Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-462

410 Í62. országos ülés I90í Julius 13-án, szerdán. A harmadik álláspont, a melyet azután a tiz év mellett Tisza Kálmán hozott fel, szintén igen érdekes, Anglia példájára hivatkozik és jóllehet akkor talán az az indokolás megállta helyét, de nem állja meg a helyét ma, mert az idők változtak, sőt a gyakorlat is más eredményeket tüntet fel. Tisza Kálmánnak erre a tiz évre való megállapításra nézve a következő felfogása volt. Felolvasom beszédének ezt a részét, mert igen érdekes. (Olvassa): »A mi a tiz évre megállapítást illeti, előttem szóló t. képviselőtársaim, ugy látom, hogy abban találták a legnagyobb sérelmet és abban a jogról való lemondást szemlélték. Én e tekintetben eltérő nézetben vagyok. Az udvar háztartásköltségei azon államban, — a melyben minden monarchia között a nemzetfölség legtisztábban és leghatározottabban áll szemben az uralkodói fönséggel, •— azon államban, mondom, Angliában, rendesen az uralkodónak egész életidejére egyszerre szavaztatnak meg. Ennek, meggyőződésem szerint, igen helyes és alapos oka van. Ezen helyes és alapos ok kettős. Az egyik ok az, hogy Angliában is addig, inig az élethossziglani czivillistát be nem hozták, azt tapasztalták, hogy még ott is akadtak az uralkodónak mindenáron kedvébe járni akaró pártok és udvaronczok, a kik évről-évre szóbahozzák az udvar háztartásköltségeinek felemelését.* Veres József: Hát még minálunk! Barabás Béla: »A másik ok pedig az, mert nem találták helyesnek, hogy épen az uralkodónak udvarháztartás költségei minden esztendőben vita tárgyát képezzék a parlamentben. Nem tartották ezt helyesnek pedig azért, mert nem lehetett alkotmányos szempontból óhajtani, hogy minden ilyen vita azon — megengedem, legtöbb esetben téves — magyarázatra adjon okot, hogy csak azok, a kik a felemelés mellett vannak. lojális tagjai az országgyűlésnek, mig azok, a kik bármely, egészen más szempontból a felemelést ellenzik, vétenek a fejedelem iránti lojalitás ellen. Én azt gondolom, hogy mindkét indok elég fontos arra, hogy azt mi tekintetbe vegyük s épen azért, eltérőleg az előttem szóló t. képviselőtársaimtól, én azon indítványt, hogy ne évenkint, hanem törvényileg tiz évre állapíttassák meg a ezivillista, ezen szempontoknál fogva helyeslem.« Felolvastam ezt azért, hogy már most rámutassak arra, hogy mindkét szempont idejét multa, a miért is nincs semmi értelme annak, hogy a király udvartartásának költségei tiz évenkint állapíttassanak meg. Az első, gyakorlati szempontból fogva' fel, azért nem állhat meg, mert — a mint rámutattam — 1870-ben ezt az álláspontot fogadta el a képviselőház és ime, már három esztendő múlva maga szakította meg ezt a megállapodást, mert három esztendő múlva az 1873: III. t.-cz. -értelmében az ezelőtt három esztendővel tiz esztendőre megállapított udvartartási költségeket mindjárt felemelte 3,650.000 írtról 4,650.000 forintra. íme tehát, az állandósítás jellegét maga a képviselőház lépte túl, maga a képviselőház semmisítette meg azt a felfogást, hogy nincs értelme annak, hogy tizévenkint állapíttassák meg. A második ok az volt, hogy ezt a delikát kérdést minden esztendőben megvitatni nem tartották helyesnek. Igen, de Angliának uralkodója angol ám egészen. (Ige??! Ugy van! a szélstU baloldalon.) Ott nincsenek más törekvések, más felfogások a nemzettel szemben. Rákosi Viktor: Furcsa is volna, ha Dublínban laknék az angol király! Ott azt rossz néven vennék! Barabás Béla: Nálunk azonban ez nincs igy, mert nálunk a magyar király osztrák császár és igy ezzel a kérdéssel okvetlenül évenkint foglalkoznunk kell. De aztán voltak évek, ott van 1900, 1901 és 1902, hiszen akkor nem voltak megállapítva az udvartartás költségei se hosszabb, se rövidebb időre, hanem felvették a költségvetésbe, annál a tételnél voltak a felszólalások és észrevételek, a melyek, azt hiszem, ha végignézzük a képviselőházi naplókat, nem mentek rovására sem a törvényességnek, sem a parlamentarizmusnak, hanem igen helyesen alkalom adatott e tétel lehető bővebb tárgyalásának. Különben is ebben a kérdésben a lényeg az, hogy a költségvetésbe vétessék fel ez az összeg, mert ha ez felvétetik, akkor meg is van állapítva, de megfordítva, hogy ha csak meg van állapítva és a költségvetésbe fel nem vétetik és meg nem szavaztatik, azt az összeget senki nem követelheti, azt a kormánynak kifizetni nem lehet és nem szabad. Az ilyen felfogás beleütköznék az országgyűlés budget-megszavazási alkotmányos jogának legfőbb erősségébe. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mindezeket csak azért hoztam fel, mert már az igen t. előadó ur maga is zavarban volt, mikor azzal kezdte beszédét, hogy "következik az első tétel«. Helyre is javította, hogy nem az első tétel, hanem a 223. számú törvényjavaslat. Bocsánatot kérek, e kettő egyszerre nem tárgyalható. Ha ez a törvényjavaslat el lesz fogadva, akkor külön tárgyalás alá kerül a tétel megszavazása. Hogy ez igy van, ismét csak utalnom kell az 1870. évi tárgyalásra, a hol a napló tanúsága szerint Széll Kálmán jegyző olvasta a 172. számú törvényjavaslatot a királyi udvartartás költségeinek megajánlásáról. Mikor aztán a ház letárgyalta ezt a javaslatot és az elnök kijelentette, hogy a megállapítás el van fogadva, akkor következett »a királyi udvartartás költségeinek tárgyalása; Széll Kálmán jegyző olvassa a költségvetésben előirányzott 3.650,000 forintnyi tételt«. Tehát ezen nem lehet csak olyan könynyen keresztülsiklani; senki se képzelje, hogy ha a törvényjavaslat el lesz fogadva, egyúttal meg van szavazva a költségvetés ezen tétele is. Már előre is felhívom az igen t, elnök ur