Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-461
402 Í61. országos ülés i c J0í Julius 12-én. kedden. számitás mily alapon történt; de egyet tudok: hogy a 67-es alapon álló kormányok akkor, a midőn ezen kérdés tárgyalás alatt volt, abból a feltevésből indultak ki, hogy helyesen cselekesznek, ha az udvartartás költségeinek hason ^felerészét veszik át Magyarország terhére. Én a magam részéről ünnepélyesen óvást emelek az ellen, hogy a magyar királyi udvartartás költségeinek kiszámítása bármiféle vonatkozásba hozassák az osztrák császári udvartartás költségeivel. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De miután az én szavam nagyon gyenge arra, hogy a túloldalt meggyőzze és hogy hatása legyen a t. minisztereíoök úrra és a kormányra is, én egy vezérférfiura hivatkozom, az igen t. miniszterelnök édesatyjára, a ki ezen kérdésnek tárgyalása alkalmával szintén tiltakozott az ellen, hogy itt az a gondolat nyerjen kifejezést az udvartartási költségek megállapításánál, mintha itt két résznek kiszámításáról volna sző. 0 egyenesen azt mondotta (olvassa): »Itt oly egész, a melynek egy részét fedezzük, nincs és nem is lehet. Itt a magyar király udvartartása van egészen, s nincs az osztrák császáréból abban egy fillér sem.« Ez fejezi ki a magyar felfogást. Ez juttatja kifejezésre a magyar közjogot. Ausztria állapítsa meg a maga czivillistáját az ő uralkodója részére, a mint neki jól esik, számítsa ki az ottani szükségleteket a körülményekhez és viszonyokhoz képest. De bocsánatot kérek, hogy Magyarország minő czivillistát viseljen, azt a magyar viszonyoknak, körülményeknek, s azoknak az adatoknak és tényeknek egybevetéséből, s abból kell kiszámítani, hogy ennek ellenében miféle viszontszolgálatot teljesít a királyi udvar, élén természetesen magával a királylyal, a nemzet számára. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert nem formaság kérdése ez, hanem egyúttal a közjogi kérdés mellett még egy nagyjelentőségű gazdasági kérdés is, mert, a mint az előttem szólott Hock János t. képviselőtársam nagyon szépen kifejtette, minden irányban fejlesztőleg hat az udvar anyagi képessége ugy az ipar és kereskedelem, mint a művészet terén, tehát mindazokat a tényezőket, a melyek ezt az összhatást gyakorolják a végeredményre, a kiszámításnál számba kell vennünk. S nekem az a meggyőződésem, hogy ha a magyar királyi udvartartás ugy, a mint a törvény szelleme, a magyar alkotmány, az igazság és maga a királyi eskü is megköveteli, megállapíttatik, abban az esetben a magyar törvényhozás nem zárkózik el olyan számítástól, a mely esetleg többre is vezethet, mint a mennyi most kéretik a királyi udvartartás költségeinek fedezésére, mert akkor azután meg fogja a nemzet találni az ellenszolgáltatást abban, hogy lesz magyar udvartartás, a mely szükségleteit magyar területen, a magyar közönség zsebébe visszaszármazó pénzzel fogja fedezni. Hogy azonban a jelen törvényjavaslat megszavaztatásánál nem az a czél, hogy a magyar udvartartás megalkottassék, hogy a magyar közönség és magyar nemzet visszakapja azt más utón, a mit ezen a czimen kiad, az kétségtelen magának a miniszterelnök urnak felszólalásából. Nessi Pál: 40 százalék jön vissza! Babó Mihály: A miniszterelnök ur maga is azt mondja, hogy 40 százalék jön vissza, de számításáért nem merne jót állani, A miniszterelnök ur ugyanis a következő kijelentést tette. (Olvassa): »Az bizonyos, hogy a jelenlegi viszonyok között, ugy közgazdasági, mint politikai és pedig magyar nemzeti, és hozzáteszem, magyar nemzeti dinasztikus szempontból is nagyon erős ós nagyon hatalmas érveket lehet felhozni a külön magyar udvartartás mellett. Elismerem, hogy igen nagy hátrányokkal van egybekötve közgazdaságilag, hogy ezen jelentékeny összegnek is túlnyomóan nagyobb része nem Magyarország területén költetik el«. Azt hiszem, hogy nem szükséges ahhoz miniszterelnöki bölcseség, hanem egyszerű polgári bölcseség is tökéletesen elegendő arra, hogy ha valakinek ilyen világos, minden kételyt kizáró meggyőződése van, s azt olyan preczizitással irja körül, mint a hogy a t. miniszterelnök ur saját tapasztalatából és meggyőződéséből az igazsághoz hiven körülirta, akkor csak egy kötelessége van, hogy ha már kezében van a hatalom, tessék ugy irányítani ennek a kérdésnek gyakorlati megoldását, hogy azok a kívánságok, a melyeket ő maga is jogosultaknak tart és azok a sérelmek, a melyekre ő maga is rámutat, megvalósíttassanak, illetőleg elhárittassanak, tehát maga a magyar királyi udvartartás a maga egészében megvalósíttassák. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De nagyon veszedelmes kijelentést tett azután a miniszterelnök ur, midőn azt mondja (olvassa): »Közjogi szempontból igenis lehet követelni valamit, a mi meg is van, t. i. azt, hogy valahányszor valamely közjogi aktusnál a magyar király jelenik meg, ott a magyar udvari méltóságok ^és magyar közjogi méltóságok környezzék.* Én kíváncsi volnék megtudni a t. miniszterelnök úrtól, hogy az állami élet legfontosabb megnyilatkozásaiban, t. i. a külügyi ós katonai kérdésekben mikor jelenik meg Magyarország királya önállóan, mikor láthatja azt elsősorban a magyar nemzet és mikor láthatja a külföld ? Erre már rá lehet mondani, hogy soha, mert hiszen a kettős minőség annyira összeforr, hogy az osztrák császár megsemmisítette a magyar királyt. Tehát a t. miniszterelnök ur tulajdonképen olyan tételt állított fel, a melynek gyakorlati jelentősége nincsen, a mely veszedelmes azért, mert nem azt mondja a miniszterelnök ur, hogy mindannyiszor, midőn a kettős állam feje, az uralkodó, a ki egy személyben osztrák császár és magyar király, megjelenik a maga közjogi vonatkozásában, ezen kettős minőségében is ki kell domborodnia a
