Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-461
Í61. országoszülés 190b Julius 12-én, kedden. 401 tálom, hogy a ház tanácskozásképes. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Most már!) Babó Mihály: T. képviselőház! Észrevette a törvényjavaslat czimzésének helytelenségét maga a pénzügyi bizottság is, mert azt ajánlja, hogy a törvényjavaslat czimébe vétessék he, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége, »a magyar király« legmagasabb udvartartása költségeiről történik intézkedés. Én megengedem és elismerem, hogy a legnemesebb szándék vezette a pénzügyi bizottságot; feltételezem, hogy azok a t. képviselőtársaim, a kiknek többsége a túloldalhoz tartozik, ebbe a kifejezésbe azzal a gondolattal és tudattal mentek be, hogy csakugyan a magyar király udvartartásáról fog a törvényjavaslat intézkedni, de én még igy is tiltakozom az ellen, hogy az »ő császári« czim ott legyen. Nagyon jól tudom, hogy mikor az Andrássy-minisztérium a czimzés kérdését meg akarta oldani, milyen hosszas tárgyalásokon ment ez keresztül és végre akképen nyert megoldást, hogy azokban a kérdésekben, a hol a fejedelem együttesen, mint ausztriai császár és Magyarország királya jelenik meg, ez a czimzés fog használtatni, valamint azokban az okiratokis, a melyekben a kettős jelleg van kidomborítva, de — ismétlem — magyar alkotmány, magyar törvény semmiféle császári czimet nem ismer. Ismeri igenis az apostoli királyi czimet, a melyből mi nem engedhetünk; nem engedhetjük, hogy ilyen kijelentések és ezimzések csempésztessenek be a magyar törvénytárba, a mely úgyis hemzseg ilyen téves kifejezésektől, mert soha senki sem fordított arra gondot, hogy az ország közjoga ekként ki ne játszassák. Nekünk kell tehát gondot fordítanunk arra, hogy a magyar alkotmányjog a maga épségében visszaállíttassák. Ha több ok nem volna, t. képviselőház, ez a czimzés elegendő volna arra, hogy visszautasittassék ez a törvényjavaslat, a melynek még az'a gyengéje is megvan, hogy következtessen ugyan az előző kormányok álláspontjához, de rendelkezései közt azt tartalmazza, hogy I, Ferencz József részére állapittatik meg a czivillista. Hát az 1867-iki kiegyezés alapgondolata az volt, hogy ad personam fognak megállapittatni az udvartartási költségek? Korántsem. A magyar király háztartása és udvara részére szándékoltattak megállapittatni a költségek. Mert ha az áll, hogy I. Ferencz József részére állapittatnak meg a költségek, akkor nekünk jogunk van magát a Felséget belevonni a vita keretébe, jogunk van az 6 személyével, ténykedéseivel foglalkoznunk a legapróbb részletekig. Ezt pedig, gondolom, senki sem akarja közülünk tenni, mert én jól tudom, hogy a király személye nem azért szent és sérthetetlen, mintha ténykedéseit bírálat tárgyává ne tehetnők, hanem mert a magyar királyi korona olyan tekintélyre emelte a király személyét, a mely, miután a nemzetnek úgyszólván személyét egyesíti a királyéval, kell, hogy mindKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. annyiunk bírálatán felül álljon. De épen azért, mert itt közjogi falsumokkal is van dolgunk, már ezen okból is ezt a törvényjavaslatot az ellenzéknek hazafias kötelessége visszautasítani. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Joggal reméljük és várjuk a t. túloldaltól, hogy e közjogi botlásokat ki fogja korrigálni a törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmával. Gabányi Miklós: Vegye le a napirendről, mert ha nem veszi le, nincs se embersége, se esze, se lelke! Elnök: Csendet kérek! Ne tessék itt közben beszédeket tartani. Babó Mihály: Sokan hivatkoztak és különösen maga a miniszterelnök ur is hivatkozott ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával Deák Ferenczre. Hát midőn e törvényjavaslat lényegével kívánok foglalkozni, én a t, túloldal szíves figyelmét felkérem Deák Ferencznek egy nyilatkozatára, a melyet akkor tett, a midőn a közösügyi kérdések egy egész komplexuma állott tárgyalás alatt, s ezen kívül az udvartartás kérdése is, a mely — a mint tudjuk — a törvény értelmében nem képez semmiféle közösügyet. Deák Ferencz azt mondotta: Ha törvényjavaslatokat tárgyalnak, ilyen esetben azt kell tekintetbe venni, vájjon oppurtunus-e az alkotandó törvény, vagy nem; megfelel-e a nemzet kívánalmainak, az állam szükségének, eló'bbreviszi-e a nemzet felvirágzását, egyszóval: alkalmatos-e arra, hogy a nemzet politikai életét támogassa és továbbra is kifejtse? A t. túloldalnak, a kiknek politikai pártállása szerint halála után is vezérük Deák Ferencz, Deák Ferencz intelmét szem előtt kellene tartani, s midó'a ezen törvényjavaslat itt tárgyaltatik, nemcsak önlelkiismeretük megnyugtatása végett, de a nemzet megnyugtatása végett is kötelességük felállani, t. képviselőtársaim, és beigazolni, hogy azok az előfeltételek, a melyeket Deák Ferencz felállított minden törvényjavaslatra nézve, de különösen azokra nézve, a melyek Ausztriával közös ügyekre és a Felség személyére vonatkoznak, itt teljesittettek-e? Legyen bátorságuk megmondani nyíltan azokat az érveket, a melyek önöket arra birják, hogy a Deák Ferencz által felállított követelményeket beigazoltaknak látják, a mely érvek hatása és súlya alatt kialakult az a meggyőződésük, hogy ez a javaslat a magyar nemzet jogait, érdekeit ós aspiráczióit szolgálja. (TJgy van! a baloldalon.) De mit tapasztalunk, t. képviselőház ? Azt, hogy a t. túloldal hallgatásba merült. Miért? Mert érzi és tudja, hogy itt egy oly törvényről van szó, mely nemcsak nem szolgálja a nemzet érdekeit és a jogok fejlődését, hanem akarva nem akarva, egyenesen a magyar nemzet megrontására törekszik, (Ugy van! TJgy van! a baloldalon) Kétmillió koronával szándékoítatik felemeltetni az udvartartás költsége. Nem tudom, mert az indokolás egy szót sem szól róla, hogy a ki51