Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

M6. országos ülés 190^ július 18-án, hétfőn. 103 beszélés tárgyát. 1867-ben azonban, alkotmányunk helyreálltával, — gondolom, ezt is elmondotta gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, méltóztassanak azonban megengedni, hogy röviden én is érintsem (Halljuk! Halljuk!) — nagyon kedvezően alakultak a viszonyok. Boldogult királynénk Budapesten sokat időzött, nagyon szívesen tartózkodott itt állandóbban, s ennek következménye volt, hogy az udvar hosszú időn át állandóbban tartózkodott Budapesten, mint Bécsben. A nemzet észre sem vette, hogy miként alakult át azután ez a helyzet, mert ekkor volt udvartartásunk, legalább annyiban, hogy az uralkodó család tagjainak egy része állandóbban itt tartózkodott. Akkor nem látta szükségesnek a nemzet e kérdést törvénynyel rendezni, mert kedvező volt az állapot és nem gondoltak arra, hogy ezek az állapotok változhatnak, hogy csak a törvénynyel biztosított jogok állhatnak meg, ha ugyan megállanak. (Helyeslés balról.) Azután, t. ház, jött a szomorú csapás; a trónörökös, a kibe a nemzet bizalmát vetette, elhunyt és ennek következtében kiürült a budapesti várlak. A királyné — mondhatni — soha, a felséges ur csak ritkán fordult itt meg. A nemzet ekkor már látta, hogy az udvartartás rendezve nincs, s az udvartartás rendezésének szükségével kezdett foglalkozni. A képviselőházban nem egyszer történtek felszólalások és el kell, hogy ismerjem, — bárha politikai tekintetben nem is azonosítom magamat gr. Apponyi Alberttel — a nemzeti párt volt az, a mely ebben a kérdésben ismételten köveielőleg lépett fel, Ezen fellépésnek következtében, — talán az akkori kormány kezdeményezése folytán — Wekerle miniszterelnöksége idejében a koronának, az udvarnak a közjogi jelentkezése rendezve lett. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) G-ondoskodva lett arról, hogy — mint az azelőtti időben nem volt — hogy minden közjogi megjelenés alkalmával ő Felsége környezetében kizárólag csak magyar közjogi tényezők jelenhessenek meg. Nem volt ez a magyar udvartartás rendezése, de javulás, a régi helyzetet részben pótló intézkedés. (TJgy van! balfelől.) Méltóztassanak megengedni nekem, hogy magamról is szóljak. Szerény intézkedés, talán szerény értékű intézkedés is volt azon rendezés is, a melyet keresztülvittem akkor, midőn a magyar udvarnagyi állás szervezésével gondoskodás történt arról, hogy, nem ugyan közjogi vonatkozásokban, de az udvar ittléte alkalmával mégis magyar, egy állandóan ide Budapestre rendelt, udvarnagynak nevezett közeg képviselje a király udvartartását. Ki az közülünk, a ki nem gondol reménynyel, vágygyal vissza a multakra, midőn Nagy Lajos és Mátyás fényes udvarai itt Budán székeltek? Talán engemet is ilyen gondolatok vezettek akkor, midőn a már megkezdett királyi vár építésének sürgős keresztülvitele érdekében megállapodásokat hoztam létre, a melyek lehetővé tették, hogy a királyi vár ma már fényesen ott díszelegjen Budavár ormain, és lehetővé tétessék ennek következtében, hogy — ha megvan az akarat és megvan az intézkedés — a király itt Budapesten állandóan tartózkodhassak. Ha talán az állam bizonyos áldozatokat is hozott e tekintetben — a melyekért a felelőséget szívesen vállalom — az áldozatok nem voltak olyan nagyok, hogy ne értek volna fel azzal, hogy nem husz-huszonöt év alatt, hanem négy-öt év alatt épült ki a királyi palota. Mert utóvégre a felséges ur a czivillistából építteti ugyan a palotáját, de ha az évi járulékból építtette volna, akkor talán huszonöt év alatt készült volna el, mig annak következtében, hogy az állam a szükséges összeget a pénztári készletekből előlegezte, lehetővé vált, hogy az ma már ki. van építve. Azért a kis kamatveszteségért ne méltóztassanak neheztelni, ezért kifogást tenni, mert a czélt szolgáltuk vele; megadtuk egyik lehetőségét annak, hogy az egységes magyar nemzeti állam létrejötte érdekében az udvartartást állandósítani lehessen Budapesten. T. képviselőház! Nem volt megfelelő palota, és most itt van a palota. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Üresen!) Ezzel azonban még nincs megoldva a kérdés. Én nem is hiszem, hogy a legközelebbi napokban, a legközelebbi években meg legyen oldva. Sok nehézsége, sok akadálya van ennek. Nekünk azonban arra kell törekednünk, hogy minden akadályt ledöntsünk, s ne könnyítsük azt, hogy állandóan Bécsben legyen az udvartartás, de nehezítsük, nehezítsük annak a kormánynak az állásfoglalását is, a mely nem jön segítségünkre, hogy a nemzeti érdekeket szolgáljuk, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) Nem a koronának kell nehézségeket csinálni, nem az udvarral szemben kell állást foglalni, a mely udvar különben nem létezik ebből a szempontból, mert a Felséges ur egyedül és önállóan intézkedik, hanem gondoskodni kell arról, hogy segitségére ne jöjjenek itteni tényezők annak a törekvésnek, hogy az ügy rendezése könnyebben elhalasztható legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Én bizom a jövőben; én abban a »részeg illúzióban* ringatom magam, (Derültség és mozgás balfelöl.) hogy az egységes magyar állam létrejő; él bennem a hit, hogy ha a nemzet kitart: a magyar állam a maga

r fényében állani fog. (Helyeslés a baloldalon.) Állani fog a nélkül, hogy az 1867: XII. t.-czikket megingatnék; ennek bázisán építhetjük fel azt, és én hiszem, hogy az osztrák viszonyokra tekintettel, eljő az idő, a midőn odakünn is legfeljebb azt fogják mondani, hogy »a magyar-osztrák monarchia^ és nem megfordítva, a mint most mondják. De, t. ház, erre az szükséges, hogy akarjon a nemzet; a nemzetnek bátor elhatározással kell birnia és minden alkalmat meg kell ragadnia arra, hogy nemzeti törekvéseinek kifejezést adjon; minden alkalmat meg kell ragadnia arra, hogy ne