Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-466
110 íöö. országos ülés 1904 Julius 18-án, hétfőn. frivol és embertelen eljárás. Frivolt magyarul ugy hívják, hogy ledér. A frivol szó legalább jól hangzik azok fülének, a kik nem értik, magyarul azonban ledért jelent. Tehát embertelennek és ledérnek nevezte az ellenzék eljárását. Január 21-én azt mondotta, hogy teljesen meddő idó'feesérlés az, a mit mi csinálunk ; márczius 30-án pedig ezt: »a rombolás, pusztulás áldatlan munkája az, a mit a képviselő urak véghez visznek és valóságos tatárjárás,* Azután itt van az, a mit legutóbb a polgármestereknek mondott, a mire b. Bánffy Dezső t. képviselőtársam is hivatkozott, hogy t. i. az, a mit a nemzet csinál — tehát nem is az ellenzék, hanem a nemzet — mérges vagy mérgezett illúziókból támadt részegség. (Zaj balfelöl.) Hát, t. miniszterelnök ur, én kérem, hogy az ilyen kifejezések használatától tartózkodjék. Ennek nem lesz jó vége. T. képviselőtársam, ha megéri azt, hogy ezekből a kijelentésekből levonja az ellenzék az okvetlenül levonható konzekvencziát és ha a magyar miniszterelnök kijelentése parlamentileg jogosultakká teszi e szavakat és ezek használatát: akkor ennek a vége nagyon szomorú lesz, mert akkor azután a magyar parlament méltósága, a magyar alkotmány tisztelete alá fog szállani. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Hát a házszabályok !) Hát, t. miniszterelnök ur és önök t. többség, legyenek azzal tisztában, hogy az ellenzék ezeket nem tűri el és a megfelelő retorzió be fog következni. (Helyeslés a baloldalon.) Sréter Alfréd : Ugyan ! Ugyan ! Még ők panaszkodnak ! (Zajos felkiáltások balfelöl: Vizet az öregnek! Elnök csenget.) Eötvös Károly: Hát, Sréter t. képviselőtársam szives figyelmét egy körülményre akarom felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Ez az én részemről nem panaszkodás, mert én ilyen szavakat is tudok használni, de nem akarok, mert ilyen szavak használata nélkül is tudom érvényesíteni azt a szavamat, a mi kicsi van. De arra akarom figyelmeztetni t. képviselőtársamat, hogy egészenmás az, ha ilyen kijelentést olyan képviselő tesz, mondjuk, a pillanat hevében, a szenvedély fellobbanása alatt, a kinek neve a külföld előtt nem ismert és egészen más, ha ilyen kifejezéseket Magyarország legelső méltósága és tisztviselője arról a helyről használ. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Sréter Alfréd : Önöknek egész parlamenti viselkedésére volt ez^ a válasz ! Eötvös Károly: És t. képviselőtársam figyelmét még egy más körülményre akarom felhívni. (Halljuk! Halljuk !) Olyan államfér fiúnak joga volna, — bár joga annak sincs, de elnézné a nemzet — hogy ilyen szavakat használjon, a ki nagy vívmányokat hozott nemzetének, a ki mögött nagy, dicső és hősi múlt áll, a ki csatákat nyert nemzete számára, a ki annak alkotmányát, szabadságát biztosította, jövendőjét és jelenét megerősítette, nemzeti önérzetét hiven szolgálta. Ilyen államférfiunak talán elnézné az ellenzék és talán megbocsátanók. De a t. miniszterelnök ur még most nem olyan államférfiú, még most e nemzetnek nem hozott egyebet, mint megaláztatást (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) és még csak anyagi erőnknek a kiszivattyuzását tette lehetővé idegen érdekek számára. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Osztrák érdekek!) Tehát olyan programmpontokkal állunk szemben, melyekből egy-kettő (Nagy zaj a szásöbaloldalon.) megvalósítása torzul meg van kisértve, a többi kérdésről hallgat az írás és az idő és hallgat a kabinet. Még ez semmi érdem, sőt még az is kérdés, hogy a hely elfoglalására volt-e elég érdem ? De a nemzet érdekében még végrehajtva, felmutatva, a nemzet története könyvébe, sziveinkbe beiktatva még semmi sincs, semmi, vívmány, önérzetünknek, becsületünknek semmi tisztelete. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ilyen hangon, ilyen eredmények után egy fiatal ember, egy fiatal miniszterelnök nem beszélhet ezzel a nemzettel! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem a nemzettel. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj balfelöl.) Oíay Lajos: Eddig ő leczkéztetett mindig, most megleczkéztetik ó'tet! Eötvösnek feleljen! (Felkiáltások jobb felöl: Olay még nem a nemzet!) Eötvös Károly: Bizonyos, hogy jövőre is lesznek még heves viták, becsületes, buzgó küzdelmek, harezok, legalább erről az oldalról, önök majd csak íürik azokat a harezokat, (Derültség a- baloldalon.) s reá bizzák szerencsétlen miniszterelnökükre, hogy az maga védelmezze meg az ügyüket. (Helyeslés a szélsöbaloldalon) De ha ezektől a szavaktól mi megmenekülünk, ha ezek a szavak nem röpködnek felónk a miniszterelnöki székből, — mert hiszen Gajáry Géza t. képviselőtársamnak azt megbocsátjuk — (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon) akkor azok a harezok és azok a küzdelmek tisztességesek lesznek és — hogy szokott szóval éljek — parlamentárisak; de ha marad ez az eddigi szokás, a mely egyedül a t. miniszterelnök ur szokása, — az elődeié nem volt — akkor én — igaz, hogy a jótállásomat nem is kérték ebben a dologban — jót nem állok semmiért, hogy jövőre mi következik; nem lesz mindig 30 fok meleg és aratási idő. (Helyeslés balfelöl) Ezt ne felejtse el a t. miniszterelnök ur! Ugron Gábor: Majd megjön a cséplés ideje is! (Derültség balfelöl.) Eötvös Károly: De van még a t. miniszterelnök ur 9 hónapos múltjában olyan dolog, a melyet én meg nem tudok bocsátani. A t. miniszterelnök urnak sok nyilatkozatában, sok felszólalásában, melyet miniszterelnöki és képviselői székéből tett a múlt év május, június havaiban, részint szóval, részint Írásban, részint itt, részint Nagyváradon, részint az ugrai kerület választóihoz intézett levelében, vannak nyilatkozatai, a
