Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-463

46J. országos ülés 1904 Julius 14-én, csütörtökön. 5 uralkodót. De mm helyes ez azért sem. mert így könnyű módját adnánk annak, hogy a miniszterelnök esetleg a korona fénye mögé rejtőzve és ebben hálás témát találva, megvédelmezze azt a támadások ellen. Az éo szilárd meggyőződésem az, — s erre a történelem is megtanit — hogy a magyar kormányférfiak kishitűsége, gyávasága, sokszor uralomravágyása volt oka annak, hogy a korona és a nemzet között az összhang sohasem találtatott -meg, hogy a nemzet mindig túlon-túl adta meg az eszközöket a dinasztiának arra, hogy a népjogok rovására is a prerogativák szaporittassanak, hogy az uralkodói előjogok a népjogok rovására is tnlon-túl terjeszkedjenek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minálunk a királyi hatalom nem az, a mi máshol és más nemzeteknél széles e világon. Máshol az az erő, az a fény, az a hatalom, a mely a nemzettől ered, s a melyen alapszik a királyi hatalom, a nemzetre sugároz fényt, ott a királyi erő a nemzet ereje, a király hatalma a nemzet hatalma, a király gazdagsága a nemzet gazdagsága is. (Ugy van! bal felől.) Nézzük csak a nyugati államokat és ezek között Németországot. Németország ifjú császárja a népnek érző iiterén tartja kezét, résztvesz annak minden kulturális, minden közgazdasági mozgalmában. Emlékezzünk csak vissza hires keleti útjára, a mely nem volt egyéb, mint az, hogy a népnek legelső utazója törekedett ni piaczokat teremteni és szerezni népének, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s az ilyen álláspont bizonyosan alkalmas arra, hogy a népben a dinasztikus érzést, a hálát és a szeretetet emelje az uralkodó iránt. De nézzük a kisebb államok között Romániát. Ez az ország ezelőtt 35 évvel egy leigázott, szegény, nyomorult, kis török provinczia volt és Hohenzollern Károly családi vagyonát bevitte abba az országba, iparvállalatokat létesitett, vasutakat, gyárakat építtetett, s ma ott pezsgő ipari és közgazdasági élet van, a mely létét legfőbb mértékben az uralkodó hazafiságának köszönheti. Legszebb példája az uralkodói ténynek* a világhírű Sinaia-fürdő megteremtése. Ez a fürdő 25 évvel ezelőtt egy elhagyatott, nyomorult kis falu volt. Akkor Károly király egy ott létező kis gunyhóba beköltözött ós megrendelte minisztereinek és az ország előkelőinek, hogy nyáron csak ott keressék fel és hogy elvárja tőlük, hogy ott találkozzanak vele. S ma, 25 év múlva, ott fényes palota sorok és gyönyörű világfürdő van, mely mutatja az uralkodói tény helyességét és nagyszerűségét. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek közgazdasági eredménye pedig az, hogy azok a gazdag oláhok, a kik évtizedeken keresztül az erdélyi fürdőket özönölték el és ott elköltöttek teméntelen sok pénzt, ma egyáltalában nem jönnek erdélyi fürdőkbe, mert meg van teremtve épen a királyi tény által egy gyönyörű fürdőhely. Nálunk másképen áll a dolog. Mi elválaszthatatlanul vagyunk összekapcsolva egy idegen hatalommal, egy idegen hatalomnak érdekeinkkel homlokegyenest ellenkező politikai és közgazdasági érdekeivel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az az erő, az a hatalom, az a gazdasági erő, a melyet mi a királyi hatalom fényének emelésére Bzárnaaztatunk át, idegen hatalom gazdasági erejét emeli, viszont ennek az idegen hatalomnak minden ereje és gazdagsága támaszul szolgál arra, hogy a királyi felségjogok nálunk túlterjeszkedjenek és olyan teret foglaljanak el, a milyent ezen a világon alkotmányos monarchiában, legalább olyanban, a hol helyes politikai elvek uralkodnak, el nem foglalnak, Nézzük a katonai teret, nézzük a külügyet és nézhetjük nyugodtan a belígazgatás számos tereit is, A katonai téren a most lefolytatott vita tanúságot tett arról, hogy a nemzet legnagyobb erőfeszítésének sem sikerül azt a kárhozatos közjogi elvet kiküszöbölni, a mely ő Felségének abszolút fejedelmi jogai közé sorozza a vezénylet, vezérlet és belszervezet czimén a nyelvkérdés meghatározását is A katonai kérdésben sokkal fontosabb ennek gazdasági jelentősége. Méltóztatnak emlékezni a gyáriparosok országos szövetségének egy emlékiratára, a melyet a napokban bocsátott ki és adott be a közös hadügyminiszternek. Elpanaszolják abban Magyarország leghivatotabb közgazdasági tényezői azokat a hátrányokat, a melyeket a katonai szállítások terén a gyárosok szenvednek. Bebizonyítják azt, hogy a magyar gyáripar versenyképes, hogy számtalan olyan czikket képes szállítani, a melyben megrendelést egyáltalán nem kap. hogy még a quóta szerinti hányadhoz képest is háttérbe szorittatik és egyáltalában a közös hadügyminisztérium részéről nem történik reflexió az ő szállításukra. íme, az abszolút fejedelmi hatalom közgazdasági jelentősége ! A mi a külügyi kérdéseket illeti, arra élénk világot vetett a legközelebb lejátszódott galaczi eset. Ausztriának az az ellentétes közgazdasági érdeke, a mely velünk széniben fennáll, lehetetlenné teszi, hogy a külügyekben egységes képviseletünk legyen, A magyar kormány is belátta ennek a helyzetnek tarthatatlanságát akkor, a mikor létesítette a kereskedelmi tudósítói intézményt, a mely azonban nem vált be. Magyarország ma a külföld előtt teljesen el van sikkasztva, a magyar nyelvet a külföldi képviseletben nem ismerik, a magyar alattvalók érdekeit nem védik meg, a magyar ipar nem talál pártfogást sehol. Számos példa van erre. Csak a legutóbb történt Romániában, hogy egy magyar kereskedő pénze veszélyeztetve volt egy román kereskedő csődtömegénél: a német konzulátust kellett igénybe vennie, hogy némi kárpótlást kapjon, mert az osztrák-magyar konzulátusnál erre módot nem talált, A hol nevezetesebb közgazdasági érdekeink nem forognak koczkán, a tengeren túl, Braziliában vagy másutt, ott nem bir ez a kérdés