Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-462

4-62. országos ülés 19( nek. Tekintettel arra, hogy a vajdahunyadi vasgyár főnökének ezen intézkedése — a melyet azzal a szánkczióval akart ellátni, hogy a mennyiben nem engedelmeskednek, az illetőket a munkából elbocsátja — a polgároknak személyes szabadságát sérti, a pénzügyminiszter úrhoz a következő interpellácziót bátorkodom előterjeszteni (olvassa): »Interpelláczió a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz, a vajdahunyadi m. kir. vasgyárnál alkalmazott munkásoknak a vajda-hunyadi román daloskörben való részvételtől eltiltása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy a vajda-hunyadi vasgyár főnöke a vasgyárnál dolgozó munkásoknak elbocsátás fenyegetésével megtiltotta, hogy a vajdahunyadi román daloskörben részt vegyenek, és nekik a templomi énekekben való részvételt sem engedte meg ? Ha a miniszter ur erről tudomással nem bir, hajlandó e ez ügyben haladéktalanul vizsgálatot indítani ? 2, Összeegyeztethetőnek tartja-e a miniszter ur a vasgyári főnök ezen intézkedését a személyes szabadsággal, és a mennyiben nem: hajlandó-e a személyes szabadság ezen jogtalan korlátozását megszüntetni, a vasgyár főnöke ellen pedig a fegyelmi eljárást megindítani?* Einök: Az interpelláczió ki fog adatni a pénzügyminiszter urnak. V!ád Aurél: T. ház! A másik, általam bejegyzett interpellácziót a belügyminiszter úrhoz intézem és ez két, véleményem szerint nagyon fontos kérdést ölel fel. Az egyik az 1899: XV. törvényczikk 147. §-ának helyes végrehajtására vonatkozik. A curiai bíráskodásról szóló törvény 147. §a azt mondja, hogy: »az 1874. évi XXXIII. törvényczikk 44. § ának utolsó bekezdése odamódosittatik. hogy a felszólamlásnak, t. i. a választók névjegyzékének kiigazítása iránti felszólamlások beadásának határideje a névjegyzék nyilvános kitételét követő 15 nap.« Ugyanezen törvénynek 151. § a azt mondja: »A névjegyzék kiigazítása iránti kérvények minden évben május hó 5-ótől 15-éig adhatók be; az ezekre tett észrevételek pedig május 16-ától 25-éig fogadtatnak el.« A törvénynek ezen két intézkedése nyilvánvalólag ellenkezik egymással. Széll Kálmán akkori belügyminiszter a végrehajtási rendeletben azt mondja, hogy miután a törvény 151. §-a naptárilag megjelöli azt az időközt, a mely alatt a felszólamlások beadhatók, e szerint ez az irányadó és ehhez kell tartani magunkat. Véleményem szerint a belügyminiszteri rendelet a törvényt nem helyesen értelmezi, mert ha a törvény két intézkedése ellenkezik egymással, a törvénymagyarázatnak helyes elvei szerint az az intézkedés tartandó érvényesnek, a mely a törvényhozás intencziójának megfelel. A törvényhozás intencziója pedig akkor, a mikor azt mondja, hogy az 1874: XXXIII. tcz. 44. §-a, a mely a 10 napi felszólamlási határidőt tartotta KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. julim 13-án, szerdán. 433 meg. odamódosittatik, hogy a felszólamlási határidő 15 nap, világosan az volt, hogy a felszólamlás határideje meghosszabbíttassák és 15 napban állapíttassák meg. A belügyminiszter végrehajtási rendelete e szerint a curiai bíráskodásról szóló törvényt helytelenül, a törvényhozás intencziójának ellenére magyarázta és a törvényhozás intencziójának meg nem felelő' végrehajtásra utasította a törvényhatóságokat. Ezért a belügyminiszterhez intézett interpelláczióm első pontja arra vonatkozik, hogy hajlandó-e intézkedni az iránt, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvény 147. § a a törvényhozás intencziójának megfelelőleg hajtassék végre. Interpelláczióm második része pedig a füstösök választása körül elkövetett visszaélésekre vonatkozik. Azok előtt, a kik a specziälis erdélyi viszonyokat nem ismerik, talán ismeretlen a füstösök fogalma. Füstösök alatt azokat a választókat értjük, a kik az 1874 : XXXIII. t.-cz. által hatályban fentartott 1848: II. kolozsvári t.-cz. értelmében az illető községek által választatnak. T. i. az 1868: XLIII. t.-cz. 3. §-a a törvényhozás további intézkedéséig érvényben hagyta a választási czenzusra vonatkozólag a kolozsvári 1848. II. t.-czikket. Tekintettel arra, hogy az erdélyi törvényhozásnak ezen alkotása a községekre nézve túlmagas czenzust állapított meg, ugy hogy százával vannak az erdélyi részekben olyan községek, a melyekben tisztán a czenzus alapján egyetlenegy választó sem volna: hogy azoknak a községeknek is biztosittassék befolyás a választásoknál, a melyek ezen czenzus szerint a törvényhozásba be nem folyhatnának, a kolozsvári 1848 : II. t.-cz. azt az intézkedést tartalmazta, hogy 100 házszámnál több házzal biró községek két embert válaszszanak, a kik a választás alapján azután felveendők a választói névjegyzékbe, azok a községek pedig, a melyek száznál kevesebb házszámmal bírnak, egyet. Ezen füstösök választására vonatkozólag az 1874 : XXXIII. t.-cz. 109. §-a ugy intézkedik, hogy azokat ugy kell választani, mint a községi képviselőtestületi tagokat, illetőleg mint a községi elöljáróságot. Nálunk ezzel szemben, daczára a törvény határozott intézkedésének, ezen füstösök választása a legtöbb községben törvényellenesen nem a községi választók által ejtetik meg, hanem a községi képviselőtestület által és sok helyen még ez sem történik meg, sok helyen választás egyáltalában nem is tartatik, hanem a körjegyzők hamis jegyzőkönyvek alapján bevesznek olyan egyéneket, a kik nekik tetszenek. Ezen utóbbi állításomat konkrét tényekkel is igazolhatom. Kezemben van négy nyilatkozat, a melyeket Fintóág, Batrina, Tisza és Laszó községek képviselőtestületi tagjai írtak alá, a melyekben kijelentik az illetők, hogy nekik nincs tudomásuk arról, hogy a füstösök választása 55