Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-462

412 4-62. országos ülés 1904 Julius 13-án, szerdán. Mert, t. ház, ez nemcsak nem tény. a mit az igen t. előadó ur annak tüntet fel, hanem erről sehol szó sincs. Kitol hallotta, hol olvasta? •— nem tudom. Ha ugyanis megnézem a Széll Kálmán volt miniszterelnök ur átlal beadott törvényjavaslat indokolását, abban arról, hogy a magyar székesfővárosi udvari hivatal szerveztetik és hatáskörrel láttatik el, egy szó sincs. Ha megnézem továbbá a jjénzügyi bizottság jelentését, a mely ezzel kapcsolatos, ott sem találok egy szót sem arról, hogy az udvari hivatal szervezése és hatáskörrel való ellátása meg fog történni. Hogyan lehet tehát az igen t. előadó urnak erről, mint tényről beszélni? A pénzügyi bizottság jelentésében csak azon óhajnak van kifejezés adva, hogy egy ilyen hivatal létesítése elkerülhetetlen. Ez egy egyoldalú kijelentés, a pénzügyi bizottság egyoldalú kijelentése, a 'melynek addig semmi értéke nincs, a mig ahhoz az illetékes tényezők hozzá nem járulnak és arra igenlő feleletet nem adnak, (Ugy van! a baloldalon.) Annyira nem tény az, a mit a t. előadó ur tényként hozott fel, hogy maga az igen t. miniszterelnök ur szives volt kijelenteni a következőket (olvassa): »Nem abban látom a dolgok lényegét, hogy két szolgaszemélyzet, vagy akár csak az udvari méltóságoknak is két személyzete áll előttünk, és hogy olyankor, a mikor ő Felsége Bécsben tartózkodik, itt ő Felsége nélkül magára van hagyatva egy egész sereg méltóság, tisztviselő és szolga járjon magyar uniformisban*:. Már ez is, t. ház, kétségtelenül arra mutat, hogy reális, megfogható, komoly alapja az igen t, előadó ur által elmondott ténynek nincsen. Hajlandó vagyok azonban kijelenteni, hogy ezt a t. előadó ur teljes jóhiszeműséggel mondotta, mert hiszen az ő magyar lelkülete is vágyódik olyan iránt, a mi az udvartartásnál mint magyar hivatal, vagy mint magyar közeg tűnik elő. Az ő könnyen hivő lelke ugy gondolkozik, hogy ha ez a többlet megadatik, ime, megvan az eszköz is arra, hogy az ő általa előre tényként hirdetett hivatal fel fog állíttatni. Azonban, igen t. előadó ur, az ilyen kijelentés okvetlenül hiba, mert félrevezeti magát a képviselőházat, magát azt a többséget, a mely szavaz, mert a kik szavaznak, azon indokok alapján szavaznak, a melyeket az igen t. előadó ur előterjeszt. S ime, kisül, hogy annak az indokolásnak semmi reális alapja nincsen, mert még azt is tudom, hogy ő Felsége nem fogadta az igen t. előadó urat, sem az előadó ur az udvarmesteri hivatalnál e tekintetben nem járt, sőt a miniszterelnök ur sem hatalmazta fel ilyen pozitiv kijelentésekre. Ezt csak azért hoztam fel, hogy rámutassak arra, hogy az igen t. előadó urnak indokolása nemcsak nem a legtárgyilagosabb, hanem a legkevésbbé tárgyilagos. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hasonló értéke van az előadó ur beszéde azon részének, a melyben szintén mint tényről beszél egész merészen, persze felületesen, mert kijelentése minden alapot nélkülöz, arról, hogy egy uj magyar királyi testőrség, a darabonttestőrség szerveztetni fog. Nehogy rosszul adjam az igen t. előadó urnak szájába a szavakat, leszek bátor felolvasni az általa e tekintetben tett kijelentést. (Halljuk! Ralijuk!) Ez igy szól (olvassa): »Egy további tény, a melyre hivatkozni akarok, az, hogy a székesfővárosi királyi várpalotában az állandó udvari szolgálat ellátására egy uj magyar királyi testőrség, a darabon t-testőrség fog szerveztetni. A helyes mérték alkalmazása czéljából és analógia gyanánt legyen szabad itt a legelső magyar testőrségnek Mari Terézia korában történt alapítására hivatkoznom. A legmerészebb reményeket is felülmulta hatásaiban és eredményeiben ezen fejedelmi tény. Ezt el is fogja ismerni mindenki, a ki az eseményeket ismeri, és semmi okunk sincs arra, hogy ezen uj alapítás elé kevesebb reménynyel és várakozással tekintsünk.« Én nem tudom, hogy az uj testőrség alapításához fűzött reményeket és várakozásokat melyik mértékkel szabta meg az igen t. előadó ur: a Mária Terézia által alapitott magyar testőrség mértékével- e, a mely elég tetszetős volt, vagy a mai magyar testőrség mértékét vette-e alapul és tartotta szem előtt, annak a magyar tesiőrségnek mértékét, a mely ma teljesen el van osztrákositva, el van németesitve, és, egyes magyar egyénektől eltekintve, minden magyar szellemtől teljesen idegen. (Igás! Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Nagy különbség van a mértékek tekintetében a Mária Terézia intencziói szerint alapitott magyar testőrség és a mai tényleg létező magyar testőrség között. Ha a mai magyar testőrség igazán magyar, akkor nincsen szükség egy újra, egy másikra, (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) hanem tessék lehozni a meglevőt Bécsből. (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) A paritás kedveért nekem nincs szükségem két magyar nevá testőrségre, különösen olyanra, minő a mai, mert ha a paritás kedveért ez az ujabb darabonttestőrség létesíttetik, akkor a paritás ugyancsak fejetetejére lesz állítva, mivel akkor az eredmény az lesz, hogy lesz két császári, tehát teljesen német testőrség; lesz egy magyar nevű, de elnémetesitett és lesz egy uj, főleg magyar, a mely elnémetesittetni fog. (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Ebből a paritásból én a magam részéről nem kérek. (Helyeslés a szélsöbalóldálon.) Nem lesz egész érdektelen kérdés, foglalkozni a régi és a mostani magyar testőrségnek szervezetével, alapításával, létrejövetelével, már csak azért is, hogy megmutassuk a kettő közötti különbséget és megtehessük az összehasonlításokat, hogy azután megkérdezhessük az igen t. előadó urat, hogy melyik hát a magyar testőrség, a melyiknek mintájára akar egy ujabb testőrséget szervezni? Köztudomású dolog bár, de azért a dolognak felvilágosításához tartozik