Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-462

432 Í62. országos ülés 190í Julius 13-án, szerdán. ilyenek igen tisztességes fizetést húznak, ismét olyan fizetést, a melyhez mi is hozzájárulunk, mert hiszen a közös hadsereg kiadásaihoz, fáj­dalom, igen nagy mértékben kell járulnunk. Lengyel Zoltán: Minden főherczeg tábor­noki fizetést huz, pedig még csak nem is trom­bitás! (Derültség a szélsőbaloldalon. Zaj jobb­felől.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék a szónokot zavarni és ilyen olcsó élczekkel ne rontsák a képviselőház tekin­télyét. (Felkiáltások balfelöl: Drága es az or­szágnak nagyon!) Talán még sem idevaló az ilyen tréfa! (Uqy van! jobb felöl.) Szatmári Mór: A mi lojalitásunkat irtóza­tos mértékben.kihasználják; a mi lojalitásunk­hoz fordulnak mindig. És valahányszor ezt a nagy lojalitást, ezt a nagy áldozatkészséget igénybeveszik, mindig tartogatnak elénk valami czifraságot. Mindig kilátásba helyeznek nekünk valamit; mindig Ígérnek valamit, a mi után a nemzet érzése legalább valami csekély mérték­ben vágyakozik. T. képviselőház! A. mi történelmünk egész rendje mutatja, hogy mit várhatunk mi a mi túllojalitásunk nyilvánulásától. Én rámutattam a felhozott történelmi momentumok fejtegetése révén, hogy a nemzet áldozatkészségének leg­eminensebb nyilvánulásával szemben is mik vol­tak azok, a miket nekünk adtak. Jót sohase kaptunk, mindig csak azt, a mire fájdalommal emlékezhetünk vissza! (TJgy van! a szélsőbal­oldalon-) Befejezem beszédemet, t. ház. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hallván a mi lojalitásunknak, hallván a magyar nemzet áldozatkészségének örökös magasztalását akkor, a midőn erre szükség van és hallván a magyar áldozatkészség magasztalásával és emlegetésével párhuzamosan bizonyos Ígéreteket és kilátásba helyeséseket, eszembe jut Odysseus kalandozá­sainak egy részlete. (Halljuk ! Halljuk! a szélső­baloldalon.) Kalandozásai közben Odysseus eljutott a cyclopsok szigetére és társaival együtt ott ki­kötött. Ekkor elébe került a nagy cyclops, az óriási Polypbemos és Odysseus és az 6 társai bekerültek Polypbemos sziklabarlangjába. Ott Polyphemos azzal kezdte meg a vendéglátást, hogy megette Odysseus két társát, és kilátásba helyezte, hogy a többi társát is meg fogja enni. A ravasz görög tűnődött, hogy miképen szed­hetné rá Polyphemost. Eszébe jutott, hogy van neki nagyon jó görög bora. Odament Polyphe­moshoz; átadta neki a görög borral telt tömlőt, Polyphemos pedig jót húzott belőle. És a mikor érezte a görög bornak mámoritó kéjét; a mikor élvezett olyan jót, a minőt még soha: azt mondta Polyphemos Odysseusnak: »Adj még belőle, mert ez olyan jó ital, hogy igazán isteneknek való,« Odysseus nem volt fukar; odaadta tömlőjét, Polyphemos újra jót húzott belőle. És akkor, az eddig soha nem érzett mámor kéjében Polyphemos azt mondta Odys­seusnek: » Jót tettél velem; megjutalmazlak. Olyan jutalomban foglak részesíteni, a milyenre nem is számítottál: téged foglak utoljára meg­ennie (Élénk derültség a baloldalon.) Nos hát, t. képviselőház, ne adjuk mi oda a borunkat Polyphemosnak! Nem szavazom meg a törvényjavaslatot. (Elénk zajos helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik: Kovács Pál jegyző: Vertán Endre! (Felkiál­tások a szélsöbaloldolon: Holnap ! Halljuk! jobb­felül) Vertán Endre: Tisztelettel kérem a házat, hogy miután a tanácskozási időből már csak egy negyedóra áll rendelkezésemre, engedje meg, hogy beszédemet holnap mondhassam el. {Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső ­baloldalon : Holnap! Interpelláeziők is vannak!) Elnök: Tekintettel arra, hogy a ház azt határozta, hogy háromnegyed háromkor rátér az interpellácziókra, tehát a tanácskozás befejezé­sétől egy negyed óra választ el, felteszem a ház­szabályok értelmében a kérdést, hogy teljesiti-e a ház a képviselő ur azon kérését, hogy beszé­dét holnap mondhassa el, vagy pedig folytatni kivánja-e a tanácskozást ? (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk ma! Élénk felkiáltások a középen és a szélsöbaloldalon; Holnap!) A ház többsége megadja az engedélyt arra, hogy Vertán Endre képviselő ur beszédét holnap mondhassa el. (Ál­talános helyeslés.) Áttérünk tehát Vlád Aurél képviselő ur interpellácziójának előterjesztésére. Mielőtt azon­ban az interpelláczióra áttérnénk, a legköze­lebbi ülés napirendjére vonatkozó javaslatomat óhajtom megtenni. Javaslatom az, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsa, s annak napirendjére ugyan­azon tárgyakat tűzze ki, a melyek a mai ülés napirendjére is ki voltak tűzve. Hozzájárul a t. ház ? (Felkiáltások: Igen!) Ha igen, ugy ezt a ház határozataképen jelentem ki. Következik Vlád Aurél képviselő ur interpellácziója. Vlád Aurél: T. képviselőház! A vajda­hunyadi román polgárok daloskört alakítottak; s ezen daloskörnek tagjai között voltak olyanok is, a kik a vajdahunyadi m. kir. vasgyárnál voltak alkalmazva mint munkások. Alkotmányos államban a honpolgárok sze­mélyes szabadsága szent és sérthetetlen és azzal, hogy valaki szabad ideje alatt mit csinál, ha különben a törvényt nem sérti, senki sem törő­dik. Daczára ezen elvnek, a pénzügyminisztérium­nak alárendelt vajdahunyadi m. kir. vasgyárnak főnöke, egy renegát tót, azt a parancsot adta azoknak a munkásoknak, a kik ezen daloskörnek tagjai voltak, hogy nem szabad a daloskörbe belépniök és eltiltotta őket még attól is, hogy a templomban a daloskörrel együtt énekelhesse-

Next

/
Thumbnails
Contents