Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-448

íí8. országos ülés 190b június 25-én, szombaton. 57 hogy abból ezen elvnek megtagadását is ki lehet magyarázni. Legnagyobb ós tényleg törvénybontó hatása leginkább abban nyilvánult, hogy már moBt a pánszláv agitátorok a törvény alapjaira helyezkedve és a törvény szakaszait a maguk szellemében értelmezve, a mételyt a mi tót köznépünk körébe bevitték. Innen van az, hogy a Dunán innen az ágostai evangélikus egyházban a pánszlávizmus uralkodik és terjed az a római katholikus papok és tanítók körében is. Ugron Gábor: Miért nem csinálnak autonómiát? Regulázzuk meg! Gabányi Mikiós: Nekünk a német a legnagyobb ellenségünk! (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Vietoris Miklós: Alkotmányunk helyreállításával a magyar nemzet mintegy vissza lett adva önmagának. Ápolhatta ideáljait, fejleszthette intézményeit, élhetett állami, nemzeti és társadalmi feladatának. Kétségtelenül elsősorban kötelességévé vált, mielőtt Európa művelt nemzeteinek sorában a méJtó helyet elfoglalhatná, s e végből nemcsak ezen folyton haladó nemzetekkel párhuzamosan haladnia, hanem annak a 20 évnek a mulasztásait is pótolnia kellett, a mely alatt a kényuralom hatalma a nemzet alkotmányos jogait bitorolva, minden nemzeti önfejlődés ki volt zárva. Törvényeink részben elavultak, s a kor szellemének meg nem felelők valának. Az uj viszonyok uj törvények létesítését tették szükségessé, s mert a fejlődés szignaturája a rohamosság volt, némely törvényt más előrehaladottabb nemzetektől vettünk át, a nélkül, hogy talán egyik vagy másikat a mi viszonyainkhoz kellőleg átidomítottuk volna. Innen van az, hogy bár oly birói karral rendelkezünk, a mely bármely más nemzet birói karával méltán vetekedhetik, igazságszolgáltatásunk mégis lassú, vontatott, s azért költséges volt. Közigazgatásunk, habár hazafias és utóvégre kivétel nélkül kvalifikált tisztikar kezébe volt letéve, a bürokratizmusban megfeneklett. Pénzügyi igazgatásunk, már fejlődésünk rohamosságánál fogva szükségszerűleg részben bonyolulttá vált, a minek hátrányait leginkább a tájékozatlanabb, tehát kisebb ember érezte meg, adórendszerünk pedig részben még ma is igazságtalan: de mind e hiányok daczára az a haladás, a melyet e nemzet rövid időn belül tett, óriásinak nevezhető és természetesen igen nagy anyagi áldozatokat is igényelt, a melyeket e fejletlen nemzetnek meg kellett hoznia. Hogy azután ezen anyagi megterheltetés az ország legszegényebb vidékein és igy a felvidéken is legelőbb és legnagyobb mértékben vált érezhetővé, az a dolog természetében rejlik. És ezt a pánszláv agitáczió, nem a különleges viszonyok, hanem a magyarok és a magyar kormányzat rovására és terhére jegyezte fel. (TJgy van! Ugy van!) Hozzájárult ehhez, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. utóbbi kormányaink és törvényhozásaink a nemzetiségi törvény egyes intézkedéseinek káros volta tekintetében csakhamar tájékozódtak és igen természetesen ezt a törvényt nem abban a szellemben hajtották végre, mint az agitátorok óhajtották volna ; ez ezután a mi tót népünknek, mint a magyaroknak a tót nemzetiség elnyomására irányuló törekvése szuggeráltatott és mindezen állapotok feletti elégedetlenséget képesek voltak a magyarok elleni lángoló gyűlöletté átváltoztatni, a minek pozitív oldala is ma tót népünk egy részének külön politikai párttá szervezkedés iránti óhajában és törekvésében mindinkább kidomborodik. És ha mindennek daczára valaki a nemzetiségi törvény revíziójának szükségességét hangoztatta, rendszerint arra a megjegyzésre akad, mintha ez visszaesést jelentene magában a liberalizmusban. Engedje meg a t. képviselőház, hogy ezen, szerintem teljesen téves felfogást helyesbbitsem. Köztudomás szerint a liberalizmus nemcsak különböző nemzeteknél, de ugyanazon egy nemzetnél is, különböző időkben, különböző mértékben érvényesült; majd kijebhre terjesztette határait, majd beljebbre helyezte el mesgyéit, miként ezt az illető nemzetnek azon időbeni szükségletei és viszonyai kívánatosnak tüntették fel, vagy legalább látszottak feltüntetni. Magának a liberalizmusnak a fogalmát és tartalmát eddig legbehatóbban Széll Kálmán a főrendiház felirati vitája alkalmával fejtette ki; akkor az is mondatván, hogy a szabadelvűség az erőket összesíti és tömöríti. A mikor a nemzetiségi törvény létesült, a Felvidék hazafias közönségét nemcsak hogy elkedvetlenítette, de részben annyira elkeserítette, hogy visszavonásra is birta, az agitátorokat pedig ki nem elégítette, mert ezeket, míg magyar nemzeti állam mint olyan fennáll, kielégíteni nem lehet. Ugron Gábor: Az már igaz! Vietoris Miklós: De meggyőződésem szerint az a magyar politikus még meg nem született, ki e törvény fennállásának 36. évében azt a perczet meg tudná jelölni, melyben ezen törvény a liberalizmusnak hirdetett erőt összesítő és tömörítő hatását gyakorolta volna; a mi nagyon természetes is, mert a mi viszonyainkhoz és politikai végczélunkhoz mérten a liberalizmusnak túlhajtásait foglalja magában. — És ha mi e törvénynek 36 évi fennállásából magának a törvénynek a hatására nézve tájékozódást szereztünk, mely tájékozódottsággal természetszerűleg a 68-iki törvényhozás nem rendelkezhetett, és ennélfogva ezen törvény túlzásait a kellő mértékre resztringáljuk, ez semmi esetre sem jelenthet magában a liberalizmusban visszaesést, hanem a liberalizmus tanai követésének lehető figyelembevételének, a törvénynek a mi mai viszonyunkhoz, szükségleteinkhez és a mi politikai végczéljainkhoz mért czélszerű, és ezért észszerű, átalakítását. De, t. ház, hogy is létesült ez a törvény?