Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

U6. országos ülés lWh Julius 18-án, hétfőn. 105 előterjesztésébea alázatosan emiitett egyik kiváltságát illeti, a fent emiitett szentséges felség az által, hogy fenséges házának herczegei magyar nyelven is taníttassanak, már megelőzte a tekintetes Karok és Kendek óhajtását.« Tehát boldogult Ferencz király rendelkezése következtében 1836-ban már gondoskodás tétetett arról, hogy az uralkodóház tagjai a magyar nyelvet bírják. Későbben a Rendek 1839 június 2-án ismét foglalkoznak e kérdéssel, és kérik a felséges urat, hogy tegyen intézkedést arra nézve, hogy nemcsak az uralkodóház fitagjai, hanem az uralkodóház nőtagjai is megtanulják a magyar nyelvet, mert tekintettel a pragmatika szankczió rendelkezésére, nincs kizárva, hogy a trónra azok is juthatnak. No hát, t. ház, ha törvények rendelték a múltban az itt tartózkodást, ha törvények rendelik a magyar nyelv tudását, ha már a XIX, század első felében felséges uralkodónk kijelentése szerint gondoskodás kellett, hogy tétessék arról, hogy az uralkodóház tagjai a magyar nyelvet bírják: akkor természetszerűleg fejezhetjük ki óhajunkat a tekintetben, hogy birják legalább most. Legnagyobb tisztelettel, alattvalói hódolattal szólok mindig, de azért mégis ki kell hogy jelentsem, hogy e tekintetben igen sok kívánni való van, s az uralkodóház tagjainak igen kis része bírja a magyar nyelvet. Természetes azután, hogy nem szívesen jönnek Budapestre, természetes azután, hogy az érintkezést nem keresik, s hogy a kivánt összhang a nemzet és uralkodóház között vajmi nehezen hozható létre. T. ház, ez is egyik ok arra, hogy a javaslatot el ne fogadjam. Azt lehetne mondani, hogy e tekintetben nekem is lehetett szavam. Hát volt, t. ház, erre idő, és én. biztosítom a t. házat arról, hogy ha nem is egészben és nagyjában, de apróbb részletekben megpróbáltam megcsinálni azt, a mit lehetett, s azt hiszem, azon idő tanúságot tesz arról, hogy egyben és másban az érintkezést meg lehetett találni, hogy az összhang biztosítása érdekében történt valami, s hogy Budapesten, Budán, a királyi várban a magyar udvar mégis egyszer-másszor kellő fényben jelentkezett. Egy államférfi sem képes arra, nem is vállalkozhatik rá, hogy elméleti programmja minden részletét keresztülvigye. Megvan nagyban a programra, megvan az arra való törekvés, s ebből megvalósíthatja azt, ha hatalmon van, a mi a meglevő körülmények között lehetséges, a mit nagyobb ellentétek előidézése nélkül megvalósítani czélszerü. Nem vádolom én a multat, nem vádolom én a jelent. A miniszterelnök urat sem fogom vádolni, hogy mindazt, a mit programmjában mondott, meg nem csinálja, bár óhajtom, hogy megcsinálja. Az 1867 : XII. t.-cz 7. §-a, a mit megint grőf Apponyi Albert elmondott, azt mondja, hogy külön szavazza meg a magyar udvartartás költségeit a magyar országgyűlés. Hát, t. ház, ebben a kifejezésben már benne van, hogy a KEPVH. SAPLÓ. 1901 — 1906. XXVII. KÖTET. magyar királynak udvartartása van. Az is igaz, t. ház, hogy 67-től kezdve az udvartartás elkülönítése iránt intézkedések nem történtek, De itt megint csak azt mondom, t. ház, a mit már mondtam és mondani fogok még számtalanszor, hogy 1867-ben egy elcsigázott, gyenge, megtört nemzet hozta létre a kiegyezést, fogadta el Deáknak 67-iki alkotását. De ebből nem következett az, hogy jogokat adott fel, csak az következett, hogy némely kérdéseket megoldatlanul hagyott, de fel nem adta és hogy nem adta fel, következik abból, — itt is tételesen véve a szakaszt — hogy külön szavazta meg a magyar kir. udvartartás költségeit. De mert az akkori idők ugy tanácsolták a nemzetnek, hogy ne erőltesse a kettéválasztást, vagy mondjuk, a magyar udvartartásnak a Budapesten való önálló felállítását, ebből nem következik, hogy feladta a jogot, hanem hogy fenmaradt a jog arra, hogy a mennyiben a nemzet szükségesnek látja, hogy koronájával, királyával egyetértőleg e tekintetben intézkedhessek. Az a kifogásom, s azért nem szavazom meg a javaslatot, mert nem látom a törekvést arra az előterjesztésben, nem a miniszterelnök ur beszédében, hogy e téren a jelenlegi helyzettől eltérve előbbre haladjunk. (Helyeslés balfelöl.) S azért, t. ház, nem tehetek mást, minthogy elfogadjam gr. Apponyi Albert határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt már Hock t. képviselőtársam elmondta, több barátja — ezek közé tartozom én is — nevében szólt, mindó'n elmondta, hogy gr. Apponyi Albert javaslatát fogadja el. Elfogadja azért és én is ezért fogadom el, mert ezzel mód adatik arra, hogy a kérdés a nemzet és korona között behatóan tárgyaltassék, a félreértések, ha ilyenek vannak, kiegyenlittessenek és megkerestessék a módja annak, hogy a magyar nemzet jogos igénye, királyát és uralkodóházát állandóan sokat Budapesten látni, elérhető legyen. (Helyeslés balfelöl) Természetes én is tovább megyek, mint gr. Apponyi Albert, mert az ő határozati javaslatának el nem fogadásával még a kérdést megoldottnak nem tartom. A magam részéről nem fogadom el a javaslatot azért sem, mert azt akarom, hogy az eszközök ne adassanak meg a kormánynak arra, hogy a jelenlegi állapotok állandóan tovább fentarthatók legyenek és azért ellene fogok szavazni a törvényjavaslatlatnak, ellene magának a jelenlegi tételnek is. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Ezeket kívántam elmondani a kérdésről szólva, nem azzal a reménynyel, hogy állásfoglalásom és azoké, a kik velem egyetértenek, ma győzelemre vezet, nem azzal a reménynyel, hogy gróf Apponyi Albert javaslatának elfogadásával a nemzet és a korona között tárgyalás indul meg, mely a kérdést megoldásra segítse, mert azt hiszem, hogy annak elvetésével a törvényjavaslat lesz elfogadva és a czivillista felemeltetik. Nem is az összeget sajnálom én, 14