Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-463

Í63. országos ülés 190h- ju és jelentéstétel végett a közgazdasági bizottsághoz való utasítását. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter uraltál előterjesztetett a kaposvár —barcsi helyi érdekű gőzüzemű vasút engedélyezéséről, valamint a kecskémét—lajosmizsei helyi érdekű gő/üzemű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatok indokolásukkal együtt ki fognak momatni, a ház tagjai közt szét fognak osztatni, s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közlekedési és pénzügyi bizottságokhoz utasíttatnak. A kereskedelemügyi miniszter urnak a fürdőhelyeken vasárnapokon és Szent István napján déli 12 óráig való árusítás tárgyában kiadott rendelete ki fog nyomatni, a ház tagjai között szét fog osztatni, s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági bizottsághoz utasittatik. T. ház! Mielőtt a napirendre térnénk át, a ház tudomására kell hoznom, hogy Olay Lajos képviselő ur a házszabályok értelmében napirend előtti felszólalásra kért és nyert engedélyt (Halljuk! Ralijuk! a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: T. képviselőház! A lapok mai számában olvassuk, hogy Révai Dezső polgártársunk bement a Lehel-utczai kaszárnyába és ott bizonyos Pichl nevű hadnagygyal a dolgát akarván elvégezni, állítólag Kerst Frigyes szekerész főhadnagy mint czivil embert letartóztatta, egyesbe záratta és egy negyed óráig zárva tartotta: akkor rendőrt hivatott és kivezettette a kaszárnyából. En nem tudom, igaz-e a dolog; ha igaz, akkor ez a közszabadság legnagyobb megsértése, a legnagyobb katonai visszaélés ténye. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon ) A közérdek szempontjából kérem a t, kormányt, méltóztassék a közvéleményt megnyugtatni és ezt a közszabadság elleni merényletet, ha csakugyan megtörtént, szigorú megtorlásban részesíteni. Ez volt rövid felszólalásom tárgya. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kíván szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: Éa a tényállást nem ismervén, most érdemlegesen nem nyilatkozhatom. Mindenesetre tudomást fogok szerezni magamnak az ügy állásáról, s a menynyiben Rzükségesnek bizonyul, intézkedni fogok és a házat mindenesetre tájékoztatom. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A ház múltkori ülésén a mentelmi bizottság javaslata alapján ugy határozott, hogy Kubik Béla képviselő ur egy közbeszóläsa miatt tartozik a házat megkövetni. Mivel pedig Kubik Béla képviselő ur jelen van, kérem, szíveskedjék a ház és a mentelmi bizottság határozatának megfelelően eljárni. Kubik Béla : T. képviselőház ! Daczára annak, hogy a miniszterelnök ur nyilatkozatai folytán fel lennék oldva attól, hogy a pártok védelme alá helyezett házszabályok alapján az ünnepélyes bocsánatkérést megtegyem, mivel a miniszterelnök ur nyilatkozata szerint ezek a páktumbeli megállapodások ma már egyáltaláilius ií-én, csütörtökön. ban nem számítanak és nem köteleznek : mindazonáltal a ház iránti tiszteletből és a ház tekintélyének megóvása szempontjából, daczára, bogy én azon nyilatkozatomat és közbeszólásomat, a melyet akkor tettem, felháborodásomban azért tettem, mert nemzeti érzésemben magamat m^ssértve láttam és azt fenn is tartom, (Zaj joblifeV'il.) a házzal szemben azonban, mivel elszóltam magamat, az ünnepélyes bocsánatkérést ezennel eszközlöm. Elnök: Bocsánatkérésnél sem indokolásnak, sem fentartásuak helye nem lehet, A bocsánatkérés tényével az inczidens be van fejezve. (Helyeslés.) Áttérünk most már napirend szerint az ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb udvartartása költségeiről szóló törvényjavaslat (írom, 223, 334) általános tárgyalásának folytatására. Az általános vitában következik? Kovács Pál jegyző: Sebess Dénes! Sebess Dénes: T. képviselőház! Miklós czár, a ki Magyarországnak gyászos emlékű leigázója, Szentpéterváron egy udvari bálon találkozott herczeg Esterházy György, akkori osztrák nagykövettel és azt kérdezte tőle, hogy mondja meg, vájjon melyik volt a legostobább lengyel király ? Mikor a herczeg zavarában hallgatott, Miklós czár azt mondta, hogy: Én voltam, mert noha meg voltam győződve Ausztria hálátlanságáról, mégis siettem megmenteni életét. Midőn e benyújtott törvényjavaslatot vizsgálat tárgyává teszem, vizsgálom czéljait, lehető eredményeit, önkéntelenül felteszem magamban a kérdést, melyik a legostobább nemzet a föld kerekségén, l ha nem a magyar nemzet ? (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Mert mit czéloz ez a törvényjavaslat ?. Egy idegen hatalom fényét akarja emelni és egy velünk mindig ellenséges viszonyban élő nagyhatalomnak gazdasági érdekeit akarja előmozdítani, mely részről soha mást — mint hálátlariságot — nem tapasztaltunk. Nincs ebben a képviselőházban gondolkodó ember, a ki ne lenne meggyőződve arról, hogy e törvényjavaslat sem politikailag nem észszerű, sem gazdaságilag nem indokolt. De ha ez nem is állana, számolni kellene azzal a morális depresszióval, a melyet egy ilyen törvényjavaslat áterőszakolása a közvéleményre fog gyakorolni. S bátran merem állitani hogy ez a depresszió semmiképen sem fog a dinasztikus érzések fejlesztésére szolgálni. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Előre kijelentem, — és, ez az én egyéni meggyőződésem — bogy én semmiképen sem tartom politikailag helyesnek és indokoltnak alkotmányos államban az uralkodó személyét támadni vagy a vitába belevonni. Nem tartom pedig ezt helyesnek azért, mert addig, a mig alkotmányosan kormányzó és felelőséget vállalt kormányférfiak ülnek itt velünk szemben, a kik felelőséget vállalnak:és a kritikát viselhetik, addig nem helyes politikailag felelőssé tenni az