Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-466
466. országos ülés 190% mondja, hogy vannak függő kérdések, a mely függő kérdéseket a két protestáns egyház valamiféle bizottsága formulázott és a melyekkel a kormányhoz járult, hogy ő óhajtja, hogy azok a kérdések az 1848 : XX. t.-cz. szellemében lehetőleg közmegnyugvásra megoldást nyerjenek. Olay Lajos: Ezzel vezetik félre a református papokat és tanítókat! Mind félrevezetés! Világos ámítása a szegény papoknak és tanítóknak! (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni; ezért a kifejezésért rendreutasítom! (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Miért ?) Oiay Lajos: Beszédben is elmondtuk! Van jogunk elmondani! Tiz képviselő is elmondta! Ámítás! Százszor is ámítás! Nohát! Halljuk! (Derültség.) Eötvös Károly: Az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása, akár legyen kívánatos, akár ne, Magyarország mai helyzetében, a mai tényleges viszonyok közt sem nem lehetséges, sem nem kívánatos. Olay Lajos: "ügy van! Ez az igazság! Eötvös Károly: Ezzel én csak egyéni meggyőződésemet mondom ki. Az 1848: XX, t.-cz.nek sem szószerinti értelme, sem szelleme meg nem engedheti ma azt, hogy a mai viszonyok között tapintatlan módon, éretlen bölcseséggel ebbe a kérdésbe akárki belekapjon. Mert az 1848 : XX. t.-cz. olyan konczepcziónak a törvénybe iktatása, a melyre ma egész Európában alkalmatlanok a vélemények, nincsenek megérve az eszmék és hogy megérnek-e valaha, azt én nem tudom, de annyi bizonyos, hogy egy igen magas exaltácziőban lévő korszak ezt törvénybe iktathatta, de a mi nemzetiségi, a mi egyházi, a mi felekezeti, a mi dinasztikus viszonyaink között ma ebbe a kérdésbe belenyúlni, azt a beláthatatlan vihart, a me!y ezzel járna, a nemzetre felidézni azon borzasztó bajai mellett, a melyek most is megvannak: erre komoly államférfiú és komoly férfi- ma nem vállalkozhatik. Azért tehát ezt emlegetni, kiröppentgetni a világba, hogy: »az 1848 : XX. t.-cz. szellemében«, ez olyan dolog, a melyre mondom én azt, hogy nem értem; sem könyvekből, sem iskolából, sem 32 évi tapasztalatomból nem szereztem annyi intelligencziát, hogy megértsem, mit akart ezzel a t. miniszterelnök ur mondani. Azt a szót, a melyet itt hallottam, nem akarom alkalmazni, mert nem akarok a t. miniszterelnök urnak hasonló szavakat mondani,. . Gr. Tisza István miniszterelnök: Az a kérdés, van-e rá ok és jog, mindig ezen fordul meg! Eötvös Károly-: Nem akarom a példáját követni. A t. miniszterelnök ur először nem adott tiszta programmot semmi dologról, másodszor, a mi pontokat még alakba öntött, azoknál például a nemzet agyonterheltetése mellett képeztet az osztrák hadsereg számára német tiszteket magyar pénzen: hát akkor honnan meritjiilius iS-án, hétfőn. 109 sünk mi bizalmat a t. miniszterelnök ur jövőjére eddigi kilencz hónapos múltjából? De van itt egy másik dolog, t. miniszterelnök ur, a mit nem hagyhatok említés nélkül, s a mit már egyszer fel is említettem, még padig a parlamenti módok és szokások szerint teljes komolysággal és tisztességgel, sőt talán, a mi nekem nem is igen szokásom, bizonyos kérő intenczióval. Hogy bánik a t. miniszterelnök nr nyilatkozataiban az ellenzékkel? (Ugy van! Helyeslés balfelöl.) Bocsásson meg a t. miniszterelnök ur, ha tréfálni akarnék, azt mondanám: Uramöcsém, egy kicsit hosszabb időre tudnék visszaemlékezni ebben a tekintetben és más államférfiakra, mint a miniszterelnök ur. Olyan államférfiakra, a kik ott ültek azon a helyen vagy annak közelében, a_ hol most Gajáry Géza t. képviselőtársam ül. (Elénk derültség balfelöl.) Gajáry Géza: Mit röhögnek ?! Hiszen a maguk helyén is más ült! (Zaj jobbfélől.) Kubik Béla: De nem volt olyan nagy különbség . (Élénk derültség.) Gajáry Géza: Kubiknak ez az első jó mondása! Eötvös Károly: Azok a férfiak az ellenzékről pedig, az akkori ellenzék, sem nagyobb nem volt, sem komolyabb nem volt, mint a mostani, sem nagyobb sulyu nemzeti ügyek mellett nem küzdött, mint a mostani, de azok a férfiak a parlament ellenzékéről, a nemzet tanácsában az egyedül jogosult bírálókról és birákról nem beszéltek olyan hangon, mint a t. miniszterelnök ur. Nem nézhettem végig az összes beszédeit, pedig végig akartam nézni, nem volt rá időm, (Derültség.) de az olyan szavak, mint a milyeneket november 12 én mondott, hogy az ellenzék dolga gyerekes csiny, hogy az ellenzék férfiai nem tudják, mit cselekesznek; a mit november 20-án mondott, hogy az ellenzék kompromittálja a magyar parlament méltóságát, hogy a nemzet legszentebb érdekeit koczkára teszi és az, hogy itt az ellenzéken zajos közbekiáltások történtek; az nem lovagias eljárás, ez politikai értelemben gyávaság! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaz! ügy van! Ezt mondta! Mozgás a szélsőbalon.) S a mit a t. miniszterelnök ur ugyanazon a napon mondott, hogy az ellenzék nemzetgyilkos politikát követ . . . Sréter Alfréd: Azt mondják sokan, mások is! (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vizet az öregnek!) Eötvös Károly: A t. miniszterelnök ur azzal a szóval, hogy a mit az ellenzék csinál, azt elvégezhetnék a vásárcsarnoki delnők is, a kiket köznéven, vulgo: kofáknak szoktak nevezni, (Derültség.) hogy november 27-én neveletlenségnek nevezte az ellenzék egész eljárását . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Aligha az egész ellenzék eljárását! Eötvös Károly . . . hogy január 14-én az ezen oldalon ülő képviselők eljárásáról azt mondja, hogy az az alkotmány szellemét sértő,
