Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-460

Í60. országos ülés 190í Julius 11-én, hétfőn. 375 Egy hét múlva Lukács László pénzügy­miniszter ur előterjesztette expozéját, és nem azzal állott elő, hogy ütött a tizenkettedik óra, hanem azt mondotta, hogy Magyarország krizis előtt áll. Ajánlottak akkor mindenféle takaré­kosságot, hogy ezt és ezt kell tenni, mert kü­lönben a magyar föld idegen kézbe kerül, most pedig a pénzügyminiszter ur 2 esztendő múlva 450 millió koronát akar adni bronzágyukra és más haszontalan dolgokra, 328 milliót beruházásokra, 60 milliót fizetések javítására; de hát ez utóbbi már megtörtént, hát Isten neki. Szóval: Magyar­ország most már nem áll krizis előtt, most két esztendeje pedig az előtt állt. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Ez tehát az ötlevelü lóheré­nek a második levele. (Derültség.) A harmadik mindjárt mellette gróf Khuen­Hederváry Károly, ő Felsége személye kö­rüli miniszter. (Halljuk! Halljuk!) Azelőtt az ő Felsége személye körüli miniszter mindig itt ült a horvát miniszter mellett, ő_ azonban nem mert ideülni az ellenzék elébe. (Élénk derültség a szélsöbaloldalon) Gróf Khuen-Héderváry azzal szerzett érdemet a miniszterelnökségre, hogy 19 esztendeig zsarnokoskodott Horvátországban és a múltkor meg lett vitatva, hogy az ő kor­mányzása alatt mi lett Horvátországból. Ki­irtotta a gyülekezési jogot, a sajtószabadságot megszoritotta, a választások már nem törvénye­sen folytak, hanem majdnem kinevezéseknek mondhatók; az ellenzéki embereket két, három, sőt négy hónapi börtönbe vetette kihallgatás nélkül, stb. Idejött hát miniszterelnöknek s azután hogy járt itt? Próbálta igy, meg ugy csinálni, ele nem ment sehogy se, (Derültség a szélsöbaloldalon.) kiadta tehát a jelszót, hogy meg kell venni az ellenzéket. Azt hitte, könnyű lesz azzal elbánni. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Szegény ellenzék! Meglehetősen szegény vala­mennyi,millionárius legalább nemül közöttünk egy sem, még én sem vagyok az. (Elénk derültség a szélsőbaloldalon.) Megkezdték tehát Pap Zoltán t. képviselőtársamnál, csakhogy a terv dugába dőlt. A függetlenségi párt szegény, de becsüle­tes és a jó magyar hazafi el nem adja magát, megmutatta a példa, és e miatt Khuen-Héder­várynak meg kellett buknia. Vizsgálat folyik még ma is ebben az ügyben, ámbár hallgatnak. És mi történt megint egy rövid idő múlva? Ismét visszaküldték a nyakunkra gróf Khuen­Héderváryt, a ki azután egyszer olyan csúfosan leszavaztatott, hogy nem is emlékszem rá, hogy egy miniszter elnök öt valaha ily csúfosan lesza­vaztak volna, És akkor hogy »schiess«-olt ki ott hátul; eltűnt egyszerre; kámforrá lett. (Derült­ség a szélsöbaloldalon.) Most pedig újra bejutott a minisztériumba harmadiknak. Igaz, hogy azt "mondják, hogy ő Felsége annyira szereti, mintha édes fia volna, azért küldötte ide, de tanácsos­nak nem ilyen ember való ő Felsége mellé. (De­rültség, helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez volna tehát a harmadik. És most jön a negyedik, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) a kereskedelemügyi miniszter ur, Hieronymi, (Derültség a szélsöbaloldalon.) a ki, midőn Szatmáron megválasztották, annak annyira megörültek, hogy mindjárt 60,000 ko­rona kárt csináltak a városnak. 90 embert per száz forint vettek meg, különben megbukott volna. Ezen a 9000 forint készpénzen vették meg a szavazatokat és igy lett ő megválasztva Uray Gézával szemben. Utána azonban rögtön szétverték az egész Pannoniát, most pedig azt mondja, hogy a be­ruházási kölcsönből ad a városnak valami isko­lára, pedig Márkusz Miksa nagybérlő sem lett kielégitve, és a betört ablakokat sem téritették meg. Inkább adta volna meg annak a szegény 40,000 vasutasnak azt az eperszem fizetésjavi­tást. a melyet ők maguk kikeresnek az állam­nak, pedig 15 — 20 esztendő óta tartják szóval azokat a szegény vasutasokat. Az egész sztrájk tisztán a miniszter ur eljárásával van össze­függésében ; ő ugratta be azokat, mert ő mondta a 9-es bizottságnak, hogy: »elvárom, hogy nyu­godtan maradnak, holnap este 6 órakor meg­adom a választ«. (Igaz! Ugy van! a szélsö­baloldalon.) És akkor elfogatta őket. Ez a drága mi­niszter tehát kiszámíthatatlan kárt csinált az országnak. Amnesztiát ígért, de a szavát nem tartotta meg. (Uggvan! a szélsöbaloldalon.) Az ötödik levél, Perczel Dező t. elnök ur, az erős kézhez kellett segítségnek, pedig neki mi 124-en bizalmatlanságot szavaztunk, a mit ő szépen zsebrevágott. Ha ő olyan ember, a milyennek az elnöki székben ülnie kell, le kel­lett volna mondania és nem ott erőszakoskodni a mi nyakunkon. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Ezért a kifejezésért rendreutasítom a képviselő urat! (Zaj.) Olay Lajos: Igaza van í Nem lehet elnök, a ki iránt az egész ellenzék bizalmatlan. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: A többiekről nem is szó­lok. Ez az ötlevelü lóhere Magyarország anyagi és erkölcsi tönkretevésére vállalkozott Bécsben. Az alelnök uraknak eddig még fizetésük sem volt és mégis volt alelnök. (Derültség.) mert máskép jutalmazták őket. pl. Tallián miniszter ur azért, mert erőszakos alelnök volt, miniszter lett. Dá­niel Gábor nem volt nagyon erőszakos, tehát csak valóságos belső titkos tanácsos lett. De most már erősebb kézre van szükség és azért adtak nekik először 4800 koronát, később 6000 koronát, mert nagyok az érdemei. Összesen 9200 koronát kap. Báró Feilitzsch alelnök ur pl. azt hiszi, hogy neki éjjel-nappal csengetnie kell és mindig kiabálni hozzá. (Derültség.) Az az egy kérésem lenne hozzá, hogy legalább a nevét ma­gyarosítsa meg pl. Fáira, és vegyen fel más keresztnevet is, hogy ne hivják ugy, mint Gör­gey Arthurt.

Next

/
Thumbnails
Contents