Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-460

3ő4 460, országos ülés Í90í Julius 11-én, hétfőn. 1848 : XXI. t.-cz. ősi jogaiba visszahelyezte, gondoskodjék a kormány arról is, hogy ezen törvények ugy a magyar királyi udvartartásban, valamint az állam szervét képező kabinetirodában feltétlenül érvényesüljenek,* (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Midőn ezt a törvényjavaslatot a kezembe veszem, ugy érzem, mintha láthatatlan betűkkel ott volna rajta az az idézet, melyet Madách Ember tragédiájából veszek, s a mely igy szól (olrassa): Oh Pharao, zúzz el, de megbocsáss, Ha a nép jajjá nem hagy megnyugodni. Lásd, jól tudom, hogy szolgád vagyok, De ha a nép, e millió-karu lény, Korbácsolt háttal jajgat odakint, Mint fájjó testnek kisded porozikája, Én szivemben érzem mind e kínt! Mikor ezt az idézetet elolvasom, mintha onnan felülről, a láthatatlan magasból jönne utána a másik metsző hang és azt mondaná: »Osak hódolás illet meg, és nem bírálat.« T. képviselőház! Nemcsak hódolás illet meg minket, törvényhozókat, megillet bennünket ennél a törvényjavaslatnál a birálat joga is. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nemcsak megillet, de nemzetünkkel szemben a legnagyobb kötelesség. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azért beszédem elején mindjárt kifogást kell tennem és ellentmondok a t. előadó ur indokolásának. Azt mondotta a t. előadó ur tegnapelőtt tartott beszédében, hogy a cziviliista kérdése mindig bizonyos tapintatot és diskrét kíméletet igényel. A t. előadó ur ha igy értelmezi, nagyon rosszul értelmezi alkotmányosan, az udvartartás költségeit. Szerintem ellenkezőleg, a cziviliista, mely a királyi udvartartásnak költségeit foglalja magában, akár ethikai, akár erkölcsi szempontból nézzük azt, épen a királyi fény és a trón móltósága tekintetéből kívánja meg legjobban a bírálatot. És ha a t. túloldalon igen szeretnek elmenni alkotmányos országokba ós onnan hozni példákat, hát méltóztassék, t. többség, elmenni Angliába . . . (Egy hang a szélsöbaloldalon: Amerikába!) Amerikába hiába megy; méltóztassék elmenni Angliába és a legalkotmányosabb országnak költségvetéséből és költségvetési tárgyalásaiból meggyőződni arról, hogy a törvényhozás a cziviliista kérdésében kimutatást követel és a legteljesebb alkotmányos bírálatot gyakorolja, Nem kell egyébre mutatnom, mint a t. kormányelnök ur beszédére. Hisz ő maga beismerte, hogy az udvartatás költségeiből ő Felségének személyes kiadásaira alig megy valami. Hát mire megy a többi, ha nem ő Felségének udvartartási költségeire? Mi nagyon jól tudjuk, önök is tudják, hogy mire megy. Ebben nincs helye a lovagias elnézésnek, nincs helye a kíméletnek. Az udvartatás költségeinek legnagyobb része most jogtalanul lesz kiadva, jogtalan czélokra megy és a t. törvényhozásnak igenis kötelessége jövőre megkívánni azt, hogy alkotmányos ellenőrzés alá helyezze a kormány ezt a kérdést a kiadásokat illetőleg, valamint hogy megszerezze azt a jogot is a törvényhozásnak, hogy zárszámadásilag utánanézhessen minden tételnek, hogy a czivillistára, az udvartartásra megszavazott költségek mire lettek fordítva? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ha volt valaha törvényjavaslat, a melynek benyújtására használható volt ez a szó, hoEry a legnagyobb tapintatlanság; ha volt törvényjavaslat, a melynek benyújtására a legrosszabb idő lett kiválasztva: akkor teljes joggal vethetem a kormánynak szemére, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem a benyújtásával, mert előde bűne, de a további fentartásával és azon kérelemmel, hogy ez tárgyaltassék, a legnagyobb tapintatlanságot követte el. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolda'mi.) Ez a törvényjavaslat, — majd később érdemileg, alkotmányjogi szempontból is szét fogom szedni a törvényjavaslatot, de most csak rá akarok mutatni — nem a magyar udvartartásról szól. Ez a törvényjavaslat már lecsúszott egészen a lejtőn és azt mondja: »ő császári és apostoli királyi Felségének legmagasabb udvartartása«. Majd az indokolásból ki fogom mutatni az elburkolt czélt, a mely oda irányul, hogy a magyar udvartartást már törvényileg is meg akarja a kormány szüntetni. A törvényjavaslat 1. §-a világosan megmondja, hogy: »ő császári és apostoli királyi Felségének, I, Ferencz Józsefnek udvartartása*. Nálunk, t. képviselőház, a királyság közjogi intézmény. A királyi udvartartást soha sem szabad a személyhez kötni. De ha a t. kormány igy csinálta, akkor nekem is jogom van alkotmányjogi szempontból bizonyos kérdéseket intézni, hogy a keretet megrajzoljam, a mely keretben és hangulatban Magyarország törvényhozásának ezt a törvényjavaslatot tárgyalnia kell. Itt van előttem egy hadiparancs, ezt a hadiparancsot is I. Ferencz Jószef adta ki. Nem fogom az egészet felolvasni, csak egy-két pontra kell rá mutatnom, (olvassa): » Tudja meg különösen hadseregem, melynek szilárd szervezetét egyoldalú törekvések, félreismerve azon magas feladatokat, melyeket a hadsereg a monarchia mindkét állam területének javára teljesitni hivatva van — lazíthatnák, hogy sohasem adom fel azon jogokat és jogosultságokat, melyek legfőbb hadurának biztosítva vannak. Közös és egységes, mint a milyen, maradjon a hadseregem; ezen erős hatalom az osztrák-magyar monarchia megvédésére minden ellenség ellen. Esküjéhez hiven fog összes fegyveres erőm a komoly kötelességteljesítés utján tovább haladni, áthatva az egyetértés és összhang azon szellemétől, mely minden nemzeti sajátságot tisztel és minden ellentétet megold, valamennyi néptörzsnek különös előnyeit a nagy egész javára forditva«. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Ezért adjunk felemelést!