Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-461

388 hQl, országos ülés I90h Julius 12-én, kedden. Carlyle, hogy: »merjetek nagyok lenni, mert nagy a világ; csak legyen bátorságtok azt elfoglalni !« Az ilyen államférfiak a teremtő alakok. HH a történelem szerint, t ház, még az olyan népek is, a melyek a nemzeti egységben, a nemzeti királyságnak napfényében izmosodtak meg, mint a minő Francziaország és Anglia, a fejedelmi túlkapások ellen alkotmányos jogaikat csak küzdelmek árán tudták fentartani: mit szóljunk mi, a kik évszázadok óta — valljuk meg — egy ellenséges érzületű királyságnak a nyomása alatt szenvedtünk! (Helyeslés a széís'óbaloläalon.) Hiszen hazánkban a dinasztikus politika csak az egységes birodalmi eszme kivitelében volt, ugy-e, mindenkor következetes ? A magyar nemzetnek összes ellentállása pedig sohasem a trón ellen, a király személye ellen irányult, a mint azt a külföldi népek történetében látjuk; a magyar nép mindig kész volt az ő alkotmányának instituczióját és annak betetőzését, azt a királyi szentséget életével és vérével megvédelmezni, de mindenkor csak az ő önálló államiságának, lelkiismeretének és alkotmányos életének, szabadságának védelmére volt kénytelen ez a nemzet fegyvert fogni. A mi börtöneink, a mi rablánczaink tehát nem lázadókat sanyargattak, hanem szabadsághősöket avattak vértanukká. (Igaz! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) A magyar vérben mindig benne volt az a gondolat, hogy felkent királya ellen az Isten sem segit és talán az egész világtörténelemben egyetlen példa van arra, hogy az a király az ő tekintélyének nimbusával, fegyver nélkül mert elmenni az ellenzéknek, a lázadóknak táborába, mint Imre királyunk kezében egyetlen vesszővel, de azzal az öntudattal, hogy ő népének lelkét, gondolkozását, öntudatát ismeri, hogy királya személye az ő szemében szent és sérthetetlen és a lázadók közül öcscsét ezzel az öntudattal, egyetlen pálczával vezette ki a felfegyverzett csoportból, azt mondván, hogy: »hadd látom, ki meri felkent királya ellen szentségtörő kezét felemelni ?« T. ház! A magyar vérnek, a magyar temperamentumnak ez a sajátsága; királyhűségében egyetlen államhoz, egyetlen nemzethez hozzá nem mérhető. De a milyen erősek voltunk a múltban királyhűségünkben, ép olyan erősen védték őseink közjogunk minden tételének sarkalatos szabadságát is, mert nem a királyságot tekintették önczélnak, hanem a nemzetet, a melyhez a királyi institucziónak is alkalmazkodnia kell, hogy betetőzze az állami szuverenitást a királyság fénye és pompája. (Ugy van! a baloldalon.) Sajnos azonban, valahányszor e szabadságért harczolnunk kellett, mindig magyar politikusokkal, mindig magyar hadvezérekkel állt szemben a szabadság zászlója, a kik egyszerűen eszközül ajánlották fel magukat nemzetük elnyomására. (Ugy van! balfelöl.) Hajdan az ilyen nemzeti érzésükből kivetkőzött államférfiak maguk köré gyűjtöttek egy nagy tömeget, egy őket támogató lézengő ritter-csoportot, a kik azután kardjaikkal szereztek érvényt az államférfi tekintélyének, és segítettek megrabolt hazájuk zsákmányában osztozni. A mai modern politikának államférfiúi körülveszik magukat a jelenkor lézengő rittereivel, a kik többé nem karddal állnak szolgálatába az elnyomó iránynak, hanem szavazatukkal, a pártfegyelmi rendszernek támogatásával, és ekként modern eszközökkel szolgálják a régi czélt: nemzetük elnyomását és a hatalomban, a zsákmányban való osztozkodást, (Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) Ezek, t. ház, ma is csak ép ugy, mint a régi időben, azt hirdetik magukról, hogy ők a nélkülözhetetlenek; ők a trónnak támaszai; ők a hatalmas karyatidek, a kik tartják az épületet, pedig csak üres karyatidek papirmaséból, élősdi növények azon a tölgyön, a melyet körülfonnak, a melyből táplálkoznak; messziről azt hinné az ember, hogy tartják azt a tölgyet, pedig csak gyengítik, mert tápláló nedvét szívják csupán magukba. így szolgálja a miniszterelnök ur is hazájának érdekei ellen azt az aulikus politikát, a melyet én itt megbélyegeztem. És a legnagyobb szerencsétlensége ennek a nemzetnek, hogy fényes tehetséggel szolgálja, mert minél nagyobb értelmi erővel, minél fényesebb tehetséggel áll valaki egy rossz ügy szolgálatába, annál több kárt okozhat az által hazájának. (Ugy van! a bal- és a ssélsöbaloldalon.) Rövid idő alatt máris több kárt okozott a miniszterelnök ur nemzetének, mint a mennyit az előző kormányok mindent összevéve cselekedtek. A legfőbb hibája pedig szerintem épen az, hogy a kiegyezés alapvető törvényének értelmezésében oly álláspontot foglalt el, hogy még e kiegyezés leghívebb barátainak szivében is megingatta a hitet a kiegyezés hasznos voltában és fentarthatóságában. Hiszen annak az 1867 : XII. t.-czikknek az ereje miben áll? Abban a gondolatban, hogy mi önrendelkezési jogainkat csak bizonyos időkig kötöttük le, de állami szuverenitásunkat minden vonalon, egészében sértetlenül fentartottuk. Sem a hadsereg, sem a külképviselet nem egy egységes birodalomnak hadserege és külképviselete tehát, hanem két önálló állam tart fenn egy közös hadsereget és egy együttes külképviseletet, mindegyik önálló államnak tehát egyenlő joga van mind a két közös intézményhez. (Ugy van! balfelöl.) Mit jelent, t. ház, ez a szó: »egyenlő»? Azt hiszem, természetes értelmében és magyarázatában csak azt, hogy ezen intézményekben sem a magyar, sem az osztrák hatalmi eszme egymással szemben túlsúlyba nem emelkedhetik. És mit látunk? Az osztrák hatalmi eszmének kizárólagosságát, a magyar állameszmének pedig teljes eltűnését eme közös intézményekben ! (Ugy van! balfelöl.) Pedig nem igy alkotta meg azt a kiegyezést Deák Ferencz bölcsesége,