Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-450

fóö. országos ülés 1904 június 28-án, kedden. 93 a zólyom—breznóbánya—tiszolczi helyi érdekű vasat egynémely engedélyezési feltételének a breznóbánya—vereskői szárnyvasut kiépítése alkalmából leendő' módosítása tárgyában beadott törvényjavaslatra (írom. 389, 597) vonatkozólag; a halas—bácsalmás—rigyiczai helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában beadott törvényjavaslatra (írom. 390, 598) vonatkozólag; a tőketerebes—varannói helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló kereskedelemügyi miniszteri jelentésre (írom. 391, 599) vonatkozólag; a pozsony—dunaszerdahelyi és a komarom— dunaszerdahelyi gó'zmozdonyu helyi érdekű vasutak építésére és üzletére kiadott engedélyokiratok egyesítése tárgyában beadott törvényjavaslatra (írom. 481, 601) vonatkozólag; a kába—nádudvari helyi érdekű vasút engedélyezéséről a kereskedelemügyi miniszter jelentésére (írom. 482, 602) vonatkozólag; a budapesti helyi érdekű vasutak budapest—czinkota—kerepesi vonalát és a magyar királyi államvasutak budapest—kőbányai vonalát összekötő helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában beadott törvényjavaslatra (írom. 483, 600) vonatkozólag és végül a kába—nádudvari helyi érdekű vasút építésére és üzletére kiadott engedélyokirat egynémely határozmányának módosítása tárgyában a kereskedelemügyi miniäzter jelentésére (Írom. 498, 603) vonatkozólag. Kérem a t. házat, méltóztassék e jelentéseket kinyomatni, szétosztani s az osztályok mellőzésével napirendre tűzetni. Elnök: A közlekedésügyi bizottság kilenczrendbeli jelentésének kinyomatását, szétosztását és azoknak az osztályok mellőzésével leendő tárgyalását a ház elhatározza. A najárendre tűzés iránt a ház annak idején fog határozni. Áttérünk most már napirend szerint az 1904. évi állami költségvetés (írom. 554) általános tárgyalásának folytatására. Szólásra következik? Kovács Pál jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az ország költségvetésének tárgyalását kormányférfiak jelenléte nélkül bajos dolog végezni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Jól tudom, hogy nincs törvény, a mely a miniszterek jelenlétét kötelezővé tenné, de a parlamenti szokás, ildomosság és kötelességérzet talán mégis elég törvény arra, hogy megkívánja, hogy a miniszter urak legalább a költségvetés tárgyalásánál jelen legyenek. A mi engem illet, én szívesen lemondok arról az élvezetről, hogy a miniszterelnök ur vagy a pénzügyminiszter ur végighallgassa azt, a mit mondandó vagyok. (Gróf Tisza István miniszterelnök belép a terembe.) Mivel a miniszterelnök ur szerencséltet bennünket, kezdhetem azon, hogy a költségvetési vitának bevezetésekor a függetlenségi és 48-as párt részéről annak megbízott szónoka határozati javaslatot terjesztett elő, a melynek egyik lényeges alkatrésze az volt, hogy a t. miniszterelnök úrtól a párt, mint ilyen, adott Ígéreteit számon kéri és azok beváltása tekintetében tőle illetékes nyilatkozatot kivan. Csodálom, hogy a t. miniszterelnök ur a vitának ezen előrehaladott stádiumában sem tartotta szükségesnek felszólalni és így én kénytelen leszek beszédem második részében ezen ígéretek tekintetében a t. ház szíves türelmét újból is igénybevenni és azokra a miniszterelnök ur nyilatkozatát kérni. (Helyeslés a szétsöbáloldalon.) Mielőtt azonban erre rátérnék, foglalkozni kívánok egy beszéddel, a mely tegnap hangzott el és a mely kiváló mértékben teszi kötelességünkké a vele való foglalkozást. Kovácsevics t. képviselőtársunk beszédére czélzok, a ki a tegnapi nap folyamán Magyarországnak és Horvátországnak közjogi és politikai helyzetére vonatkozólag olyan lényeges, értékes és becses felvilágosítással szolgált a képviselőháznak, hogy azokkal foglalkozni elsőrendű kötelességünk. Az a tiszteletreméltó magyar ékesszólás, a mely az őszinteség kapcsán a képviselő ur beszédében megnyilatkozott, egész valóságában tárja elénk azt a helyzetet, a mely az 1868 : XXX. t.-cz. óta Horvátországban keletkezett, létezik és a mint a t. képviselő ur beszédéből igazolni tudom és fogom, odaérlelődött, hogy fenyegeti Magyarország államiságát, területi épségét és állami biztonságát; tetézve azzal, t. képviselőház, hogy olyan képviselőnek az ajkáról is, mint Kovácsevics t. képviselőtársunk, a ki tudásának nagy bizonyítékait szolgáltatta és a ki beszéde fonalán kétségtelen jeleit árulta el annak, hogy egy őszinte magyarbarát politikussal vannak dolgunk, elhangzanak bizonyos nyilatkozatok, még ilyen embernek a beszédébe is belevegyülnek közjogi botlások és olyan követelések, a melyekkel szemben más parlamenti viszonyok között a parlament rendkívüli eszközökhöz is kellene, hogy nyúljon. T. képviselőház! Ezen beszéd értékét fokozza az a körülmény is, hogy a tegnapi nap folyamán, midőn a beszéd elhangzott, nemcsak a szabadelvű párt t. tagjai kisérték azt tüntető helyeslésükkel, hanem a miniszterelnök ur is szükségét látta annak, vagy legalább jól esett neki, hogy ezen beszéd elmondása után tüntetőleg üdvözölje a szónokot. Hát, t. képviselőház, én a miniszterelnök ur ezen tényében nem az egyszerű barátságnak, a courtoisieriek megnyilatkozását látom, hanem látom a politikusnak azt az elhatározását, a mely szerint ő mintegy tüntetőleg szolidaritást vállal azzal a politikával, a mely a képviselő ur beszédében megnyilatkozott. Már most, t. képviselőház, én szívesen fogom venni azt a mentséget, ha hallani fogom, hogy a t. miniszterelnök ur a beszédnek azon részét, a melylyel én tüzetesen foglalkozni fogok, nem hallotta, mert máskülönben a magyar állam ez idő szerinti képviselőjéről, a magyar