mondhatom, szép alakba öntött, hangulatos nyilatkozatok is vannak közöttük. De amolyanok is vannak, pedig ha Ausztria, a külföld, nemzetiségeink ós a dinasztia — e négy czim alá foglalhatók legkonokabb ellenségeink — látják azt, hogy a magyar kormány feje, a magyar képviselőház legelső embere, Magyarország első tisztviselője és legnagyobb méltósága igy beszél Magyarország jövőjéről, életerejéről, fenm áradásáról; hogy minket Lengyelország sorsa fenyeget, hogy mi a bukás, a katasztrófa elé megyünk, ha ilyen nyilatkozatokat a magyar miniszterelnöktől hall az ellenség, künn és benn az országban: micsoda vélekedésben lesznek akkor ellenségeink e nemzet erejéről és becsületéről? (Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) Hiszen akkor kénytelenek elhinni, hogy itt csakugyan minden becsületes ember részeg disznó, (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy itt minden hazafi őrjöng; akkor kénytelenek ezt elhinni, ha ilyen kérdésekben olyan tanukat kapnak, mint a magyar miniszterelnök. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. miniszterelnök ur, arra kérem, ne versenyezzen ön Luegerrel, Bécs polgármesterével (Helyeslés balfelöl,) a magyar nemzet életének, életerejének és jellemének festésében! A ki egy nemzet jövőjéről olyan kis hitet táplál, mint a t. miniszterelnök ur, annak nem szabad azon nemzet vezetésére vállalkoznia. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Menjen kolostorba! Eötvös Károly: Ha valaki olyanra vállalkozik, a minek sikerében maga sem hisz: mi lesz akkor annak a vállalkozásnak és vezetésnek következménye? Ezek, t. miniszterelnök ur, magasabb erkölcsi tekintetek, de egy ország vezető államférfiának, kormányzójának ezektől eltekintenie nem s:abad! (Ugy van! a baloldalon.) Neki saját nemzetét kicsinynek, őrültnek, nyomorultnak, tatárjárásnak festeni a világ előtt sohasem szabad! (Ugy van! a bal- és szäsöbaloldalon.) Ez az ellenzék pedig, a mely itt van, ez a magyar nemzet. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Derültség és ellenmondásolc a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: No ennél jobban a magyar nemzetet ugyan le nem kicsinyelhette senki! Nessi Pál: Azok ott oláhok, tótok és s/Á szók ezek: magyarok! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Kubik Béla: A szászok nem ülnek itt a mi sorainkban! Nem beczézi innen őket és a kedves horvát testvéreket senki! (Zaj. Elnök csenget.) Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, t. ház, hogy ilyen expedíczióba bocsátkoztam ezen kérdések felett, de nekem igazat kell, hogy adjon mindenki, a midőn azt állítom, hogy erre a térre a t. miniszterelnök ur terelte a mijtanácskozásainkat, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és hogy ezen a téren lehetetlen, hogy mi tovább is hallgassuk és engedjük, hogy az ellenzékkel igy beszéljen. Áttérek — lehetőleg rövid leszek — magára az udvartartás tüzetes kérdésére. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ismétlem, nem fogadhatom el a törvényjavaslatot, nem fogadhatom el a tételt. A tétel, ha jól tudom, abban áll, hogy a mai udvartartás költségei 2 millió korona évi teherrel emeltessenek, sőt még visszamenőleg a múltba is. A t. miniszterelnök ur bizonyára jól tudja, sőt az aktákat kezelvén, jobban tudja mint én, hogy az udvartartási költségeknek utolsó emelése 1872-ben terjesztetett elő, 32 éwel ezelőtt, 1873-ban szavaztuk meg. Ugron Gábor: Én ellene szavaztam! Eötvös Károly: Hát a t. miniszterelnök ur hogy emlékezik-e, nem tudom — e pillanatban, ha bizonyításra szólit fel, aktaszerűleg bizonyítani nem tudom, de én határozottan ugy emlék-