Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-460

376 i60. országos ülés 190h- Julius 11-én, hétfőn. Ez az ötlevelü vadlóhere vállalkozott arra, hogy Magyarországot anyagilag és erkölcsileg tönkreteszi, és azután jelenti Bécsben, hogy minden rendben van; kiöltem az ellenzéket; most már megadnak mindent, a mit követelünk. Ez a készület azért szükséges, hogy őszszel a véderőreformmal előállhassanak és azt mondhassák, hogy megvan a 450 millió, hiába beszél a függetlenségi párt; az ágyuk megvannak; a hajók megvannak, most már az embert is muszáj megszavazni hozzá. Ezért kell a létszámemelés. Most a galaczi esetet hozom fel. Látszik ebből is, hogy a t. miniszterelnök ur mennyire akarja, mennyire szivén viseli Magyarországnak haladását. A miniszterelnök ur elrendelte, hogy egy tős-gyökeres magyar város polgármestere, a midőn neki saját konzulunk németül ir, tartozik németül válaszolni. Azt mondta, hogy ugy volt, ugy van és ugy lesz; mi pedig az mondjuk: akárhogy volt, akárhogy van, de ugy nem lesz, nem lehet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Miért nem adja meg ő Felsége a magyar vezényleti nyelvet s miért igyekszik annyira a németet fentartani? Felolvasom, hogy hány náczió van Magyarországon, és melyiktől kell félnünk leginkább. Magyar van 9 millió, román 2.788,000. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Oláh!) De ez a 2.788,000 román 6000 négyszög mértföld területen van szétszóródva s azért nem osztom annak a képviselőtársamnak — ha jól emlékszem, Vietoris Miklós képviselőtársamnak — aggodalmát, hogy félnünk kell a nemzetiségektől. A másik nemzetiségi képviselő a tótjaival hozakodott elő. Ha már felvetődött a nemzetiségi kérdés, megmondom, mi a meggyőződésem ebben a kérdésben. Én nem félek ezektől a nemzetiségektől, a kik közül román van 2.788,000, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Oláli!) szerb 790,000, tót 1.900,000, orosz 450,000, sváb és német 2,135.000, beleértve a 210,000 szászt is, vend 150,000, horvát 1.680,000, bunyevácz 260,000, zsidó 1.110,000, . . . (Élénk derültség.) Vázsonyi Vilmos; Akkor vége a barátságnak ! (Derültség.) Gabányi Miklós: . . . czigány 190,000. (Élénk derültség.) A nemzetiségek összes száma 9.553,000. Szóval sok nincs; legtöbb a román: 2.788,000, de ezek is szót vannak szóródva az egész országban 6000 négyszög mérföld területen. Megmondom, mi a véleményem a nemzetiségekre vonatkozólag. 1 l-f éle nemzetiség van . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, legyen szives a tárgynál maradni! (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez talán már még sem tartozik a tárgyhoz! Gabányi Miklós: Épen azt akarom kifejteni, hogy a czivillista felemelését nem lehet megadni akkor, a mikor ilyen visszaéléseket eltűrnek! Csak ki akarom nyilatkoztatni, hogy r a nemzetiségekre vonatkozólag mi a nézetem. En nem bánom, akár román, akár tót valaki, de a kit a magyar föld hord a hátán, a ki magyar kenyeret eszik és nem becsüli meg ezt a hazát, az kötnivaló, azzal — magam is azt mondom — akárhogy el kell bánnunk. Csakhogy ilyen kevés van. Azonban vannak bujtogatok. Felhozom példaképen Lukácsiu Lászlót, a kit én nagyon jól ismertem. Szatmárott volt román vallástanár és franczia nyelvtanár (Eqy hang a szélsöbaloldalon: Oláh!) ós ha nem megy arra az útra, a melyre tért, — a mit megbánt, mert tömlöczben ült érte, nagy parochiáját, a laczfalusi plébániát elvesztette — tudományos képzettségénél és tehetségénél fogva már régen érsek lett volna, igy azonban elveszett. Ilyenek azonban már nem lesznek, mert eddig Oroszországból szították ezeket az izgatásokat és onnan pénzt is küldtek. De Oroszországot, hála Istennek, vagy kétszáz esztendőre a japán tönkreteszi s igy nincs mit félni attól, hogy rubeleket fog küldeni és fel fogja izgatni a nemzetiségeket. Nessi Pál: Majd küld az osztrák császár. (Zaj.) Elnök (csenget); A t. képviselő ur azt már mégsem mondhatja Oroszországról, hogy ide rubeleket küldött a nemzetiségeknek] Gabányi Miklós: De küldött! Én láttam, kérem ! (Zajos derültség a ház minden oldalán.) Elnök: Kérem a képviselő urat. hogy egy velünk barátságos viszonyban álló külföldi állam kormányáról ne méltóztassék igy nyilatkozni. (Zaj.) Gabányi Miklós : A mit az előbb felolvastam, azt rektifikálnom kell annyiban, hogy én a zsidóságot nem értettem nemzetiségnek, hanem csak felekezetnek. (Zajos derültség.) Nessi Pál: Beszéljünk az osztrák császár rubeljeiről, a melyeket Horvátországba küldött! (Zaj. Elnök csenget.) Gabányi Miklós: A mikor szó volt arról a rengeteg 450 millióról, a mely bronzágyukra ment, és a 328 millióról, volt olyan önök közt, a ki azt mondta nekem: »Most már megszavazhattok mindent, mert II. Rákóczi Ferencz fejedelem szent hamvait megengedte a király, hogy hazahozzuk.« Mondták ezt nekem, az illető nevét nem említem meg. (Halljuk! Halljuk! Tehát ezt kapjuk mi ellenértékül? Nekünk II. Rákóczi Ferencz fejedelem szent hamvai is nagyon drágák, de hogy mi azért ezer milliókat adjunk, azt nem követelhetik. Mert igaz, hogy a czivillista emelése egy évre csak két millió, de ezer év alatt már 2000 millió. (Zajos derültség.) Azután ágyukra 450 millió, beruházásokra 328 millió, tisztviselők fizetésére 60 millió! T. képviselőház! Előbb kiadatják a chlopyi hadiparancsot és akkor előállanak, hogy emeljük a czivillistát. Akkor önök közül, — megint nem említem meg a nevet, — mikor az olvasóterem-