Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-462

462. országos ülés 1904- Julius 13-án, szerdán. 415 kell. Ezt nem találjuk sehol, de igenis találunk, mit? Azt, hogy a megállapított szabály kimondja elsősorban, hogy a magyar testőrség katonai testület. Ez aztán természetesen mindjárt megmagyarázza, hogy a magyar testőrség tagjai részére nem kvalifikáczió a magyar nyelv. Hát mi a kvalifikáczió ? Ki lehet ma magyar testőr ? Lehet a magyar korona országaiból származó bármely főtiszt, a ki negyvenöt éven nincs túl, a ki legalább hatvanhat hüvelyk magas és a ki jól tud lovagolni. Egyéb kvalifikácziója, képesitése a m. kir. testőrnek nincs. Pedig egy magyar testőrnek tudnia kellene az ország törvényeit, azt a feladatot, hogy mi vár rá, mikor a Felség udvarába szegődik. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Az a hivatása a magyar testőrnek, hogy ott mintegy élő szelleme legyen a magyar gondolkodásnak, a magyar törvénynek, a magyar jognak és a magyar alkotmánynak. Ha bármelyik főtiszt lehet tagja, ugyan kérem szépen, ezek a bármely főtisztek miféle szellemet visznek oda, mikor úgyis csak mind arra pályázik, hogy ott biztos ellátásban részesüljön! Hogy az a magyar testőrség mennyire nem magyar és nem is lehet az, azt a legkétségtelenebbül bizonyítja az, hogy az udvari szolgálatok és minden személyi ügyeket illetőleg az első udvarmesternek alá vannak rendelve. Hát a legjobbhiszemű ráfogás sem mondhatja az első udvarmesterről, hogy magyar ember és hogy alkalmas arra, hogy azokat a testőröket magyar hazájuk iránt tartozó kötelességükre intse és figyelmeztesse. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Érdekesebb épen a czivillista szempontjából ennek a testőrségnek a pénzügyi ellátása. TJgy olvastam, hogy ez intézmény fentartására az udvar bizonyos dotácziót fizet. Hát nagyon kevés lehet az a dotáczió, mert a testőröknek napidiját a közös hadügyminiszter fizeti, a felszerelést, épületrendbentartást és a rendkívüli kiadásokat a gárda-alapítványnak jövedelméből fedezik. Mi lehet tehát az az irtózatos dotáczió, a melylyel a czivillista járul a magyar testőrség fentartásához ? Mikor ezeket konstatálom, nagyon sajnálom, hogy az igen t, pénzügyminiszter ur nincs itt, mert közbevetőleg hozzá igen fontos kérdést van szerencsém intézni, és ezekre én feleletet is várok. Az egyik kérdés a pénzügyminiszterhez az, hogy a magyar testőrség gazdag alapitványait ki kezeli, ki ellenőrzi és teljesiti-e a magyar kormány, illetve a pénzügyminiszter az 1827 : XXXVI.törvényczikkben lefektetett azon kötelességet, hogy a magyar testőrség számadásait megvizsgálja? A másik kérdés az, hogy a magyar testőrség gazdag magyar alapitványainak hova lett, mire fordíttatott azon majdnem húsz évi jövedelme, a míg ő Felségének tetszése a magyar testőrséget szünetelőben tartotta ? Hiszen azoknak a magyar alapítványoknak 1850-től 1868-ig megvolt a maga dus jövedelme. Ezek a jövedelmek hova fordíttattak, ki kezelte el, megvannak-e? Mindenesetre az igen t. pénzügyminiszter úrtól erre vonatkozólag határozott feleletet várok és kérek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De akár legyen régi, akár legyen uj szelleme annak a magyar testőrségnek, azt kérdem én most az igen t. előadó úrtól: hogy honnan állítja mint tényt, hogy az állandó udvari szolgálat ellátására egy uj m. kir. testőrség, a darabont-testőrség fog szerveztetni ? A t. előadó ur ezt az állítását is a levegőből szedte, mert ennek jámbor óhajtásnál több értéke nincs, hanem igenis alkalmas arra, miként már előbb mondtam, hogy az igen t. többséget félrevezesse, mert azokra az indokokra kívánja a szavazást alapítani, a melyeket az igen t. előadó előterjesztett, és azután alkalmas arra is, hogy a nemzetnek közvéleményét vezesse félre. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Azt kérdem tehát: honnan vette a t. előadó ur ezt, hogy mint tényt meri ideállítani a képviselőház szine elé? A törvényjavaslatban, a melyet Széll Kálmán miniszterelnök adott be, nincs benne, a pénzügyi bizottság jelentésében csak ennek szüsége van hangsúlyozva, tehát megint egy egyoldalú óhaj, a melyre a másik oldalról az illetékes tényezők részéről semmi szentesítés, semmi hozzájárulás, semmi ígéret nincs. De túri om, honnan vette az igen t. előadó ur: Széll Kálmán egy nyilatkozatából, a melyet a pénzügyi bizottság ülésén tett. De ki felel Széll Kálmán nyilatkozatáért ? Széll Kálmán ma már nem miniszterelnök, azért ő nem felel, a mit mondott. Hát ki felel érte ? Az előadó ur nem felel. Talán a miniszterelnök ur felel? 0 sem felel, mert hisz hallottuk a miniszterelnök urnak erre vonatkozólag tett kijelentését, ő sem ígéri ezt, ő csak ügyesen konstatálja azt, hogy mit mondott a pénzügyi bizottságban Széll Kálmán. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) íme fel is olvasom. A miniszterelnök ur nem jelenti ki itt, nem csatlakozik az előadó ur felfogásához, hogy igenis szerveztetni fog ez a magyar testőrség, hanem ezekeket mondja szőról-szóra (olvassa): »Végül Széll Kálmán miniszterelnök kijelentette a pénzügyi bizottságban, hogy fel fog állíttatni a magyar darabont-testőrség, a mely által ő Felségének testőrségi intézményében is teljesen helyreáll a paritás«. Ez nem az ő ígérete, nem a miniszterelnök ur mondja ezt, neki sincs e tekintetben ígéret téve, mert ha lenne, bizonyosan kijelentette volna, hogy az ígéret megvan. O is csak egész ügyesen a hangulatnak kiszinezésére felhasználta azt, hogy Széll Kálmán mit mondott a pénzügyi bizottságban. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Erre tehát komolyan adni nem lehet semmit, mert Széll Kálmán azért nem felelős, gróf Tisza István miniszterelnök ur pedig ezért a felelőséget el nem vállalta . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: De igenis elvállaltam!