Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-460

H július 11-én, hétfőn. 377 Í60. országos ütés 196 ben voltak, odajött hozzám valaki, hogy: »No öreg, most már mind egyek leszünk, a magyar vezényleti nyelvet nem engedjük.« Ha akkor a túloldal a sarkára áll és azt mondja, hogy az 1867: XII. t.-cz. a magyar nyelvet követeli, szentül megkaptuk volna három nap alatt. (TJgy van! TJqy van! a szélsőbaloldalon. Egy hang a baloldalon: Nem Jcellett volna leszerelni!) A leszerelés azután volt. Hanem magyar emberek ők is, magyar kerületeket képviselnek, ugy küldték őket ide, hogy az önálló vámterületet követeljék, még sem akarják, holott százöten azt mondták a választóiknak, hogy azon az alapon állanak, hogy nekik az önálló vámterület kell, most pedig, mert gróf Tisza Istvánnak a közös tetszik, hát nekik is az tetszik. Nessi Pál: Ez az őszinte beszéd! Gabányi Miklós: Ha ő Felsége megadta volna a magyar vezényleti nyelvet, a mint meg kellett volna adnia, mert az imént már elmondtam, hogy 9 millió magyar él Magyarországon, Ausztriában pedig 23 milliót számlál az egész lakosság és abból csak 6 millió meg néhány százezer német és nem elég, hogy ráerőltetik a többiekre ezt a nyelvet, hanem ráerőltetik még Magyarországra is; mondom: ha a magyar vezénynyelvet megadta volna ő Felsége már 1868-ban és a magyar tiszteket áthelyezte volna, végrehajtatta volna az 6 rendeletét, mert ő megparancsolta, törvénybe is iktatták 1868-ban, hogy a magyar tiszteket a magyar ezredekhez kell áthelyezni, mennyit haladt volna akkor Magyarország ? Az a tót, az a vend, az az oláh vagy akármiféle náczió, ha magyarul tanulta volna meg a katonai dolgokat vagy magyar vezényszót hallott volna, akkor mennyire haladt volna Magyarország? A Kriegsartikulusokban benne van . . . (Egy hang a jobboldalon: Mondja magyarul!) Nem tudom ezt magyarul. (Derültség.) De mondom, ebben az van, hogy: »Befehl muss gefolgt werden,« — vagyis a katonának akármit parancsol felebbvalója, akár jót, akár rosszat, annak parancsát teljesíteni kell. Ha elvégezte, panaszra mehet, de előbb teljesíteni kell a parancsot, mert különben megbüntetik. Gajáry Géza: Nem tudja! Rossz őrmester volt! Gabányi Miklós: Nohát azt, a mit a király parancsol, nem kell teljesíteni? Már pedig ő Felsége 1868-ban megparancsolta, hogy a magyar tiszteket a magyar ezredekhez helyezzék át és még ma sincsenek ezek ott. A. mit tehát a király parancsol, azt nem teljesitik, de az a freiter, a ki nem engedelmeskedik annak, a mit az a hadnagy vagy főhadnagy parancsol, subordinationeverletzungot követ el és megbüntetik. T. ház! Helyesen mondotta Rátkay t. képviselőtársam, ma már nem Isten kegyelméből uralkodnak a királyok; az régen volt; ma már a királyok és a császárok a nép kegyelméből KÉPVH. UAPLÓ. 1901 — 1906. XXVI. KÖTET. uralkodnak és a mikor a nép követeli a magyar vezényleti nyelvet, követeli a maga anyanyelvét, akkor ne álljon fel gróf Tisza István és ne cselekedje azt, a mit most elkövet, hanem igenis adják meg ezt, mert ha a nemzet megmozdult, meginog még a trón is, attól pedig az Isten mentsen meg. Kimutatta Rákosi Viktor t. képviselőtársunk, hogy egész Európában egyetlen uralkodónak sincs akkora czivillistája, mint ő Felségének. A legnagyobb czivillista 18 millió korona, de olyan is van, a mely csak 6 millió korona. Látjuk azt is, hogy az olasz király csak 12 millió koronát akar ezután és ezt ott költi el az országban, mig mi 9,300.000 koronát adtunk eddig, vagyis 67 óta 360 millió koronát adtunk a királynak. Ebből a király itt legfeljebb 60 milliót költött el, 300 milliót pedig Bécsben. Már most mennyit haladt volna Magyarország, ha ez a pénz itt maradt volna. Mert, t. ház, azzal, hogy a tisztviselőknek, a jegyzőknek, a szolgabiráknak, a vasutasoknak javítottuk a fizetését, nem tettünk kárt az országnak, mert ez mind az országban marad, visszakapjuk tehát akármilyen utón, de a mit a czivillistára adunk, az egy holt tőke; abból mi egy garast sem látunk többé. Hiszen 67 óta csak 60 millió jött be az_ országba, Én azt gondolom, hogy talán nem is tudja ő Felsége, hogy a czivillistát emelni akarják, mert ha valaki felvilágosítaná, hogy: «Felség! Magyarország szegény; vándorolnak ki rengeteg sokan, most a múlt évben valóságos csoda, hogy 200.000-en felül vándoroltak ki, mig az azelőtt való évben körülbelül csak 100.000 ember vándorolt ki; igy minden föld idegen kézre kerül 5 — 6 esztendő alatt.« Az megint nagyon fontos, a mit Horánszky t. képviselőtársam nagyon szépen mondott, a mikor ecsetelte, hogy Magvarországnak mennyi adóssága van. Azt mondta, körülbelül 7 milliárdra megy az országnak adóssága. Igen, de 15 milliárdra van becsülve ez az egész ország, hogy ennyit ér ez a 6000 kvadrát területű ország. Ez a 7 milliárd korona azonban nem terheli a holt birtokokat, ugy mint a papi birtokokat, azután a majorátusokat, hitbizományokat és a dúsgazdagok, tehermentes milliónerek birtokait, hanem a közép-, a kisbirtokos birtokát terheli csak és ez csak a bevallott adósság, a mit ő a telekkönyvekből kiírhatott, de azonkívül a szegényembernek rengeteg adóssága van, váltóadóssága, ugy hogy biztosan van még 3 milliárd, tehát ezzel 10 milliárd terhe van az országnak. Hozzávéve ehhez az államadósságot, azt látjuk, hogy kevesebbet ér ez az ország, mint a mennyi az adóssága. A különbség csak az, hogy az államadósságért egyes emberek birtokát nem árverezhetik el. Elmondotta t. képviselőtársam, hogy ez, hogy az, hogy ugy kellett volna tenni, s utoljára bizalmat szavazott a kormánynak. Ugy tett a 48