Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-447

32 .447. országos ülés íí/04 június ~zh-én, pénteken. Azt, hogy ezen pénztári készletek ma mennyit tesznek ki, a miniszter ur nekünk meg nem mondta. Hiszem, hogy a pénztárakban van pénz, pénznek kell lenni, elhiszszük, mert anélkül az állam nem lehet meg. Nem is volt abhan fennakadás addig, mig rezervák voltak. De Bejtelmünk lehet arról, hogy azok a rezervák kifogytak, mert azokból fedezték részint a ház által megszavazott, részint még meg sem szavazott beruházásokat, pl. azungi és egyéb katonai érdekekből történt vasútépítésekre, dupla sínekre, stb. eszközölt beruházásokat, a melyeket minden felhatalmazás nélkül bátorkodott a kormány utalványozni. Hogy mindezek következtében mennyire megfogytak ezek a pénztári készletek, azt csak abból sejthetjük, hogy a kormány ma egy nagyobb kölcsönművelettel áll elő, a mely azután refundálni iparkodik azokat a pénztári készletekből kivett összegeket, mert ezekre ott feltétlenül szükség van. (Ugy van.' Ugy van.' a baloldalon,) De mégis azt tartom, hogy a törvényhozásnak jogában, sőt kötelességében áll megkívánni a kormánytól, hogy a kasszát is mutassa meg, hogy tudjuk azt. hogy melyek azok a pénzkészletek, a melyek felett rendelkezik, (Ugy van I Ugy van! a baloldalon.) mivel azoknak mibenlétéről tudomásunk nincs. A harmadik argumentumot arra nézve, hogy a pénzügyminiszter ur hivatalnokoskodása alatt az állam pénzügyei rosszabbodtak, (Igaz! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) azon nagy, állandó jellegű kiadások képezik, a melyek egymásra felhalmoztattak. Hiszen tudjuk, hogy a katonai költségek sohasem apadtak. Arról már régen megmondták, hogy az olyan mint a lyuk, a mely mindig csak nagyobb lesz, sohasem kisebb. (Derültség halfelöl.) Hock János: Danaidák hordója! B. Kaas ívor: Ezek a katonai költségek — a miniszterelnök sokat beszélt róluk — nem emelkedtek ugyanazon arányfokozatban, mint a többi költségek. Nem akarok ennek kimutatásába bocsátkozni, de hogy tényleg emelkedtek, az csak kétséget nem szenved, hiszen maga a miniszterelnök ur is beismeri. És itt nem az arányszámok határoznak csak, itt az abszolút számok határoznak, hogy t. i. hány millió kell. Mert a mikor tudjuk azt, hogy 360 millió koronát tesz ki a közös hadügyi költség az utolsó évben s ez folyton ilyen arányokban szaporodik, ez nagyon nagy differencziákat szül a tényleges helyzetben; de egyszersmind folyton fokozza a quótánkat is, s azt is láthatjuk, hogy a mi quótánk évről-évre, ha nem is valami nagy összegben, de folyton emelkedik, tehát itt is állandó természetű rosszabbodás következett be. A pénzügyminiszter ur Széll Kálmán idejében, a mikor először merült fel a minisztertanácsban a hivatalnokok fizetésrendezésének kérdése, számításokat tett, a melyek szerint a költség évi 9 millióval nagyobb lenne és kijelentette, hogy az ellen a legerélyesebben tiltakozik, mert azt az állam pénzügye meg nem birja. Ez történt az én értesülésem szerint két esztendővel azelőtt, de hogy a miniszter ur tényleg igy gondolkozott, az nyilvánvaló, hiszen igy nyilatkozott a tisztviselők előtt is, a mi miatt némi neheztelést is vont magára. Akkor 9 millió sok volt neki, hogyan van az, hogy most, ezen budget szerint már 30 millión is felül van a költség, és ezt nem sokalja, vagy ha sokalja is, megfizeti az egyensúly minden megbolygatása nélkül. Nem rosszabbodás az, ha az állam fmancziái ezzel terheltetnek? Nem bocsátkozom abba a kérdésbe, hogy helyesen vagy helytelenül-e, hogy szükséges volt-e az vagy nem, hisz ez pénzügyileg teljesen egyre megy. De most már ez a 30 millió sem elég, hiszen már azon is jóval túlvagyunk. És ezzel kapcsolatban emelkednek a nyugdijak ugyanazon arányban; ez mind állandó megterhel te tés. Épen ilyen állandó megterheltetés az udvartartás nagyobb dotácziója ebben a budgetben, mert az sem lesz soha többet kisebb. És itt legyen szabad megjegyeznem, hogy az udvartartás költségeit 2 millióval akarjuk emelni, ha pedig előveszem a Staatskalendert, abból látom, hogy Magyarországon van egy udvarnagy, miniszteri fizetéssel, mellette egy osztálytanácsos, egy várnagy, két főkertész Budán, egy főkertész és egy fővadász Gödöllőn, azután egy csekély számú szolgaszemélyzet, vadászok, őrök, napszámosok, néhány szobalány és az egész költség, a mely ezekre megy, 102,000 korona. Ezért most fizetünk 9.600,000 koronát, azután pedig fogunk fizetni 11.600,000 koronát. Én szeretném tudni, mért van az, még ha tekintetbe veszem is azt, hogy ebből a czivillistából az Operát, a Nemzeti Színházat szubvenczionálják és közjótékonysági czélokra adnak ki bizonyos meghatározott összeget, a mely, hallomásom szerint, 1 milliót Magyarországra nézve túl nem haladhat és ha tekintetbe veszem azt is, hogy az udvar néha itt van az országban, még akkor is, a a mostani udvartartási költségségek legnagyobb része az osztrák udvar hivatalnokainak fizetésére fordittatik. És ha lejön a mi királyunk, akkor magával hozza egész szolgaszemélyzetét. . . Ugron Gábor: Még a vizet is! B. Kaas Ivor: Az nem kerül sok pénzbe. Hanem lehozza egész udvartartását, itt ezek a németek uraskodnak, boszankodnak, szidják a magyart, a miért az ő bécsi kényelmükből kivette őket; egy ló sincs azokban az istállókban, üresen áll az egész nagy épület, a mely pedig — tudjuk, — magyar pénzen épült, csak az elszámolás ment a czivillista terhére. Ha mi, t. képviselőház, most a czivillista emeléséről szóló javaslatot elfogadjuk, több költséget vállalunk magunkra, az eredmény pedig nem lesz egyéb, mint hogy legfeljebb néhány nemzeti szobalánynyal lesz több ebben a palotában. Jól említette az előadó ur, a személyes kiadásoknak ilyetén emelkedése nagy vészedéi-