Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-449

76 449. országos ülés 1904- június 27-én, hétfőn. gatni! Csak törvénynyel lehet Magyarország területe felett rendelkezni! Kovácsevics István: Akkor nem volt alkotmányos rendszer ott! A földtehermentesités is igy történt. Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, nem áll! Kovácsevics István: Dehogy nem áll. 1854ben hol volt az országgyűlés? Szóval: ennek a faállománynak a vételára, vagyis ezen inveszticzionális fonds jövedelme keletkezésétől kezdve... Polónyi Géza: Nem ismeri az 1848-iki törvényeket ! Kovácsevics István:... az 1901. év végéig kitett összesen 85.821,000 és egynéhány száz koronát. De ez az összeg nem lett a határőrvidéken csak azokra a czélokra elköltve, a melyekre az autonóm kormány költeni köteles, hanem nagyobbrészben olyan dolgokra költetett el, a melyekről az állam lett volna köteles gondoskodni. Úgymint: a kezelési költségek levonása után, a melyekre körülbelül, kerekszámban beszélve, 4 és fél millió korona költetett el, a magyar államvasutakra elköltetett 39 millión felül, országutakra, hidakra, vizi munkákra és az egy perczentes állami illetékre összesen 6 és fél millió. Ebből az alapból lett a magyar állam javára 8528 hold erdő újból ültetve, és igy maradt körülbelül 35 millió 800 és egynéhány ezer korona oly dolgokra, a melyekre az autonóm kormány az autonómia következtében.költeni köteles. Ebből látszik, hogy Barta Ödön képviselő urnak azon állítása, hogy ezen alapba a jövedelmek csökkenése bele nem jön s hogy százalékos osztozkodásnak tárgyát nem képezi, tökéletesen alaptalan, mert ebből az alapból bővebb rész jutott az államnak, mint a határőrvidékieknek. Barta Ödön igen t. képviselőtársam a bor és hus utáni fogyasztási adót kifogásolja, a mely adók nálunk a községek bevételeihez tartoznak. Ezen adónemnek a községeknek való kiszolgáltatása már az abszolút korszakban történt, s nézetem szerint nem volna helyes és igazságos most, az alkotmányos korszakban az abszolút korszak jótéteményeitől a községeket megfosztani. Polónyi Géza: Csak be kell a tangensbe számitani, akkor semmi baj sem lesz! Kovácsevics István: Higyje meg a képviselő ur, hogy mindazonáltal vannak nálunk községek, a hol a községi pótadó két, három, sőt négszáz százalékra is felmegy, tehát a mi községeink sem panaszkodhatnak arról, hogy nin•csenek kellőleg megsarczolva. Barta Ödön igen t. képviselő ur a vallásalapról is tesz említést, mondván, hogy erről sem számolunk el. Igenis, nem számolunk el, mert nincs miből elszámolni. A folyó évi költségvetés alapján ezen alapnak szükséglete kitesz 257,854 koronát, a bevétele pedig 236,040 koronát. Erre az alapra tehát a folyó évben lesz szerencsénk 21.814 koronát ráfizetni. Hát miből számoljunk el? Igy megy ez már évtizedek, már 36 év óta. Az utolsó évtizedben erre az alapra ráfizettünk 719.000 koronát. Polónyi Géza: Miből? Kovácsevics István: A tangensből! A 44 százalékból! Ezen adatokat szükségesnek véltem felemlíteni, mert a hogy azokat Barta Ödön igen t. képviselőtársam elősorolta az emiitett indemnity-vitánál, az ugy tünteti fel a dolgot, mintha Horvátország csakugyan boldog ország volna. A mint tetszett hallani, Horvátország bevételeiből minden az autonóm ügyekre fordittatik, a melyek utóvégre állami ügyet képeznek. A horvátországi belügy, a vallás- és közoktatásügy és az igazságszolgáltatás ügye nem egyebek, mint a magyar államnak ügyei egy meghatározott területen. Ha Horvátországnak nem volna autonómiája, a magyar államnak akkor is ezekre a dolgokra ugyanazokat az összegeket kellene költenie s nem volna képes semmit sem kikerülni. Barta Ödön t. képviselő ur 1902. évi deczember 1-én tartott beszédében ezeket is mondotta (olvassa): »Vegyék figyelembe e mellett azt a nemzetek történetében hallatlan szerződést, hogy a mikor az egyik leköti magát arra, hogy valamit adjon a másiknak, a kérdés ugy oldatik meg, mint a hogy az köztünk megoldatott; ezt igazán méltánytalannak kell mondanom. « Már előbb mondottam, hogy köztünk nem lehet szó nemzeti szerződésről. Arról sem lehet szó, hogy az egyik a másiknak valamit ad; de arról sem lehet szó, hogy mi osztozkodtunk volna. Mi nem osztozkodunk semmiben, hanem csak azt állapítjuk meg, hogy az állam egy meghatározott területén mennyi költendő vagy költhető a belügyekre, a vallás- és közoktatásra és az igazságszolgáltatásra. Barta Ödön igen t. képviselő urnak ama megjegyzésére, hogy egy és ugyanazon állam terhei felett ilyen osztozkodás talán még sohasem volt a világon és hogy az államnak egy területe helyett a másik kénytelen fizetni, bátor vagyok megjegyezni, hogy nincs állam a világon, a melynek minden része egyformán járulna hozzá a közterhekhez. Az állam egyik részében több, másikban kevesebb a bevétel, a szerint, a mint az egyik vidék jobb, a másik pedig rosszabb viszonyok közt van. De azért, hogy az állam egyes részeiben az előirányzott jövedelmek elmaradnak, a másik rész, a hol ez nem történik, még sem tesz szemrehányást. A tulajdonképeni Magyarország északi része bizonyára kevesebb jövedelmet ad a magyar államnak, mint a déli, azért erről sehol sem tesznek említést. Ez csak akkor volna helyén, ha Magyarország és Horvátország között más viszony volna, ha nem volnának egy állam, ha köztük pl. olyan viszony volna, mint Magyarország és Ausztria közt.