Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-462

416 462. országos ülés Í904 Julius 13-án, szerdán. Barabás Béla; Méltóztatott volna kijelenteni, de nem jelentette ki. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez csak rabulista fogás! Barabás Béla: Végre is, ha erre a testőrségre szükség van és lia azt ugy állítják elő, mint a magyar nemzet vágyainak, kívánságainak egyik kielégítését, egyik biztositékát, akkor kettő szükséges ahhoz: elsősorban, hogy az a magyar testőrség szellemében, gondolkozásában, lelkületében csakugyan egészen magyar legyen, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a másik ivedig az, hogy az a magyar testőrség lehozassék ide Budapestre és itt teljesítse ő Felsége körül kötelességét. (Ugy van! a sz&söbaloldalon.) Hiszen már a magyar királyi várpalotának építése is ezzel van kapcsolatba hozva és már fel is van említve és beszéltek is róla, sőt már mint ígéretet is hallottuk, hogy azért van szükség ilyen nagy dimmenzióban kiépíteni a királyi várpalotát, mert ott lesz elhelyezve a magyar királyi testőrség is, Gabányi Miklós: De nehogy az üres bagolyvárat őrizzék, a király is jöjjön! Barabás Béla: Még mindig az igen t. előadó ur beszédével kell, hogy foglalkozzam, mert az igen t. előadó ur nem is hiszi, hogy milyen súlyos kritikát gyakorolt az udvartartási költségeknek hovafordítása felől. Ugyanis mikor az igen t. előadó ur szíves volt a felemelést ebben a négy, általam is elősorolt megható pontban indokolni, ezen négy pontnak egyike volt az udvarmesteri hivataloknál való fizetések rendezése. Ez reális dolog. De a másik három pont mit mond, igen t. előadó ur ? Azt mondja: szükséges oly dolgokra, a melyek a magyar tradicziókat, a mi reményeinket, a mi aspirácziőinkat legközelebbről érintik. Hát mit jelent ez egyebet, mint szomorú beismerését a t. előadó ur részéről annak, hogy sem az eddig évenkint adott 4.650,000 forint, sem a felemelendő összeg egy része nem fordíttatott és nem fog fordíttatni oly dolgokra, a melyek a magyar tradicziókat, a mi reményeinket, a mi aspirácziőinkat legközelebbről érintik. De azért mégis 2 millióval való felemelését kívánja az igen t. előadó ur, hogy annak talán nagyobb része régi czélokra és egy kisebb része fordíttatnék csak oly dolgokra, a melyek az előadó ur szerint a magyar tradicziókat, a mi reményeinket, a mi aspirácziőinkat közelebbről érintik. Ezekbe a tradicziókba, reményekbe és aspirácziókba bele volt foglalva a várpalota építésén kívül a magyar királyi testőrség szervezése és bele volt foglalva a székesfővárosi udvari hivatal szervezése és hatáskörrel való ellátása. De a mint én már kijelentettem, ezeket az ígéreteket és ezeket az indokokat komolyan venni nem lehet és hogyha a t. előadó ur tárgyilagosabb indokolással és előadással beszél, akkor ezeket az ő beszédében, mint indokokat felhoznia nem lett volna szabad. És hogy végezzek az igen t, előadó ur beszédével, a várpalota építésénél b. Bajtay uramra méltóztatik hivatkozni, a kit lánglelkűnek nevezett, sőt Olay Lajosnak szemére is hányta, hogy volt az olyan hazafi, mint az igen t. Olay Lajos képviselő ur. Báró Bajtay Antal erdélyi püspök volt, Grrassalkovich Antal mostoha fia, s így könnyen megmagyarázható, hogy ilyen könnyen jutott hozzá az erdélyi püspökséghez. Ez a Bajtay volt cbZy eh kire az igen t. előadó ur hivatkozott és a ki a budai vár romjaiból való felépítése alkalmából, az alapkő ünnepélyes letételénél, 1749 május 13-ikán Mária Terézia királynő jelenlétében az ünnepi beszédet tartotta. Ez a beszéd meglehetős szép lehetett, az kétségtelen. Voltak benne remények, voltak benne vágyak, hanem nekem sehogy sem tetszett és sehogy sem tetszik, mert épen az udvarnak tetszett legjobban és ezt mutatja az, hogy ezen beszéd hatása alatt ipren t. báró Bajtay uram hová vitte, mire ment. Árnyékot vet ezen igen t. Bajtay Antal ur nevére az a körülmény, hogy a mikor 1762-ben a bécsi kormány alkotmányellenesen az erdélyi székelyekből rendes határőrséget tervezett alakítani, akkor ő, mint Erdély püspöke, ezen alkotmányellenes műveletnek leghívebb kitartója és intézője volt. ISFem rajta múlt, hogy nem sikerült. De ott van egy másik eset. Ez a báró Bajtay Antal ur egyike volt azoknak, a kik a mádéfalvi szörnyű székely eseteket előidézték, a melyek eredménye a székely népnek ezrivel való kivándorlását okozta. Ilyen példányképet a t. előadó ur ne állítson tehát fel, mint olyan embert, a ki hasonlít a magyar nemzet vágyai és reményei teljesítésének előidézőjéhez. T. ház ! ISÍem terjeszkedem ki annak fejtegetésére, legalább részleteiben nem, hanem csak általában említem meg, hogy itt magyar udvartartás nem lévén, ennek költségeire egy krajczárt sem szavazok meg. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az igen t. miniszterelnök ur beszédében ezt kérte: »Ne tartassuk vissza magunkat ezen tétel megszavazásától, még azon körülmény által sem, hogy a magyar udvartartás ugy, a mint t. képviselőtársaim azt kívánják, nincs megvalósítván Hajlandó vagyok ettől a szigorú mértéktől eltekinteni és kijelentem, hogy szívesen megszavazom a királyi udvartartási költségeket az esetben, ha önök bebizonyítják, hogy csak olyan magyar udvartartás is van megvalósítva, a milyent önök, nem mint a nyilvánosság előtti pártemberek, hanem a magánéletben megnyilatkozó hazafias lelkű magyar emberek kivannak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ilyen magyar udvartartást azonban, a melyet akár mi, akár önök kivannak, önök felmutatni nem tudnak és bizonyítani nem képesek, már csak azon egyszerű okból is, hogy a hol nincs, ott ne keress. Magyar udvartartás egyáltalán nem létezik, tehát ilyet keresni hiába való, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nincs se jó, se rossz,