Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-447

44 447. országos ülés wüb június 2k-én, pénteken. lességeknek legideálisabb betöltésében ÍB. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Más alakban, de épen így megérezte a kedvezőtlen politikai és gazdasági viszonyok hálását a kisbirtokos osztály is, mely épen a középbirtok pusztulása folytán volt kénytelen súlyos terheket venni magára, mert a feldarabolt és dobra került középbirtokokat rendszerint a volt úrbéresek vették meg, a kik elegendő tőkével nem rendelkezvén, nagy kamatra vett pénzen vásárolták a földet. Ugyanily nehézségekkel járt az örökösödési eljárásoknál az örökös társak kielégítése is. A kisbirtok hitelviszonyairól pedig abban az időben épenséggel nem lehetett beszélni, mert hiszen a kis vidéki takarékpénztárak és népbankok versenyeztek a magántőke uzsoráival. Hozzájárultak mindezekhez a 70-es évek egymást követő rendkívüli rossz termései, a melyek igen nagy pusztítást vittek véghez ugy a közép-, mint a kisbirtokban, és midőn hitelviszonyainkban, főleg az alkotmányos korszak beálltával némi javulás állott be, a földhitel egészséges szervezésére alakult intézeteink a régi visszásságoknak végét voltak vetendők, már akkor ugy a közép-, mint a kisbirtok rendkívül súlyos sebekkel került ki a régi állapotokból. Megengedem, hogy teljes joggal felmerülhet itt az az ellenvetés, a mely méltánytalanságot lát abban, hogy az állam egyes társadalmi osztály érdekeinek felkarolásával kiváltságokat, osztogat más oly osztályok rovására, a melyek a támogatásra, a segítségre szintúgy rászorultak ; és teljes joggal és igazsággal utalhat itt bárki arra a súlyos helyzetre, a mely a kisipar pusztulásával a nemzetien tartó társadalomnak egy szintén nem kevésbbé jelentékeny osztályát, a kisiparososztályt, fájdalom, ma már végpusztulással fenyegeti. Én nem hiszem, hogy akadna közülünk bárki is, a ki nem a legnagyobb örömmel üdvözölne minden olyan akcziót, a mely a kisipar megmentését tűzi ki feladatául; de ha viszont az elé a helyzet elé vagyunk ma állítva, hogy a kisbirtok megmentése az állam segítségével és támogatásával minden koczkázat nélkül lehetséges, mert egy ilyen akcziónak olyan biztositéka van a földben, a minővel a kisiparos osztály nem rendelkezik, akkor ebből nem következhetik az, hogy, mivel az egyiken ezidőszerint segíteni nem tudunk, a másikon se segítsünk és mindkét osztályt pusztulni hagyjuk. Hát igenis, t. ház, segíteni kell a pusztuló kisiparon is, de a míg ez egy czélszerü iparfejlesztési politika feladata, a miről egy más alkalommal leszek bátor szólni, addig a kisbirtokos osztály megmentése egy olyan akczió keretébe tartozik, a melyet az állam, habár nagy körültekintéssel és, megengedem, némi áldozatokkal, de határozottan állítom, hogy minden koczkázat és az állam pénzügyeinek legcsekélyebb megrázkódtatása nélkül tényleg meg is valósithat. És én, t. ház, mérlegre vetve egy ilyen nagy hordarejü akczió következményeit, számolva a magyar állam és a magyar pénzpiacz hitelképességével, számolva a magyar földhitelértékek keresettségével és alig megingatható szilárd pozicziójával a külföldi pénzpiaczon: igenis lehetőnek tartom az állam segítségével és befolyásával közvetett avagy közvetlen megváltását ama túlságosan magas kamatú földterheknek, a melyeknek összegében a kisbirtokon nyugvó elviselhetetlen terheknek súlya kifejezésre jut. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Természetes, hogy ezen nagyszabású müvelet keresztülvitelénél csakis a túlságos magas kamatteher leszállításáról, nem pedig a tőkeösszeg megváltásáról lehet szó, és az államnak feladata itt elsősorban odairányulna, hogy egy országosan szervezett és deczentralizált hitelintézet utján, a mely az egész magyar törpe- és kisbirtok területére jótékonyan és áldásosán kihat, a túlmagas kamatú terheket alacsonyabb kamatozású kölcsönre leszállítsa és az ezen müvelet alapján kibocsátandó czimletek kamatozását garantálja. Hát, t. ház, ezen nagyszabású művelet keresztülvitelét csakis egy ilyen intézmény keretében vélem megvalósíthatónak, mivel erre központban székelő intézeteink teljesen érthető okokból nem alkalmasak és nem lehetnek alkalmasak. Nem akar ez szemrehányás lenni eme, különben is igen kiváló intézeteinkkel szemben, a melyek feladatuk és hivatásuk teljes magaslatán állva, ugy a közép-, mint a nagybirtok, valamint a nagyobb parasztbirtok hiteligényeit ma már a legtökéletesebb formában kielégítik. Ennek a létesítendő intézménynek nem is lehetne czélja és hivatása az. hogy a már meglevő jelzáloglevél-kibocsátó hitelintézeteinknek konkurrencziát csináljon. A kisbirtok hiteligényeinek kielégítése központi intézeteink részéről egyrészt záloglevél-kibocsátó természetük, másrészt ép a hitelkereső kisbirtokos érdekében válik lehetetlenné, a mennyiben a kölcsönösszegekhez aránytalanul magas költségek a hitelt nagyban megdrágítják. Csakis egy ilyen intézmény volna hivatva lerakni szilárd alapjait a kisbirtok egészséges hitelének, a midőn annak jelenlegi teljes szervezetlensége mellett a hitelt kereső kisbirtokos osztálynak feltétlenül tönkre kell menni, A kisbirtokos a mai viszonyok között kérlelhetetlenül ki van szolgáltatva az uzsora mindenféle fajtájának, főleg pedig a váltóuzsora ama veszedelmes formájának, a mely egyrészt magas kamatozásával, másrészt amaz állandóan veszedelmes függési viszonynál fogva, mely a váltótartozás természetéből folyik, a biztos romlásnak képezi alapját. És én hivatkozom itt pártkülönbség nélkül t. képviselőtársaimra és hivatkozhatom — azt hiszem — főleg erdélyrészi képviselőtársaimra, a kik nem fogják túlzásnak minősíteni azon állításomat, hogy a