Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-459

348 459. országos ülés 1904 Julius 9-én, szombaton. kezzenek nemcsak kirándulásképen, hanem állandó székhelyül felkeresni. (Ugy van ! balfel"l.) Hock János: Pedig a mi székesfővárosunk szebb, mint Bécs! Gr. Apponyi Albert: Ha ez megtörténik, hogy régi törvényeink értelmében, a melyekre leszek bátor hivatkozni, ő Felsége az évnek ugyanannyi idejét tölti Magyarországon, mint Ausztriában, ha megtörténik az, a mi ennek természetes következménye, hogy Magyarország államiságának és Budapestnek Bécscsel szemben a teljes paritásra való igényeinek megfelelően a diplomácziai testület is ép ugy székhelyéül tekinti a magyar fővárost, mint az osztrák fővárost : akkor csakhamar be fog következni az, hogy azt az úgysem igen nagy különbségét a mi fővárosunk és egyáltalában a mi országunk társadalmi életének európai színvonala ós az osztrák fővároB európai színvonala közt helyreütjük. (Ugy van! balfelöl.) Akkor megtörténik az is, hogy a nemzet az udvartartásra költött milliókért nemcsak erkölcsi ellenértéket kap, a mit most nem kap, hanem gazdasági ellenértéket is, a melyet most szintén nem kap. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert — hogy erre is röviden kitérjek — én nem tudok számításokat tenni — és mert nem birok elég hiteles adattal, nem szeretek számokat mondani a levegőbe. — de nem is kell erről disputálni, mert mikor maga a miniszterelnök ur elismerte, hogy közgazdaságilag is fontos volna egy állandó magyar udvartartás berendezése, impliczite beismerte, hogy azoknak a millióknak legnagyobb része, a melyeket 1867 óta az udvartartásra költünk, nem térül vissza a magyar közgazdaságba, hanem kimegy táplálni az osztrák közgazdaságot, az osztrák ipart és kereskedelmet, az osztrák császárváros erejét. (Igaz! Uqy van! balfelöl.) És én nem tehetem azt, hogy ennek az országnak adózó népével szemben a felelősséget elvállaljam, hogy ebbe belenyugodjam, hogy ezeknek az állapotoknak továbbtengését nézzem! (Helyeslés balfelöl.) Visszatérek most már az igen t. miniszterelnök ur beszédére vonatkozó fejtegetéseimnek folytatásához. (Halljuk! Halljuk!) Azt a tételét a miniszterelnök urnak, hogy közéletünk funkczionálása vonzó legyen a királyra és az uralkodóház tagjaira nézve, nemcsak el nem fogadom, hanem ezzel szemben leghatározottabb elutasító álláspontra helyezkedem. (Helyeslés a bal- és a szélsobalóldalon.) Egy királynak a maga nemzetével való állandó érintkezése nem kegy, (Ugy van! a bal- és a szélsobálóldalon. Felkiáltások: Kötelesség '.) hanem a nemzetnek egy olyan joga és a királynak egy olyan érdeke, a mely épen akkor lép leginkább előtérbe, mikor a viszonyok a legnehezebbek lesznek, mert ha ez nem igy volna, nem tudnám magamnak megmagyarázni az ausztriai tartózkodás iránti előszeretetet. Megengedem, hogy a mi közéletünkben is fordulnak elő zajos jelenségek, Különösen az utóbbi időkben a parlament rendes működése akként volt megzavarva, hogy egy kinos alkotmányjogi helyzet állott elő. De először is kötelességemnek tartom itt konstatálni, hogy ezek az állapotok nem riasztották el ő Felségét, mert ő épen akkor, mikor azok tetőpontjukat érték el, a maga királyi hivatásának megfelelt azzal a kötelességérzettel, a melyet benne mindnyájan tisztelünk. (Helyeslés.) Másodszor pedig nem szeretek idegen államok ügyeibe beleavatkozni, nem szeretem azokat kritika tárgyává tenni, nem szeretek rájuk nézve kellemetlen dolgokat mondani, de ha a legsötétebbre festem is, ha a legrikitóbb színekkel festem is a mi közéletünkben előforduló viharokat, akkor is merem állítani, hogy különösen az uralkodóházra való vonzó erő szempontjából is mindig fel tudjuk venni a keztyüt az osztrák politikai viszonyokkal. (Helyeslés a bal- és a szélsobálóldalon.) Bakonyi Samu: Ott a Wacht am Eheint énekelik! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Egyes sajnálandó, meggondolatlan és többnyire az illetők által is csakhamar visszavont nyilatkozatoktól eltekintve, ennek az országnak határai közt nem tudok, nem ismerek, nem látok és nem hallottam olyan törekvést, a mely akár a királynak alkotmányos fejedelmi jogköre, akár a dinasztiának a pragmatika szankczión alapuló jogai ellen is irányult volna. (Ugy van! a baloldalon.) Nem ismerek ebben az országban pártot, nem ismerek magyar pártot, nem ismerek azon pártok között, a melyeknek esetleges tiílheveaségére a miniszterelnök czélzott, frakcziót, a mely olyan törekvést irt volna zászlajára, a mely összeférhetetlen a magyar alkotmánynyal, a magyar királynak alkotmányos jogaival, az uralkodóháznak a pragmatika szankczión alapuló öröklési jogával. (Ugy van! a baloldalon.) Ilyen törekvéseket itt nem látok. Nem tudom, hogy ugyanezt hasonló határozottsággal el lehet-e mondani Ausztriáról ? (Ugy van! bal felől.) A t. miniszterelnök urnak ezt a teóriáját tehát én nem ismerem el; valamint csak egy bizonyos pontig ismerhetem el azt a tételét is, hogy paragrafusokba nem lehet szedni a király és az uralkodóház ittlétének kötelezettségét. A mi őseink bizony megpróbálták ezt paragrafusokba szedni, igaz, hogy kevés sikerrel. De azokban a régi időkben, a melyekben a mi őseink sürgették ő Felségének huzamos tartózkodását az országban, ez a huzamos tartózkodás sokkal több nehézséggel járt, mint ma, mert ne feledjük, hogy azok a fejedelmek, a kik abban az időben, vagyis a XVIII. században, a melyből ezek a törvények leginkább keletkeztek, Magyarország koronáját viselték, nemcsak az osztrák örökös tartományok fölött uralkodtak, hanem egyszersmind római-német császárok is voltak, hogy a német és a németalföldi ügyek is igénybe vették az idejüket, szóval, hogy ki-