Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-459

45$. országos ülés í\)Ok Julius 9-én, szombaton. 343 jut Stueknak, a német festőnek a müncheni képtárban lévő képe, a melynek czime: A háború. Ezen a képen az elesettek meztelen holttestei felett lovagol végig egy meztelen alak, óriási hatalmas karddal a vállán. Nem is lovon megy, hanem vízözön előtti táltoson vagy szörnyetegen, és miközben a lovak patkói talán a még félig élő sebesülteket véresre marczangolják, ez az alak mereven, kegyetlenül, hideg arczczal néz előre. Látszik, hogy nem hallja a sebesültek jaj gátasát, a halál pusztítását, a mely nyomában kél, nem érdeklődik iránta, nem törődik vele. Nekem is az a benyomásom, hogy mikor ön, t. miniszterelnök ur, a nagyhatalmi állásra szegzi a tekintetét, és előre halad ezen az utón, nem látja azt, hogy ez a nagyhatalmi állás a nemzet végleges elpusztulása, és nem hallgatja meg azoknak a jajkiáltását, a kiket annak terhei legázolnak, nem látja, a mint legázolják a hazát. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mikor mi, t. miniszterelnök ur, őszinte igazmondásunkkal — mert elhiheti, hogy őszintén beszélünk — e rendszer elé vetjük magunkat, hogy nehéz elefánt-lépéseivel keresztülgázoljon bennünket, nem vagyunk forradalmárok. Mi a rendfentartó elem vagyunk, mert mi a nemzeti aspiráczióknak a mi programmunkkal való összekötésével, a nemzet álmainak megvalósításával mi dinasztikus, mi lojális érdekeket szolgálunk. Mert, ha mi e programmot meg nem valósitjuk, hogyha a magyar hegemónia kiesik e nemzet kezéből, ha Erdélyt elárasztják az oláhok, ha a Felvidék tóttá lesz, és az elszegényedett, kiszáradt magyar Alföld népe tönkremegy és kivándorol, akkor, t. képviselőház, igaz, hogy vége lesz a nemzetnek, de ugyanakkor vége lesz a dinasztiának is. (Elénk helyeslés a szélsöbáloldalon.) A dinasztiának érdeke az, t hogy ez a nemzet erős és hatalmas legyen. És, ha nem engedik meg nekünk azt, hogy e nemzet ideáljait e függetlenségről, a szabadságról, az önálló hazáról, a magyar nyelv jogairól, a magyar királyról, a korona fényéről megvalósítsuk, akkor következnek utánunk az u, n. negyedik reDd alakjai, a kik a haza határait megszüntetik, a kik jelszavaikat idegenből veszik, a kik azt mondják, hogy nincsen se Isten, se haza, se király, és akkor ez a nép azoknak a martalékává lesz. (Elénk helyeslés a szélsöbáloldalon,) T. képviselőház! Akkor vége lesz a nemzetnek, de egyúttal vége van a dinasztiának. A vasúti sztrájk alkalmával hallottam én, t. képviselőház, megdöbbentő hangokat, olvastam megdöbbentő czikkeket, hogy ennek az államnak vége van, mert anarhikus állapotok uralkodnak, minden tekintély megszűnt, mert az emberekből kihalt a kötelességtudás. Hogyan tudjam én, t. képviselőház, az éjjeleit és nappalait idegölő munkában töltő szegény vasutast, hogyan tudjam én a nehéz munkájában fáradó, pusztán száraz kenyeret evő magyar parasztembert kötelességének teljesítésére szorítani, hogyha én a magyar állam tetejére, annak csúcsára felmutatva, ott egy üres, hideg királyi palotára mutatok rá. A mig az a palota üres marad és a korona ott elhagyatva áll, addig értem és tudom, hogy azt a parasztot, azt a szegény embert is csak csendőrszuronynyab lehet kötelességének teljesítésére rábírni. (Elénk helyeslés a szélsöbáloldalon.) T. képviselőház! Királyt követelek a büszke, a hideg és rideg királyi palota számára. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Királyt követelek a nemzet munkájának, mindennapi életének törekvései élére, jövőbe vetett hitének, önmagába vetett bizodalmának megerősítésére. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A mi dinasztikus hűségünk táplálására nem elég, hogy évenkint egyszer nagy egyházi pompával körülviszik Budavárában Szent István király jobbkezét, mert mikor azt nézi a magyar ember, keserűség fogja el s azt mondja magában, hogy az ezer év előtt meghalt szent királynak egy egész jobb keze van itt, de az élő királynak nem tudjuk egy porczikáját sem haza hozni. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőhaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Felkiáltások: Határozati javaslata van!) Az ülést újból megnyitóm. (Elénk derültség jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Ilyesmin tudnak nevetni.') Rákosi Viktor: Határozati javaslatom a következő (olvassa): »Mondja ki a ház, hogy az 1904-iki törvényjavaslatba felvett magyar udvartartás költségeinek felemeléséhez hozzá nem járul. Mondja ki a ház, hogy az eddigi udvartartási költségeket se szavazza meg mindaddig, mig a magyar király Budapesten a magyar nemzethez és a magyar királyság fényéhez méltó önálló magyar udvartartást nem létesít, és az évnek legalább a felét Magyarország területén nem tölti.« (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Sturman György jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Midőn a szőnyegen lévő törvényjavaslat felett nézeteimet előadni és szavazatomat megokolni szándékozom, első törekvésem az, hogy a kérdést elvileg helyes álláspontra állits'tm. Az igen t. miniszterelnök ur abban a felszólalásában, a melylyel a javaslatot megokolta, negatíve érintett egy részletet abból, a mit a helyes álláspont megállapítása czéljából én is előtérbe akarok állítani. A miniszterelnök ur ugyanis előadta, hogy az udvartartási költségek