Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-462

í62. országos ülés 190í Julius í3-án

} szerdán. 413 előadnom, hogy a magyar királyi nemes testőrséget Mária Terézia 1760 szeptember 11-én alapította némi jutalmául a magyar nemzet hűségének és önfeláldozásának, a melyet a hétéves háborúban tanúsított. E magyar testőrség alapításának két czélja volt: egy bevallott nemesebb és egy eltakart czélja. A bevallott nemesebb czélja tényleg az volt, hogy a magyar nemes ifjak által a királyi udvarnak fénye emeltessék és egyúttal, hogy a magyar ifjúság kiműveltessék. Be nem vallott czélja pedig — a mely szintén bizonyos tekintetben sikerre vezetett — az volt, hogy a magyar nemes ifjakat igy közvetlen összeköttetésbe hozván a császári udvarnak 'gondolkozásával és szellemével, azok ezáltal befolyásolva legyenek, megszelidittessenek arra az időre, mikor majd édes hazájukba visszatérnek és a közélet tevékenységét végzik. (TJgy van! balfelöl.) Elődeinknek ez az intézkedés nagyon tetszetős volt, A rendek lelkesedtek érte; keletkeztek egymásután sorban a magyar főuraknak bőkezű, pazar alapitványai e czélra. Az országgyűlés is megtette a maga kötelességét, mert 1764-ben a száz nemes ifjúból álló intézményre évenkint 100,000 forintot ajánlott meg olyképen, hogy a magyar testőrségre alkalmas ifjakat maguk a vármegyék ajánlják és küldjék fel. Erdélynek is tetszett ez a gondolkozás, ez az irány és 20,000 forintot adott 20 testőrnek ellátására. A 20—25 éves nemes magyar ifjakból álló testőrség tehát 120 főből állott Mária Terézia alatt. Minden testőr öt éven át ólt Bécsben, abban a légkörben és tagadhatatlan, hogy a hazájukból elvitt szellemet ott is ápolták, a minek fényes tanúbizonyságai azok az irodalmi termékek, a melyek onnan kerültek elő. Kétségtelen az is, hogy a magyar testőrségnek szerepe mindig szép, mindig nagy, mindig feltűnő volt és a külföldiek mindig ujjal mutathattak rá, hogy ez a magyar ifjakból alakított nemes testőrség egészen a dicsőségnek a magaslatáig emelkedett, de csak 1848-ig, hiszen közszájon forgott annak idején és reczitálták is ezt a kétsoru verset: >Szép királynak lenni, hát magyar királynak ! Kit királynak termett magyarok szolgálnak.* Ebben is benne van, hogy mi volt akkor hivatása annak a testőrségnek és minő gondolkozás vezette oda a magyar nemes ifjúságot. Jött azután II. József. Ez, az ő czentralisztikus, elnémetesitő törekvéseivel bizony nem szívesen látta a százhúsz főből álló magyar testőrséget, a mely a magyar irodalom kultiválója volt. Első intézkedései közé tartozott tehát, hogy a százhúsz főből álló testőrség számát leszállította 60-ra, meghagyta ugyan azt az intézkedést, hogy a megyék küldjék fel őket egyenkint, figyelembe azonban nem vették, csak formalitásban tartották meg és időről-időre azt a magyar testőrséget a hadseregnél szolgáló magyar nemes zászlótartókból és hadapródokból egészítették ki, a kik többnyire horvát és német származásúak voltak. József császár ezen testőrséget is elnéinetesiteni szándékozván, — a mit bizonyít az is, hogy most már a testőrségnek félig üresen maradt palotájába a magyar testőrség egyik osztályaként betelepítette az általa újonnan felállított halicsi és lodoméri lengyel lovas gárdát — s a magyar testőrség is fele részben németekből állván, igy biztosítva volt, hogy ennek a két testőrségnek társalgási nyelve kizárólag a német legyen. Ez a magyar testőrség II. Lipót alatt természetesen az akkori politikai viszonyoktól befolyásolva, kedvezőbb helyzetbe jutott és magyarsága előtérbe helyeztetett, a mennyiben II. Lipót 1791-ben eltörölte a leügyel gárdát ós annak helyébe visszaállította a 60 tagú magyar testőrséget és feltételként követelte azt, hogy minden testőr az ármálisát felmutassa és a magyar nyelvben való jártasságát igazolja. II. Ferencz alatt a magyar testőrség száma ismét 120 főre emeltetett ; az ő uralkodása alatt érte el a magyar testőrség fénypontját. Ennek egyik oka természetesen az volt, hogy bőségesen el lévén látva alapítványokkal, az országgyűlés által megszavazott pénzen kívül hazulról jött különféle dotácziókkal, pazar, fényes, szertelen életet folytathattak a magyar testőrök elannyira, hogy az 1827. évi országgyűlésnek egy delegácziót kellett kiküldenie, hogy a magyar testőrség alapitványait és a testőrkapitányok dolgát megvizsgálja. Az akkor létezett alapítványokon kívül Magyarország 114,000 forinttal, Horvátország 4000 forinttal és Erdély 10,000 forinttal járult évenkint ezen magyar testőrség fentartásához, és mégis az akkori törvényhozás kénytelen volt a szertelen költekezések folytán keletkezett túlkiadásoknak egyszer, s mindenkori fedezésére 100,000 frtot megajánlani. Igen érdekes az 1827-ik évi országgyűlésen hozott XXXVI. t.-cz., a mely megint mutatja azt, hogy a magyar testőrség erkölcsi ereje és ebben a magyar nemzetnek szelleme mennyire tért tudott foglalni ott a császári udvar kellő közepén is. (Halljuk ! Halljuk!) Ez a törvényczikk elrendelte, hogy a testőrség élelmiszerei Magyarországon szereztessenek be és vámmentesen vitessenek Bécsbe. El volt rendelve, hogy a testőrség magyar vagy latin nyelven készítendő számadásai a magyar királyi helytartótanács elé terjesztessenek, a hol ezek megvizsgáltatnak és esetleg kifogásoltatnak. És el volt rendelve ezen fényes törvényczikkben az is, hogy a Magyarországból felveendő testőröket a vármegyék ajánlják és hogy valamennyien tudjanak magyarul. Ilyen alapon fejlődvén tovább a testőrség, az 1840-es években ismét fellendült, ismét dicsőségének magaslatára hágott. Fellendült irodalmi működése és tevékenysége is; a testőrök teljesen honfiúi lelkesedéssel nemzeti szellemben kultiválták, reprezentácziós kötelességeik és egyéb elfoglaltságuk mellett, a magyar irodalmat, sőt annyira mentek, hogy 1840-ben az a test-