Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-461

kBl. országos ülés Í90í Julius 12-én, kedden. 389 És ha ezt a kiegyezést nem ilyen paritás szempontjából tekinti a miniszterelnök ur, akkor államunkat Ausztriával nem egyenrangúvá, hanem annak határozottan alárendelt államává teszi. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sajnos, hogy a kiegyezési törvénynek ezt a szellemét, a melyet magyar nemzeti irányban törekszünk értelmezni, már Tisza Kálmán alapjában kikezdte. Az ő hosszú kormányzati rendszeréhez nyúlnak, ugy-e, vissza a romlás első csirái ? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sem a hadseregben, sem a diplomácziában sohasem sikerült az ö kormányzata alatt nemzeti jogainkat fejlődésünk mértékében érvényesíteni. Tisza Kálmán egész kormányzatának egyetlen gondolata volt: a párturalom szervezése (Ugy van! balfelöl.) és az ezzel összefüggő belügyi kérdések rendezése. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Külügyi kérdésekkel pedig sem ez a kormány, sem ez a t. ház rendszeresen nem foglalkozott, pedig hazánkat, méltóztassék elhinni, a világhatalmak mindaddig észrevenni nem fogják, a mig mi a külügyi politikában és a nemzetközi jogokat érintő viszonyokban is teljes nemzeti egyéniségünket, erőnket latba nem vetjük. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elhanyagoltuk tehát a külképviseletben a magyar érdekek ápolását; a magyar érdekek képviselete sem a diplomáczia külső jelvényeiben, sem czimereiben, sem pecsétjében a külföldi viszonylatokban egyenrangú kifejezésre nem jutott, sőt még a személyzeti viszonyok beosztásában is nemcsak hogy arányosan képviselve nem voltunk, de ha egy magyar ember hivatásból a diplomácziai pályára adja magát, egyenesen kiüldözik onnan. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ugron Gábor: Megrúgnak, megpofoznak; mindent eltűrünk! Hock János: Diplomatáink, főleg a kereskedelmi érdekeinket ott kint képviselő konzulátusok személyzetben, nyelvben, gondolkodásban, szellemben egyaránt osztrákok. Méltóztassanak saját tapasztalataikra visszagondolni. A külföldön megforduló magyar embert a konzulátuson idegennek tekintik; napokig kell sokszor odajárnia, hogy, ha a német nyelvet tökéletesen nem érti, egy nehezen szerzett tolmács segélyével megértesse magát. De nem törődnek Magyarország kereskedelmével, gazdasági érdekeivel sem odakint. Ok a külföldön az osztrák kereskedelmi érdekek tapogató csápjai, a melyek mihelyt egyegy magyar érdeket megszimatolnak, rögtön óvatosan visszahúzódnak a maguk csigaházába. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezért szorulnak ki a magyar kereskedelmi czikkek minden helyről a külföldön, s a mi amúgy is nagyon szegény iparunk és kereskedelmünk ezért veszt tért mindenütt. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tért vesztünk gazdaságilag, s még csak az a reményünk, az a vigasztalásunk sincs, hogy nyelvünk a külképviseletben érvényesül, hanem el kell tűrnünk, hogy a mi pénzünkön alkalmazott külföldi érdekképviseletünk tüntetőleg lenézi ott künn a mi nyelvünket. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Igaza van annak a konzulnak. Mért ne nézné le a magyar nyelvet: a mikor lábbal tapodják a paritást, a mikor Magyarország miniszterelnöke sem tud jogainknak érvényt szerezni a külképviseletben, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon és felkiáltások: Gyalázat!) hanem megfenyegeti azt a magyar köztisztviselőt, a ki törvényadta jogával egy külföldi, egy idegen nyelvű átiratot visszautasít? T. ház! Van-e szomorúbb látvány a világon, mint egy olyan nemzet, a melynek miniszterelnöke az ő nyelvét megtagadja? Az ókor történetében olvastam, hogy Dárius perzsa király az ő első tisztviselőjének, a főpohárnokmesterének kötelességévé tette, hogy mindennap figyelmeztesse őt a nemzete iránt tartozó kötelességre, s az a főpohárnokmester minden nap elmondotta : s>Király, emlékezz a görögökre!« Még ha valaha odasülyedne is egy nemzet, hogy önmaga elfeledkeznék a nyelve iránt tartozó legszentebb kötelességéről, akkor is annak a nemzetnek első hivatalnoka, miniszterelnöke kellene, hogy odaálljon a nemzet elé, s mindennap figyelmeztesse: » Nemzet, emlékezz a te nyelvedre!*, mert nyelvében él csupán a nemzet. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) S mit látunk, t. ház ? A miniszterelnök ur a nemzetnek még ezt a legtermészetesebb jogát is, a melynek alapján egy népfaj nemzetté tömörül, feladja, sőt érvel ellene, rámutat egyszerűen évtizedes visszaélésekre, a melyeket ő jogforrásul akar felhasználni, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) s igy kiált fel: »Igy volt, igy van és igy lesz!« (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Nohát nem lesz igy, miniszterelnök ur! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon) Csak addig lesz ez igy, a mig ez a nemzet alszik és eszére nem tér. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) De ha ez a nemzet majd okoskodni kezd, akkor azt fogja mondani: vájjon mit ér ez nekem, ha mi csak (Mozgás a középen. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) jogszerint vagyunk önállóak; hogy ha a külképviseletben, a hadseregben nekünk csak elméleti jelentőségű életünk van, gyakorlati térfoglalásunk azonban nincsen! Hiszen az állami élet, ha ilyen elméleti kijelentéseken élősködik, ugyebár olyan, mint az az ellenzéki élet, a mely csupán elméleti kijelentésekre támaszkodik. Az állami életben, az ellenzéki életben életnek kell lennie, az önfentartás életének és ösztönének, s valamint a viz belefoly a legkisebb hasadékba is, a mely útjába kerül, s elfoglal minden térséget: ugy annak az állami életnek is a jogokra és az életet körülvevő minden viszonyokra ki kell terjednie, tért kell foglalnia, hogy ő maga izmosodjék, gyarapodjék, mert az állam önczél, &