Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-449

84 449. országos ülés 1904- június 27-én

; hétfőn. kénytelen vagyok jelezni, hogy az 1904. évre szóló költségvetés rosszabb, mint az azelőtti költségvetések voltak. Rosszabb azért, mert bevételi forrásaink csak konjunkturális és labilis alapokon nyugszanak, kiadásaink pedig exorbitáns nagyságban vannak felvéve, és én nem hiszem, hogy a magyar állam teherviselési képessége azokat el fogja birni. Attól félek, hogy az 1904. évi zárszámadásokat már nemcsak leplezett, hanem leplezetlen deficzittel leszünk kénytelenek lezárni. A budget tárgyalásának két részére akarok kitérni. Először arra, a mit igen t. barátom, Horánszky Lajos igen szép és tartalmas beszédben ismertetett meg velünk. Kijelentem, hogy engem e kérdés tárgyalásánál pártszempont nem vezet. (Helyeslés.) Ez a kérdés nem pártszempontból ítélendő meg, az egész nemzet alapját képező kisbirtokos osztály megsegítéséről van szó, az iránt pedig mindannyian egyetértünk, hogy ezen az osztályon segíteni kötelességünk. (Helyeslés halfelöl.) A mikor Horánszky Lajos t. barátom beszédét hallottam, önkéntelenül fájdalmas érzés hatotta át lelkemet, az az érzés, hogy az az államférfi, a ki e kérdést annyi tudással és szeretettel, s annyi ügybuzgósággal kutatta, ez az államférfiú nincs többé közöttünk, ajkai bezáródtak, és hogy őt, a mikor elérte azt a polczot, a hol talán meg tudta volna valósítani programmját, akkor ragadta el körünkből a halál. Ez az államférfiú: Horánszky Nándor. (Altalános helyeslés.) T. ház! Horánszky Lajos t. barátom beszéde után nem akarom a t. házat ujabb számadatokkal untatni. Elfogadom azokat az adatokat, melyeket ő elénk tárt, nem akarok bővebb kritikába bocsátkozni, elfogadom, hogy Eellner professzor könyve jól állapította meg, hogy a magyar föld terhe 7 milliárdot képez, hogy a Magyarország földértéke 15 milliárd értéket tesz, és elfogadom azt, hogy a kisbirtokos osztály a teherből 6%-kal veszi ki részét. Egyet azonban nem tudok elhallgatni, és ez az, hogy az én igen t. képviselőtársam ép ugy, mint Pellner, egy körülményt nem vett számba, hogy tulajdonképen nem az a kérdés, hogy a telekkönyvbe foglalt birtoktest C) lapján mi van, ámbár ez is nagyon fontos dolog, de hogy ezzel szemben állanak fenn még más terhek is, és nem a bekebelezett jelzálogi teher az, a mi a legrosszabb, melyet lehetetlen nekünk jóformán visszafizetni, hanem ezzel szemben állnak a be nem kebelezett függő adósságok, melyek szintén a gazdaközönség vállait nyomják, és annak vérét szipolyozzák ki. (Ugy van! balfelöl.) Ezeket is számba kell tehát venni, a mikor mérlegelni akarjuk, hogy mennyivel van a földbirtokos osztály megterhelve. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) És én bátran merem állítani, hogy a be nem kebelezett terhek legalább is félannyira rúgnak, mint a bekebelezettek, ugy hogy egész nyugodtan 10—14 milliárdra tudom tenni azon terhek összegét, melyek a földbirtokos osztály vállára nehezednek. És ha a magyar állam földbirtokos osztályát körülbelül 10—14 milliárd adósság terheli, hát még kétségbeejtőbb ez az állapot, hogy ha összehasonlítjuk más országok vagyonosodását a mi országunkéval. És itt kénytelen vagyok azt a szomorú valóságot konstatálni, hogy Európában egyetlenegy állam sincs, a hol a közép- és kisbirtokos osztály terhei oly nagyok volnának, mint nálunk. Nem akarok uj számokat felhozni, elfogadom a 7 milliárd adósságot azzal, hogy mégis csak szomorú, hogy ez a szám Magyarország 19 millió lakosával ugy áll arányban, hogy minden egyes újszülött már 400 korona adóssággal, mint handicap-teherrel megy neki az életnek. 1858-ban 120 millió volt a magyar föld terhe, ma pedig már 7 milliárdot tesz ki a liberális kormányzat alatt, a miből mint premisszából nem tudom levonni ugy, mint a túloldalon ülő igen t. barátom azt a következtetést, hogy a liberális kormányzat rezsimje iránt bizalommal viseltessem. Hiszen mindez inkább azt mutatja, hogy ez a nép idegen irányban, olyan irányban vezettetik, a mely az ő életének meg nem felel. Nagyon sokszor hallottam, hogy a magyar nemzetet egyedül a liberális irány tarthatja fenn, mert a magyar állam liberális-demokratikus alkotmányu állam. Frázisnak, tézisnek szép, de ellentmond az egész ezeréves magyar históriának. A magyar államot ezeréves instituczióin keresztül tisztán demokratikus államnak minősíteni nem lehet, annak minősíteni nem lehet egy oly államot, melynek rendiségen alapult alkotmánya, s az sem áll, hogy ezt az országot az a liberalizmus tartotta fenn, a melyről azt mondták, hogy napfény, hogy madárdal, — ez Széll Kálmán meyhatározása — hanem a jogfolytonossághoz való ragaszkodás, a konzervatív eszmék megőrzése. Ez volt a nemzet éltető eleme, nem a liberális politika. (Ugy van! balfelöl.) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Mi Magyarországon a tényleges állapot? Az, hogy Magyarországon ugy a földbirtokososztály, mint a nép el van adósodva. A nép nyomorult, a budget folytonosan szaporodó improduktív terheit nem birja és végre is kivándorol. De mindezek daczára még agi adatik, hogy ezek az improduktív terhek fokoztassanak. Azt látjuk például, hogy 1896-tól 1900-ig évenkint 470.000 birtokváltozás történt, ebből 1900. évben 19.000 végrehajtás által. 1901ben már 550.000 volt a telekkönyvi birtoktestek forgalma, ebből 20,000 végrehajtás utján. 1902-ben 560,000 a telekkönyvi birtoktestek forgalma, ebből 21,000 végrehajtás eredménye. Ha hozzáveszszük, hogy ezen birtokok értéke 60 millió korona, akkor azt kell mondanom, hogy itt van az ilyen kormányzati rendszerben a baj, a mely a nemzet életerejét rágja. (Ugy van! balfelöl.) Nem a nép, a kisbirtokos a hibás, azt nem lehet mondani, hogy népünk könnyelmű volna, ellenkezőleg, szorgalmas, a reg-