Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-461

tói. országos ülés 1904- Julius 12-én, kedden. 399 még az elnök urnak is. Hogy tehát megbeszéljük a kérdéseket, azért kértük, hogy öt percznyi szünet adassék. Ismétlem még egyszer, hogy nem időfecsérlés czéljából ragaszkodtunk most is ehhez a kérelemhez és azért kérem a t. elnök urat, hogy ne méltóztassék ily csekélységekben akadékoskodni, mert méltóztatik látni, hogy az öt perez busásan eltelt a nélkül is. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek azok a dolgok, a melyek bennünket más rendszabályok érvényesítésére kényszerítenek, a melyekkel azután a szüneteket ki szoktuk kényszeríteni. Nem kell ilyen csekélységekből, ilyen öt percznyi szünet megadásából nagy dolgokat és hatalmi kérdést csinálni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből az okból kérem, hogy az öt percznyi szünetet megadni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: T. képviselőház! A házszabályokhoz kérek szót. A házszabályok szerint a szünet megadásáról szó nincsen. A szünetet adhatja az elnök is, a kinek nincsen olyan joga és hatalma, a mely ne volna egyszersmind a ház joga és a ház hatalma. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ha az elnök a szünetet nem akarja megadni, akkor egyes képviselőnek joga van a házat megkérdeztetni, a háznak pedig jogában vagy hatalmában áll a szünetet megadni vagy megtagadni. Ez a kérdés is ekként áll a házszabályok értelmében. Én tehát kérem a t. elnök urat, hogy ne hallgassa végig azokat a szenvedélyes invektivákat, a mikor azok oly helyről is jönnek, a honnan mérsékletet, önmegtagadást kellene várnunk, hanem tisztán és szigorúan tartsa magát a házszabályokhoz. Elnök: Én szigorúan tartom magam a házszabályokhoz és én minden tendenczia nélkül, egyszerűen abból az indokból kiindulva, hogy egy óra előtt tartottunk szünetet, nem látom indokoltnak most a szünet megadását. (Nagy zaj balfelől.) A házszabályok értelmében a tanácskozást ón vezetem, a tanácskozás rendje felett én őrködöm és a szünetet is én adom meg. Én azt hiszem, hogy akkor, mikor egy órai beszédet kellett a t. képviselő uraknak meghallgatni, nem indokolt, hogy most újra szünetet adjak és ezzel a tanácskozást megszakítsuk. (Hosszantartó zaj balfelől. Egy hang a jobboldalon: Csak egy ember kívánja!) Polónyi Géza: Álljunk fel, a kik a szünetet kívánjuk! (Az egész szélsőbaloldal feláll.) Most talán csak meg van győződve a t. képviselő ur arról, hogy a szünetet ez az egész oldal kívánja. (Ugy van! a baloldalon.) Elnök: Én igen sokszor, mikor az ellenzék és a szónok urak részéről szünet kéretett, azt a szünetet mindannyiszor megadtam. Tehát erőszakosságot nem követtem el most sem, hanem csak azt tettem, a mit a házszabályok alapján a tanácskozás érdekében jónak láttam. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Miután pedig már egyszer kimondtam, hogy nem adom meg a szünetet, azt hiszem, a t. képviselő uraknak is érdekében áll, hogy az elnök tekintélye ne csorbittassók és a kimondott határozat fentartassék. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon). Nessi Pál: Az elnök maga csorbítja a tekintélyét az ilyen eljárással! Elnök : Szólásra következik ? Kovács Pál: Babó Mihály! (Halljuk! Halljuk!) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Babó Mihály: Évszázadoknak eseményekben és változatokban gazdag, vérrel irott történelme tesz tanúságot, t. kéjoviselőház, arról, hogy a magyar nemzet attól az időtől fogva, mikor Európában letelepedett, s megalapította e hont jó és balszerencsében egyaránt, mindig királypárti volt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt még akkor is az volt, a mikor az uralkodóháznak egy és ugyanazon időben összetorlódott bűnei sokasága miatt odakényszerittetett, hogy a dinasztiát a tróntól megfoszsza és száműzze, mert még ekkor sem döntött az államforma kérdésében, hanem az elhatározást későbbre tartotta fenn a nemzetgyűlés számára. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De mert a történelem ezeréves tanúsága az, hogy a magyar nemzetet a királyhűség jellemezte minden időben, ez a nemzet joggal elvárhatja és megkövetelheti, hogy ez viszonoztassék arról a részről is, a melylyel szemben ő a maga erkölcsi és hazafias kötelességét híven és kitartóan teljesítette. (Ugy van! balfelöl.) Ha azonban a nemzet jogosult aspirácziói, óhajtása és kívánságai a megfelelő méltánylattal, a viszonosság követelményei szerint nem teljesíttetnek, akkor ne csodálkozzunk azon, ha esetleg majd az a hűség és bizalom, melyet egy ezredév próbált ki, meg fog inogni akkor, mikor arra a legnagyobb szükség lesz. (Zaj.) Polónyi Géza: Legalább ne zavarják a szónokot ! Nessi Pál: Jobb lesz, ha kimennek. Pap Zoltán: Ezek akarnak regardeokat! (Zaj!) Babó Mihály: Mikor 1867-ben a nemzet és király egymásra találtak, s megkötötték azt az egyezséget, a melynek alapján a t. túloldal azóta gyakorolja a hatalmat, annak az országgyűlésnek befejezésekor a trónbeszéd a következő kijelentést tartalmazta: »Azon forrás, a melyből a múlt bajai eredtek, be van temetve, s föléje a magyar hűség, hazaszeretet és mérséklet állandó emléke emeltetett.« Azután igy folytatja saját személyében a király: »Szent Istvánnak őseimtől örökölt koronájával ünnepélyesen megkoronáztatva, Magyarország alkotmánya teljesen életbelépett, mi pedig visszaállítottuk a magyar királyi czimnek régi súlyát és fényét.« Ezzel akarok én foglalkozni mindenekelőtt, hogy ez a visszaállított súly, az a fény