Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-462

í62. országos ülés 1904 Julius 13-án, szerdán. 411 figyelmét erre, nehogy ezen törvényjavaslat letárgyalása után a tétel megszavazására vonatkozó alkalomtól a képviselőház elüttessék, mert megszavazás vagy meg nem szavazás esetében is jogom van indokolást előterjeszteni, azért annak a tételnek tárgyalása újból kezdendő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondták, hogy a királyi udvartartás költségeit csak egyszer emeltük, holott ez már az alkotmányos korszak kezdete óta a harmadik emelési javaslat. 1868 —69-ben a királyi udvartartás költségei 3 millió forintot tettek ki. Az első emelés az 1870-iki tárgyalás alkalmával következett be, a melyre rámutattam, a mikor is az 1870: V. t,-cz. alapján az addigi 3 millió forint udvartartási költség 3.650,000 forintra emeltetett fel. Ezt az 1 millió forintos emelést azonban, daczára, hogy 10 évre volt előirányozva, már a harmadik évben megunták, mert ujabb előterjesztés és kérelem folytán az 1873:111. t.-ezikkel az udvartartási költségek 4.650,000 forintra emeltettek fel. íme, most itt vagyunk a harmadik emelésben. Isten segítségével nemsokára bele fogunk jönni a negyedik, az ötödik és a többi emelésbe is. Ennek azonban útját kell állni. (JJgy van! a szélsobaloldalon.) Kutatom az indokokat, a melyek a kormány és a képviselőház többségét arra ösztökélik, hogy ezen felemelést megszavazzák. Nézem, mi áll indokolásképen rendelkezésünkre. Elsősorban a Széll Kálmán akkori miniszterelnök ur által beterjesztett 123. számú törvényjavaslat, másodszor rendelkezésünkre áll a pénzügyi bizottság erre vonatkozó jelentése, harmadszor rendelkezésünkre áll indokolásképen az előadó ur beszéde, a mely, szerinte, a fontos és nyomós indokok előadására terjed ki és negyedszer rendelkezésünkre áll az igen t. miniszterelnök urnak az előadó ur beszéde után elmondott beszéde, a melyet ő inkább felvilágosító megjegyzéseknek nevez. Ez a négy támpont az, a melyből ki kell halásznunk a létező és nem létező indokokat. Mielőtt tovább mennék, lelkiismereti kötelességem ezekkel az indokokkal foglalkozni, azokat elbírálni és bebizonyítani, mennyiben értékelhetők azok, mennyiben állanak fenn, mennyiben valódiak és mennyiben igazak ? (Halljuh! Halljuk!) Elsősorban az előadó ur és a miniszterelnök ur beszéde közt az volt a nagyon éles ellentét, hogy az előadó ur sokkal többet tudott, mint a miniszterelnök ur; pedig nem tud többet, hanem csak sokkal többet mondott, a minek, majd be fogom bizonyítani, semmiféle komoly alapja nincsen. Gabányi Miklós : Udvari tanácsos akar lenni! Bakonyi Samu : Már miniszteri tanácsos ! Rákosi Viktor: Császári és királyi Kammerer ! Barabás Béla : Az előadó ur beszéde túlnyomó részben egyezik a Széll Kálmán volt miniszterelnök ur által benyújtott törvényjavaslat indokolásával, azzal a különbséggel, hogy mig ott preczize meg vannak határozva azok a százalékok, a melyekkel ezek meg ezek, t. i. az ott megmondott költségek emelkedtek, addig az előadó ur rosszul idézte és rosszul terjesztette a ház elé. Jól idézett azonban egy sajtóhibát, a melyet a pénzügyi bizottságban az én javaslatomra helyreigazítottak, de azért az előadó ur következetesen idézi az 1872 : III. t.-czikket, holott az udvartartás megállapítása nem 1872-ben, hanem 1873-ban történt. Már most micsoda indokok azok, a melyeket az előadó ur a Széll Kálmán által beadott indokolás alapján előterjeszt ? Az egyik az, hogy 1872 óta a pénz vásárlási ereje csökkent. Ez igaz, ezt nem vonja kétségbe senki, csak az a baj, hogy Magyarország már akkor is túlságos pocsékolóan és túlságos nagymarkuan szórta a pénzt; akkor nem kellett volna olyan túlzásba menni és most éreznők azt, hogy a pénz változó ereje még sem kényszeríti még a többséget sem arra, hogy az udvartartási költségeket felemelje, mert — kérdem — a világnak melyik udvara van ilyen szertelen fényűzéssel berendezve? Egyetlenegy sem. Ezen szertelen fényűzések okozzák azt, hogy az adózó népek millióinak keservesen kell azokat a nagy összegeket kiizzadniuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A másik indok volt, a mely előttem meglehetősen tetszetős és nem is szólok ellene, a ^árpalota kiépítése. De hány esztendeje épül a budai várpalota? Nem tudom, 10 vagy 15 esztendeje, de azt sem tudom és kérdezem is, hogy hová lettek azok a milliók, a melyek az épités kezdete előtti időből ezen várpalota építésére lettek volna fordítandók ? Mert mikor a czivillista megszavaztatott, annak idején ez is az indokok között szerejoslt. Tehát hosszú idők óta, esztendők óta abból a magas udvartartási költségből a budai királyi várpalotára semmi sem lett fordítva, hanem igenis, azután a magyar állam pénztárából minden felhatalmazás nélkül 18 milliót kölcsön vettek és most ezen kölcsönnek visszafizetéséről van szó. Hát ez egy olyan indok, amely előtt szívesen meghajlok. Jön azonban a harmadik indok, a melyet az igen t. előadó ur előterjesztett és ez a magyar királyi testőrség, a darabonttestőrség szervezése. Erre én csak rámutatok, mint az előadó ur által előterjesztett komoly indokra, a melyet azonban később kellő értékére le fogok szállítani. A negyedik indok egy igen merész kijelentése az előadó urnak, a midőn t. i. azt mondja (olvassa:) »A magyar székesfővárosi udvari hivatal szervezése és hatáskörrel való ellátásai A t. előadó ur hangsúlyozta beszédében azt, hogy rövid előadásában a legtárgyilagosabb indokolás keretein belül marad. Hát én kérdem az igen tisztelt előadó urat: honnan vette ezen kijelentésének jogosultságát, kitől szerezte az informácziókat, ki adta az adatokat, ki jogosította fel arra, hogy egy ilyen kijelentést tegyen ? 52*