Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-461
461. országos ülés 1904 Julius 12-én, kedden. 381 ebből folyólag, ha itt valóban a magyar király udvartartásáról, magyar nemzeti intézményről, szóval arról volna szó, hogy mi a magyar nemzetnek fényét, a magyar nemzetnek dicsőségét, a magyar királynak tekintélyét a magyar udvartartás által emeljük, (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Szomorúan kell azonban konstatálnunk, hogy az a magyar udvar, a mely a magyar királyi méltóságnak a fényt és a dicsőséget megadná, egyáltalában nem létezik, (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) daczára annak, hogy a magyar udvartartásnak létesülését törvényeink ismételten elrendelik, és hogy ez a magyar udvartartáshoz való jog nemcsak a nemzet által hozott törvényekben van biztosítva, hanem ez magától értetődő folyománya lenne a magyar nemzet önállóságának, Magyarország függetlenségének. (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) És ha azt látjuk, hogy nincs magyar udvartartás, daczára annak, hogy a nemzet 1867 óta több száz milliót áldozott erre a czélra, akkor nem veheti rossz néven tőlünk senki sem azt, hogy erre az udvartartásra, a mely nem létezik' egyáltalában semmit sem vagyunk hajlandók megajánlani. (Elénlc helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha léteznék is magyar udvartartás, a mint hogy, sajnos, nem létezik, ha kivánjuk is a koronának fényét az udvartartás fénye által emelni, még akkor is bizonyos korlátokat szab elénk az ország pénzügyi helyzete, a mely irányadó kell, hogy legyen minden állami kiadás tekintetében. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) És ha ebből a szempontból vizsgáljuk a kérdést, sajnos, arra az eredményre jutunk, hogy az udvartartásra már eddig áldozott összegek is meghaladják azt a mértéket, a melyet az országnak pénzügyi helyzete megszab és meghatároz. Azt hiszem, t. képviselőház, nem térek el a tárgytól, ha bizonyos rövidséggel foglalkozom az országnak pénzügyi helyzetével és kiemelem azon főbb momentumokat, a melyeket e kérdés elbírálásánál szem elől téveszteni, szerény véleményem szerint, egyáltalán nem szabad. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én abban a véleményben vagyok, hogy, ha az országnak teherviselési képességét vizsgáljuk, arra a szomorú eredményre jutunk, hogy még a mostani terheket is már csak megerőltetéssel képesek az adózó polgárok elviselni és ki van zárva annak a lehetősége, hogy az adókat, az állam jövedelmeit emeljük a nélkül, hogy ne veszélyeztetnők maguknak az adózó polgároknak exisztencziáját. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Szomorúan tapasztaljuk, hogy az ország terhei, az adózó polgárok terhei megdöbbentő arányban emelkedtek és pedig a nélkül, hogy az adózó polgárok kereseti viszonyai fejlődtek volna és ezeknek fejlődése lépést tartott volna azokkal a terhekkel, a melyeknek eleget tenni kötelességük. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon. Rendezetlenek a gazdasági állapotok, csökkentek a kereseti források, és olyannyira túl vannak terhelve már az állampolgárok és anynyira igénybe vannak véve az állam bevételei, hogy a többször hangoztatott és a minden oldalról szükségesnek jelzett adóreform létesítése is épen azért sürgős, mert az ország ezen költségeket egyáltalában már el nem birja, Ha e mellett tekintetbe veszszük azt, hogy minő fontos állami érdekek lesznek mostohán istápolva, épen az anyagi eszközök elégtelensége miatt, akkor ismét csak arra az eredményre jutunk, hogy a czivillista, az udvartartás költségeinek emelését az ország pénzügyi viszonyai meg nem engedik. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem akarok ugyan ezzel a kérdéssel túlságos részleteséggel és hosszadalmassággal foglalkozni, de mégis rá kell mutatnom azokra a fontos czélokra, a melyek a kellő anyagi eszközök hiányában csak mostohán vannak az állam részéről támogatva. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban felemlítem a népnevelés ügyét. Szégyenletes dolog, hogy azok a tanítók, a kik a jövendő generáczió nevelésével teljes odaadással, ügybuzgalommal, hűséggel foglalkoznak, ma is a legnagyobb nélkülözéseknek vanna 1 ' kitéve és a bizonytalan jövőben tűnik fel előttük az az eshetőség, hogy az ő sorsuk némi tekintetben valamikor javítva lehet. Ennek az ő helyzetüknek a javítása már nemcsak ma aktuális, hanem aktuális volt évtizedek előtt és mégis épen az anyagi eszközök elégtelensége miatt az ország nem tehette meg azt a kötelességét, a melyet saját érdekében is meg kellett volt tennie, Itt van az állami iskolák fejlesztésének kérdése. Mindenki tudja azt, hogy az állami iskolák igen fontos tényezőt, eszközt képeznek a magyar nemzet megizmosodására, egységessé tételének kérdésében és mégis azt látjuk, hogy azok elégtelenek és ma is csak kevés számban lehet azokat felállítani, és a melyek fel lesznek is állítva, azok is a községeknek töméntelen megterheltetésével létesíttetnek. Épen azért, mert az államnak anyagi eszközei elégtelenek, a községekre lesznek ráutalva az összes épületeknek felállítása, az ingatlanoknak megszerzése. És mert a községek kellő készpénzzel, anyagi eszközökkel nem rendelkeznek, csakis kölcsön utján, az unokáknak megterheltetésével képesek ezen kötelezettségüknek eleget tenni Itt egyházaknak segélyezése. És itt is ismét két momentumra kell rámutatnom. Az egyik az, hogy elégtelen a lelkészek fizetése, másrészt pedig az egyházak tagjai olyannyira túl vannak terhelve, hogy az egyházi terhek igen sok helyen az államadók 200 — 300 százalékát is kiteszik. Fontos és égető kérdést képez a közegészségügynek országszerte való rendezése. (Ugy van! balfelöl.) Itt elsősorban csak arra kívánok rámutatni, a mit már e házban más alkalommal is felemii tettem, hogy a községi és körorvosoknak anyagi helyzete olyannyira nyomasztó, űza-
