Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-460

Í60. országos ülés 1904 Julius 11-én, hétfőn. 363 kivétellel az ország közéletének tényezői egyhangúlag vallják ezt a nézetet és törekszenek annak megvalósítására, annak testet öltésére és mikor mégis azt látjuk, hogy ez az érzelmi harmónia a nemzet és király közt sehogy se tud létrejönni, sőt mozgalmasabb időkben ijesztő örvények nyílnak meg a nemzet szemei előtt: (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) akkor azt kérdezzük, mi ennek az oka? Mert ez csak kettő lehet. Az egyik az, hogy nem áll fenn ez az érdekközösség és nem lehet megteremteni ezt a harmóniát a nemzet és király között, hogy mi törekvéseinkkel csak légvárakat építünk és délibábokat kergetünk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez lehet az egyik ok. De lehet egy másik is, az, hogy rossz volt az a módszer, melyet követtünk arra nézve, hogy nemzet és kiráiy közt a harmóniát megteremtsük, hogy létrehozzuk azt a szoros érzelmi kapcsot, melyből ugy a nemzetre, mint a trónra és a királyra nézve üdv és előrehaladás fakad. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Én azt hiszem, hogy ez az utóbbi igaz. És itt ugy látom, hogy az igen t. miniszter ur akaratlanul, véletlenül eltalálta teljesen és tökéletesen az igazságot, mikor azt mondta: (Halljuk ! Halljuk! balfélM.) »Vonzóerőt akkor fogunk gyakorolni, ha magunktarfása tiszteletet és becsülést parancsol, mert csakis az erő az, a mely igazán rokonszenvet ébreszt és vonzóerőt.* (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mikor tanúsítunk mi erőt, t. ház ? Akkor, ha jogainkat sorra feladjuk? (Ugy van! balfelöl.) Akkor, mikor lemondunk, mikor megengedjük azt, hogy a nemzeti élet legmagasabb csúcsán a királyi méltóságnak reprezentálása és díszítése idegen szervezetekre bizassék; a mikor megengedjük azt, hogy a nemzeti élet egy másik igen fontos ága, a véderő, a nemzet biztonságának kérdése, egy idegen szervezetre bizassék; (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) mikor megengedjük azt, hogy a nemzeti élet egy harmadik ága, a külföldi képviselet, a nemzetnek a külföldön való reprezentálása, egy teljesen idegen szervezetre bizassék; (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) akkor, a mikor visszariadunk attól, a mitől a világ egyetlenegy nemzete vissza nem riad, hogy t. i. a gazdasági önállóságot megteremtsük; és a mikor jogot formálunk a lemondásból és törvénybe iktatjuk a lemondást, az abdikácziót? Akkor, a mikor minden bécsi parancsnak, minden óhajnak vakon és kritika nélkül engedünk, akkor is, a mikor világosan látjuk, mint a jelen törvényjavaslatban, hogy az az országnak politikai veszteséget és erkölcsi hátrányt okoz? (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) Ez által, t. ház, vonzóerőt nem fogunk gyakorolni sem befelé, sem felfelé, sem lefelé, sem kifelé. Nem fogunk imponálni sem királyunknak, nem fogunk imponálni nem magyar ajkú polgártársainknak sem és nem fogunk imponálni és vonzóerőt gyakorolni a nagy világ, a külföld előtt. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én is azt tartom, csak az erő az, a mely igazán vonzóerőt gyakorol. De a hol erő van, ott gerincznek is kell lenni, férfias elhatározásnak is kell mutatkoznia, és nem szabad oly jelenségeknek előfordulniuk, a milyeneket itt látunk, mikor e ház a nemzet világos közvéleménye és saját jobb meggyőződése ellenére megszavazza azt a javaslatot, a mely ebben az országban senkinek sem kell. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem hozzájárulok ugy Rákosi Viktor, mint gróf Apponyi Albert t, képviselőtársaim határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot -számosan üdvözlik.) Sturman György jegyző: Rátkay László! Ráikay László: T. képviselőház! Mielőtt beszédem érdemi részére térnék át, lehetetlen, hogy arra a helyzetre rá ne mutassak, a mely itt e házban van. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t, kormány benyújt egy törvényjavaslatot, a melyben a legnagyobb igazságtalanságok vannak, a melyekért pirulnak nem ők, hanem azok a bársonyszékek. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Egy miniszter sincs jelen! (Nagy zaj balfelöl.) Molnár Jenő: Bedobják a botránykövet és kiszaladnak. (Zaj.) Rátkay Lászlő: A t. miniszterelnök ur, mikor a törvényjavaslatot tárgyaljuk, be sem jön. Én nem azért teszek kifogást, hogy nincs itt a kormány, alkotmányjogilag nincs rájuk szükségünk, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) én miattam a kormány e házban akár sohase jelenjék meg. Azt is megszoktuk most Tisza István vezérlete alatt, hogy ez a kormány bizonyos lenézéssel van a törvényhozás irányában. De hiszen ez a kormány még egy más dolgot is elfelejt, azt is elfelejti, hogy mivel tartozik a királynak. Idehoz egy javaslatot, a melyet védenie kellene folytonosan, állandóan, mert hiszen ez a törvényjavaslat alig tartható, és íme, a t. kormány tagjai közül egyedül a horvát miniszterben van igazán alkotmányos érzék, hogy itt legyen a törvényjavavaslat tárgyalásakor. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Inspekcziós miniszter!) Nessi Pál: 0 a horvát királyt védi. Rátkay László: T. képviselőház! Egy ellenindítványt fogok beterjeszteni, és hogy minden körülmények között biztosítsam, a t. ház engedelmével előre is felolvasom, mert egész beszédem ennek az elleninditványnak az indokolása. (Olvassa): »Utasitja a ház a kormányt, hogy már a jövő évtől kezdve mutassa ki a magyar királyi udvartartásnak minden költségtételét és vegye azt alkotmányos ellenőrzés alá.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) »Minthogy továbbá az egységes magyar nemzetnek államnyelve a magyar és a magyar színeket és a czimert az