Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-449

Oí június 27-én, héifőn. 74 H9. országos ülés 19i gassátok, én nem akarom hallani a magyar országgyűlésen ! Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! Oiay Lajos: De szégyen igy beszélni a magyar országgyűlésen! Az elnök ne engedje meg! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Engedelmet kérek, a vitába, mint elnök, nem szólhatok bele. A t. képviselő uraknak lesz alkalmuk erre reflektálni. (Hálljulc! Halljuk! a jobboldalon.) Kovácsevics István: Barta Ödön igen t. képviselő ur felszólalásában panaszkodott, hogy Horvátországnak egy nagy honoráczior osztálya van, a melybe az oltatott, hogy köztünk reálunió van s hogy Horvátország Fiúméra nézve a condominium jogát gyakorolja. A t. képviselő ur nagyon téved, mert ez nem áll. Ha ez állana, akkor igen helyes gondolkozásuk lenne ezeknek a honoráczioroknak, mert köztünk csakis reálunió van. Én csak két uniót ismerek: reálés perszonál-uniót. Polónyi Géza: De csak államok közt lehetséges unió; a hol nincs állam, ott nincs se reál-, se perszonál-unió. Kovácsevics István: A hol az egyik állam a másikba beolvad, ott igenis lehetséges reálunió. Az emiitett honoráczioroknak nincs eszükágában a reál-unió, hanem a perszonál-uniót vallják, mert ez felel meg az ő horvát állameszméjüknek. Azok pedig, a kik Horvátországban condominiumról beszélnek, elenyésző csekély számúak; nem érdemes velük foglalkozni. Hogy a czivakodás felesleges, következtetem abból is, hogy a magyar állam, a magyar kereskedelemügyi kormány a horvát tengerparton, Buccariban, Czirkveniczában, Noviban, Zenggben ép ugy szervezhet kikötőket, mint Fiúméban. Ezen kikötők benne vannak a magyar államban ép ugy, mint Fiume. Az ellenzék szemünkre veti, hogy azon áldozat, melyet Fiúméban a magyar állam tett, leginkább a mi érdekünkben történt. Ez nagyon furcsa szempont. Azt hiszem, azon áldozatok az egész magyar állam érdekében, de különösen a magyar kereskedelem érdekében történtek. Ebben igenis mi is részesek vagyunk, de külön érdekeket vetni szemünkre nem lehetséges. Ugron Gábor igen t. ellenzéki képviselő ur nem nagyon rég egy jegyzőkönyv hitelesítése alkalmából figyelmeztette a t. házat arra, hogy a kiegyezési törvény horvát szövege Fiúméra nézve meghamisittatott. Beszédének egy része szószerint igy hangzik: »Horvátország azon törvényének, mely 1868-ban hozatott meg, mely Horvátországgal való kiegyezésünket tartalmazza, melynek hiteles és ő Felsége által aláirott példányát Zágrábban lehet látni, egyik paragrafusán beragasztás van. Miért? Mert azok, a kik abban az időben éltek, mikor 1868-ban a törvényeket meghozták, & törvény leírása, redigálása, különösen a horvát szövegű törvény redigálása alkalmával nem ügyeltek kellőképen és egy hivatalnoknak sikerült Fiúméra nézve teljesen téves, a magyar törrénynyel ellentétes szöveget becsúsztatni. A midőn őFelsége a törvényt szentesitette: észrevették a hamisítást, a csalást és nehogy ő Felségének tudomására jöjjön a dolog, rövid utón, a nélkül, hogy ő Felségének erről jelentést tettek volna, az illető szakasznak azt a részét egy, az eredeti és teljes szöveggel beirt papirszeletkével egyszerűen beragasztották. Ma a horvátországi levéltárban a törvény szövegének egy ily eredeti példánya látható, és ha valaki ezt a ráragasztott papirszeletkét onnan lefejti, akkor látható lesz az eredeti szöveg, a mely Fiumét Horvátországnak adja.« E beszédért némelyek Ugron Gábor t. képviselő urnak szemrehányást tettek, mert ő ez által állítólag az akkori magyar kormányt a horvátok előtt leleplezte, a mi, ugy mondják, Ugron Gábor képviselő úrtól nem volt hazafias cselekedet. Ez a szemrehányás tökéletesen alaptalan, mert Ugron Gábor t. képviselő ur nem leplezett le semmit. A kiegyezési törvény 66. §-a horvát szövegezésének papirszelettel való beragasztása Horvátországban majdnem minden iskolásfiú előtt ismeretes. Ez ott nem újság. De téved Ugron Gábor t. képviselő ur, ha azt hiszi, hogy a papirszelet alatt az látható, hogy Fiume Horvátországnak adatott. A papirszelet alatt az 1867: XII. törvényczikk 66. §-ának első pontja van irva, és pedig ugy hangzott és hangzik, a mint a horvát szöveg. Ebben a szakaszban elősoroltatnak azok a területek, a melyek a kiegyezési törvény értelmében Horvátország területéhez tartoznak. A horvát szöveg szerint ez igy hangzik: »Horvátország területéhez tartoznak: l.azon egész terület, a mely jelenleg — tehát 1868-ban — Buccari városával és kerületével Fiume vármegyéhez tartozik, kivéve Fiume várost és kerületét, a mely felett az egyezmény a két országos küldöttség között nem sikerült.* Ez van a papirszelet alatt, mert a horvát országgyűlés ezt a szakaszt igy fogadta el. Mivel pedig a most mondott fogalmazás nem volt azonos a magyar fogalmazással, azért történt a papirszelettel való beragasztás, hogy a dolog mihamarább készen legyen. Minthogy pedig a két szövegezés között nem volt lényeges különbség, kifogás akkor sem tétetett, a mikor a kiegyezési törvény szentesítve a horvát országgyűlésen az említett papirszelettel együtt közöltetett. Most tehát hamisításról, csalásról beszélni nem helyes. Az egyedüli észrevétel az lehet, hogy ily fontos törvények, okmányok elkészítésére nagyobb gondot kell fordítani. Engedtessék meg nekem, hogy felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérjek és a köztünk lévő viszonyról nyilvánítsam nézetemet. Igaz, szomorú igaz, de nem lehet tagadni vagy elpalástolni, hogy a magyarok és horvátok között való viszony mostanában nem olyan, a minőnek