Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

102 466. országos ülés 19Qk Julius 18-án, hétfőn. egyetértöleg kell és lehet az egységes magyar nemzeti államot kiépiteni, Madarász József: A nélkül is, ha kell! B. Bánffy Dezső: Azok közé tartozom, a kik óhajtják, hogy a dinasztia és a nemzet egymást megértsék, a kik óhajtják, hogy az összhang a király és a nemzet között meglegyen. Meg is lehet; de erre olyan tanácsadókra van szükség, a kik maguk is erŐ3 nemzeti érzósűek, (Ugy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) nem olyanok, a kik alkalmazkodnak a hangulathoz, alkalmazkodnak a kívánalmakhoz, és nem tanácsolnak, hanem szótfogadnak. Nem ellentétet keresek én a koronával; én a koronával összhangot keresek, és az összhangot megtalálhatónak is tartom; de nem ugy, a hogy a mai irányzat van ; nem ugy, a hogy ma ő Felsége körében az ügyek intéztetnek, a hogy ma ő Felségének tanácsot adnak. Különben szinte azt lehetne mondani, hogy nevetni kell a felett, ha arról beszélünk, hogy egy nemzet és királya között legyen összhang, szeretet és ragaszkodás; hiszen lehetetlen dolog, hogy nemzet ós korona között, nemzet és királya között ne legyen meg a legmesszebbmenő rokonszenv és az alattvalói hűség kapcsán a szeretet és ragaszkodás. A különbség csak az, hogy mig itt a nemzet mentül eró'sebben kívánja magához vonzani az uralkodó személyét, az uralkodó családját, addig bizonyos nehézségekkel jar az, hogy az uralkodó család tagjai a nemzettel való közvetlen érintkezést keressék. De ne legyünk meglepetve ez által ; nem uj ez a dolog. Már az Arpádházi királyok korszakában a törvények során nem egyszer, számtalanszor látjuk, hogy a nemzet tiltakozik az ellen, hogy a királyi udvarban számtalan idegen van. (Helyeslés balfdol.) Aztán, a mikor elmúlt az Anjouk és Mátyás dicsőséges korszaka, melyben a magyar udvartartás a maga fényével Budát eltöltötte és jöttek a választott királyok: ekkor már a nemzet mindig érezte, hogy nincs meg neki az udvara, nincs meg az udvartartása; nem tua együtt lenni, együtt érezni, együtt gondolkozni királyával. Törvényeket alkotott tehát. Törvényt alkotott 1439-ben, mikor Albertet királylyá választotta, és az 1439. évi dekrétum 22. szakaszában a király azt mondja: Lakhelyünket más királyok szokása szerint itt Magyarországon fogjuk felütni és állandóan itt tartani. Albert király rövid ideig uralkodott, talán be sem válthatta, ha akarta is, igéretét. Jött azután II. Ulászló, a ki 1490-ben már megigérte a nemzetnek, hogy többnyire Magyarországon fog tartózkodni és 1492-ben első dek

r retumának o. szakaszában az van mondva: O Felsége nagyobbrészt Magyarországon lakjék, hogy az ország szükségeiről annál könnyebben gondoskodhassak és rendelkezhessék. Ezek, t. ház, mind azt mutatják, hogy a nemzet már érezte azt, hogy a vegyes házból való uralkodók korszakában nem tud elég sűrűn, állandóan királyával érintkezni, s ezért törvényeket alkotott. Miként lettek a törvények végrehajtva, mennyit laktak az akkori királyok Magyarországon, ma megállapítani nem lehet; de az akkori zavaros idők, a török világ és a mohácsi csapás kény szeritette a nemzetet, hogy napirendre térjen e felett. Azonban a mohácsi vész után, mikor a Habsburg-ház ült már a magyar trónon, ismét és ismét érezte a nemzet, hogy királyát ritkán látja, sőt olyan királya is volt, a kit egyáltalán nem látott. így jött azután létre az 1741 : VII. t.-czikk, melyet gróf Apponyi Albert szószerint felolvasott, melynek értelmében a király kijelenti, hogy a mennyire többi országainak kormányzási teendőitől elnyerhető ideje engedi, állandóan Magyarországon fog tartózkodni. Hasonlóképen gróf Apponyi Albert idézte az 1791 : IX. t.-czikket, melyben II. Lipót megígéri, hogy Magyarországon fog tartózkodni, annyival is inkább, mert érdekében áll magának is, hogy az országban lakjék, hogy ő népeit és népei őt közelebbről megismerhessék, s a kölcsönös bizalom és hűség kötelékei ennek folytán szorosabbra füzessenek. Hát, t. ház, ezek a törvények — mondjuk meg egész őszintén — soha végre nem hajtattak. A XVIII. században ugyanis, lehet mondani, hogy királyaink egyáltalában nem laktak Magyarországon. Pedig a nemzetnek nemcsak az volt a kívánsága, hogy maga a király lakjék az országban, hanem az is, hogy az uralkodóház tagjai minél több időt töltsenek nálunk. Ezért már az 1547 : V, 1550 : V, 1552 ; XXXII., 1583 : III, 1555 : V. és 1572 : II. törvényczikkek mind arról kivannak rendelkezni, hogy az uralkodóház tagjai Magyarországot lehetőleg megismerjék és hogy, ha máskép nem lehet, legalább a trónörökös, a leendő magyar király lakjék az országban. Ennek sem tettek eleget. A bekövetkezett nagy franczia háborúk következtében 1804-ben a német császárság máskép rendeztetett; a német császárság ugyanis többé nem jelentkezett ugy, mint a Habsburgok állandó birtoka, s ezért,hogy a Habsburg- dinasztia megtartsa a császári méltóságot, Ferencz, az akkori uralkodó, létesítette az ausztriai császárságot. Az ezt megállapító rendelkezést 1806-ban adták ki, biztosították benne a magyar állam önállóságát a magyar nemzet részére, tényleg azonban mégis az osztrák császárság oly módon jött létre, hogy a gyakorlatban — sajnos — kiegészítő részét képezte annak a magyar állam. Hibáztatnunk kell a magyar ügyeknek akkori intézőit a tekintetben, hogy senkinek sem jutott eszébe gondoskodni arról, hogy, ha az osztrák császár Bécsben szókel, a magyar király Budapesten is tartózkodjék, 1848-ban foglalkoztak a kérdéssel, a mikor is a nádori méltóság jogkörének rendezése alkalmával megállapították, hogy a király távollétében a nádor legyen helytartó Magyarországon. Az 1848 után következett idők e kérdés rendezése szempontjából alig képezhetik . meg-