Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-449

H9. országos ülés 190í június 27-én, hétfőn. 73 me tangere, a melyeket ne volna szabad, mint a horvát autonómia alá tartozókat, ebben a ház­ban bírálat alá venni. Igenis, a magyar állam­nak nemcsak hogy joga van, de köteles is őr­ködni a felett, hogy mikép kezeltetnek Horvát­ország autonóm ügyei. Hogy ugy kezeltetnek-e, mint ez az egész állam érdekének megfelel, nem szenvednek-e ott az állami érdekek kárt: ez irányban a magyar államnak, a magyar ország­gyűlésnek kötelessége, joga az ellenőrzés. A magántársulatoknak is joguk van tagjaik működé­sét ellenőrizni, nehogy az egyes tagok cseleke­detei a társulatok érdekét veszélyeztessék. A mi tehát az egyes magántársulatoknak magától értetődő joguk, az még inkább joga egy állam­nak. Ámbár a horvátoknak autonómiájuk van, kötelességük azon autonómiát ugy élvezni, hogy az az egész államnak kárára ne legyen. (He­lyeslés a jobboldalon.) És ez irányban a magyar állam az ellenőrzésre jogosult. Én tehát ennek a háznak, mint a magyar állam képviselőjének, reprezentánsának elismerem ellenőrzési jogát, csak azt óhajtom, hogy ezen ellenőrzés el ne fajuljon, ne legyen olyan, a mely túlterjed az ellenőrzés fogalmán, mert akkor nagyon köny­nyen jöhetnek oly eredmények létre, a melyek az állam érdekében nem kívánatosak. Én attól tartok, hogy azzal, a mit az ellen­zéki képviselő uraktól itt hallottam, nem fogjuk elérni, hogy a mi bomladozik, összeillesztessék és a mi a bomlás előidézésére alkalmas, eltávo­littassék, a mint ezt Barta Ödön képviselő ur is helyesen mondta. A magyar állam nem kö­vetelhet tőlünk egyebet, csak azt, hogy hű és őszinte polgárai legyünk és hogy ezt necsak szóval, de tettel is bebizonyítsuk. Arról pedig, hogy mily tettek legyenek azok, a melyekkel ezt bebizonyítsuk, lehet vitatkozni, de azt vélem, hogy tőlünk nem lehet követelni, hogy horvát nemzeti létünkről lemondjunk. Az egész nyolcz­százados együttélés alatt ez sohasem követelte­tett, de nem is szükséges, hogy követeltessék, mert minket mindig elismertek horvát nemzet­nek — nem nemzetiségnek —• néha bővebb, néha szűkebb önkormányzattal, a mi sohasem volt a magyar államnak kárára. A magyar államot két nemzet alkotja: a magyar ós a horvát. A magyar állam egy hajszállal sem lenne szilárdabb vagy erősebb, hogy ha a horvátok beleolvadnának a magyar nemzetbe. Ellenkezőleg, a magyar államon kívül lakó népeknek ezzel elriasztó példát mutatnánk. Ha a kisebb balkán népek azt látják, hogy a magyar állam határain belül jól érzik magukat a horvátok ebben az államban, hogy boldogulnak és hogy a magyar nemzettel barátságos egyetértésben élnek, akkor a magyar állam rájuk nézve vonzóerővel bir. Mindnyájunknak, ugy a magyaroknak, mint a horvátoknak legszentebb kötelességünk odahatni, hogy kölcsönös viszonyaink minél szivesebbek legyenek. Ez a mi érdekünk és önöknek érdeke KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI, KÖTET. is, A mi érdekünk azért, mert mi a magyar nemzeten kívül nem ismerünk Európában más nemzetet, a melylyel egyesülve, nemzeti létünket jobban megőrizhetnénk; ez pedig nekünk a fő­törekvésünk. Mert ha nekünk nemzeti létünkből ki kellene vetkőznünk, akkor ránk nézve mind­egy volna, hogy ki által lennénk felemésztve. De nemcsak mi vagyunk utalva a magyar nemzetre, hanem a magyar nemzet is utalva van Horvátországra. Az őszintén és odaadólag Magyarországhoz fűzött horvátok nemcsak hogy eró'sbbiteni fogják a magyar államot, de a magyar állam nem is gondolható Horvátország nélkül. Horvátország nélkül hogyan jutna a magyar a tengerparthoz ? Horvátország nélkül a magyar állam a tengerparttól el volna sza­kítva. Méltóztassanak elképzelni a magyar álla­mot a horvát tengerpart nélkül. Ha a magyar állam Horvátországot elveszítené, vele együtt Fiumét is elveszítené, a mire volt már eset. A mikor t. i, a múlt század elején Horvátország­nak az a része, a mely az Adriai tenger és a Száva közt fekszik, a magyar államtól elszakit­tatott, akkor vele együtt Fiume is elveszett s így a magyar állam a tengertől el volt zárva. Azért tökéletesen felesleges az a vitatkozás, mely mi köztünk Fiume felett folyik. A ma­gyarok t. i. azt mondják, hogy Fiume közvet­lenül Magyarországhoz tartozik, a horvátok pedig azt mondják, hogy nem ugy van, Fiume Horvátországhoz tartozik. Az e feletti vita tökéletesen felesleges és minden érték nélkül való; mert ha áll az, hogy Magyarország és Horvátország egy egységes, oszthatatlan magyar államot alkot, akkor az, hogy Fiume hova van csatolva, teljesen közömbös. Beksics Gusztáv: Nem fogadom el! Tilta­kozom ellene ! Kovácsevics István: Fiúméra nézve csak arról lehetne szó, hogy Fiúméban a közigazga­tás miképen rendezendő be. Hogy Fiume egy magyar vármegyéhez vagy horvát vármegyéhez csatoltatik-e, vagy pedig mint önálló test szer­veztetik, az mindegy. Mindenesetre a magyar államhoz tartozik. Oiay Lajos: Mit szóltok ehhez, pupákok ? (Zaj.) Tapsoljatok neki! Ez a magyar állás­pont! (Ugy van! bal/elöl. Elnök csenget.) Tap­solj neki Beksics! No, Hódossy! Most tapsol­jatok ! (Ugy van! a bal- és a szélsőhaloldalon.) Hódossy képviselő urnak is tessék most helye­selni! Boruljatok a nyakába! Csókolózzatok! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Pozsgay Miklós: Ezért kár volt három milliót adni! Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képvi­selő urak! Olay Lajos: A magyar országgyűlésen szé­gyen igy beszélni! Rosszabb ez a nemzetiségeknél! (Ugy van! a ssélsöbaloldalon. Zaj.) Csak hall­10

Next

/
Thumbnails
Contents