Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-461

Í6Í. országos ülés 1904 Julius l2-én, kedden. 403 magyar királyi jellegnek, hanem csak arra fekteti a súlyt, ha »mint magyar király jelenik meg«. De ilykép nem jelenhetik meg, mert annyira Összenőtt ikrek a két fejedelmi állás, hogy azokat egymástól elválasztani nem lehet. A miniszterelnök ur kijelentése egyenes megölése annak a jogos kívánságnak, hogy a mikor közjogi vonatkozású tényekben az uralkodó, mint a két állam feje megjelenik, akkor is kidomborittassék a magyar királyi jelleg. De hogyan, miként, kik által? Mert magyar udvar nincsen, hiszen azt csak nem mondhatjuk magyar királyi udvarnak, hogy néhány embert beosztottak oda a bécsi udvarhoz, hogy legyen olyan is, a ki magyarul tud, hogy ha valaki a magyar királylyal akar beszélni, legalább meg tudja magát értetni, vagy hogy legyen tolmács, fordító, jegyzőkönyvvivő. De ezzel a magyar nemzetnek törvény- és alkotmánybiztositotta jogát megvalósitottnak nem tekinthetjük és nem tekintjük, hanem igenis követeljük a magyar királyi udvartartást a maga teljességében, ugy a mint azt 1867-ben az akkori vezető államférfiak is követelték, a mikor megadták a reményt a magyar nemzetnek egyetértőleg a koronás királylyal arra nézve, hogy ez meg is fog valósittatni, de nem valósittatott meg. (Xjgy van! a szélsőbaloldalon.) Eddig azt mondották, hogy a magyar udvartartás nem valósitható meg, mert kicsiny a királyi palota, ott nem lehet elhelyezni az uralkodót, nem lehet családjának is megfelelő otthont biztosítani. Én ő Felsége igényeit nem ismerem, még kevésbbé az uralkodóház tagjaiét, de egyet tudok, azt, hogy ha arra, a mint annak történnie kellett volna, a törvényhozás biztosítékot nyer, hogy a királyi palota kiépítésekor a magyar király átteszi székhelyét Budapestre és a királyi család, a melynek törvényszerű kötelessége volna érzelmeiben a magyar nemzettel egybeforrni, szintén átköltözik Budajiestre, akkor ez az ürügy legalább is elfogadható lett volna. De nyujtott-e a t. miniszterelnök ur csak a legkisebb mértékben is biztosítékot, vagy akár csak reménységet is arra, hogy az a kedvező változás bekövetkezhetik? (Zaj.) Azzal, hogy az udvarhoz egyszerű rendőröket be akarnak állítani, akarnak minket kárjjótolni? Hát odáig jutottunk, hogy Magyarországon a magyar királyt darabantokkal akarják őriztetni, akármilyen magyar czimet adjanak is nekik? A magyar királyt Magyarország területén a magyar nép szeretete, becsülése, ragaszkodása meg fogja védelmezni minden bajtól és szenvedéstől, ha kell; azonban annak, hogy ilyen módon akarják körülvenni ő Felségét csak azért, hogy elzárják a magyar néptől, csak káros következményei lesznek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöhaloldalon.) Foglalkozzunk már most egy kissé ennek az építkezésnek a kérdésével. Az előadó ur, maga a miniszterelnök ur, sőt a javaslat indokolása is arra fekteti a súlyt, hogy fel kell emelni a czivillistát azért, mert ezen épitkezés költségei az udvartartás költségeiből e czélra évenként visszatartott összegekből képződött úgynevezett építési alapból fedeztettek. Csodálkozom ezen, mintbogy Széll Kálmán neve van e javaslat alá írva, a ki pedig 1902. február 28-ikán a képviselőházban a következő kijelentést tette erre vonatkozólag (olvassa): »Áz államkincstár előlegezi a várnak építési alapra mindazon öszszegeket, a melyek a királyi várpalota felépítésére szükségesek, a melyek 35 évi amortizáczionális terv mellett a czivillistából megtéríttetnek.* Ez tehát eilenmondásban van a törvényjavaslat indokolásával és ezért én a következő kérdéseket intézem a t. előadó úrhoz: (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szíveskedjék felvilágosítani a házat, vagy helyesebben odahatni, hogy a miniszterelnök ur világosítsa fel a házat a felől, hogy ki jogosította fel Magyarország pénzügyminiszterét arra, hogy költségvetés nélkül, vagyis a nélkül, hogy e czimen egyetlen fillér is beillesztetett volna a magyar állam költségvetésébe, milliókat és milliókat fordítson a királyi palota építésére ? Barabás Béla: Ez hűtlen kezelése a magyar állam vagyonának! Babó Mihály: Ez az egyik, t. képviselőház. A másik kérdésem arra vonatkozik, hogy kivel történt a megegyezés és megállapodás arra nézve, hogy ez a kölcsön majd 35 évi amortizáczionális terv mellett fog visszatérittetni ? Mi, t. ház, megtanultuk már azt, hogy a mi költségvetésünk irrealitása abban domborodik ki, hogy minden zárszámadás óriási mértékű tűikiadásokat és előirányzatnélküli kiadásokat tüntet fel, de ez azután a magyar országgyűlés budgetjogának egyenes kijátszása, megtévesztése a nemzetnek, megtévesztése a törvényhozásnak, megtévesztése magának a koronának, a mely a költségvetés megtartásáért épen ugy felelős, a mint felelősek vagyunk mi, mert szentesítésével látja el azt a törvényt, a melyben a költségek megállapítva vannak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Senki sem törődik a zárószámadásokkal. Babó Miháiy: Mire vall ez a. könnyelmű gazdálkodás — mert más szóval jellemezni nem lehet? A képviselő urak kényelemszeretetére, mert hiszen a kormány nagyon jól tudja, hogy 1867 óta azokat a zárszámadásokat — 1867-ben mutattatott be az első — valljuk be őszintén, a képviselő uraknak bizony nagyon csekély hányada tette bírálata tárgyává, s azt gondolom, hogy ha itt a miniszterelnök ur egy számítást akarna csinálni, még a hetes számig sem juthatna el, azon is alul maradna, mert oly kevés azon képviselők száma, a kik a zárszámadásokat a költségvetésekkel összehasonlították. Es ha mi itt megtámadjuk ezt a tételt, mit hoz fel vasi*