Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-459

342 459. országos ülés 190Í- Julius 9-én, szombaton. apanageát, a kik Magyarország területén laknak, hárman vannak: Frigyes, József és József Ágost főherczeg, ez 150 ezer forint. Ha ideszámí­tunk éven kint egy udvari bált, akkor ő Felsé­gének és az udvarnak budapesti és magyar­országi tartózkodásainak költsége évenkint egy millió forintra megy. T. ház! Az itteni tartózkodás költségeit nem tudom kiszámítani. Nem is ismerem, de valami sok nem lehet, hiszen tudjuk, hogy a húst és a vizet is Bécsből hozatják. (Mozgás halfelöl.) Ha a 4.600,000 forintból 1 milliót, maximum 1.500.000-et költenek el Magyar­országon ilyen körülmények között, Bécsben pe­dig csak a színházak szubvencziói egy millió forintjába kerülnek az udvarnak, és akkor ide jönnek mihozzánk, hogy felemeljük a czivillistát, ezt igazán vakmerőségnek kell neveznünk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslat indokolásában az áll, hogy fel kell emelnünk a czivillistát azért, mert 1873 óta a viszonyok általában megdrágultak. Hát én azt kérdezem a miniszterelnök úrtól, hol drágultak meg a viszonyok? Bécsben? Akkor az udvar miért nem jön Budapestre? Talán itt olcsóbb állapotokat fog találni. Ha pedig Budapesten drágultak meg, azt az udvar nem érezheti, mert Bécsben van. (Élénk derült­ség a bal- és a, szélsőbaloldalon.) A ki tehát azt hinné, t. ház, hogy mi királyunkkal szemben szűkmarkúak vagyunk, annpk leszek bátor egy összhasonlitó táblázatot felolvasni az európai uralkodók czivillistáiról. (Halljuk! Halljuk!) Vegyük először is Angliát. Hatalmas birodalom: arról a kis szigetről az egész világot uralja; gyarmatai vannak a világ minden részében, Anglia királya egyúttal India császárja is. Ez a hatalmas ur 11.500,000 ko­ronát kap. A német császári czivillista — elég nagy ur szintén — 8 millió korona, az olasz királyi czivillista 16 millió korona, de ő ugy látszik meg­sokalta a dolgot, mert most szállítja épen le, önként lemond 2 millió koronáról. . . Nessi Pál: Ez nemzeti király! Rákosi Viktor: . . . a spanyol királyi czi­villista 7.500,000 korona, a bajor királyé 5.400,000 korona, az osztrák-magyar eddig volt 18.600,000 korona, ezután lesz 22.600,000 korona. A bécsi udvartartás tehát a legdrágább, csak az orosz czáré kerül többe. Én ennek okát abban találom, hogy pa­zarul van berendezve. (Igás! TJgy van! a széls'óbáloldalon.) Tessék az udvartartás költsé­geit beilleszteni a budgetbe és tessék nekünk nem tiz évenként, hanem évenként előterjesz­teni, hogy mibe kerül az udvarnak költsége. Ha megvizsgálnám a dolgot, talán még takaré­kossági ajánlatot is tehetnék az udvarnak. (De­rültség balfelöl.) Mikor a pénzünket kívánják, vagy nyugodtan megszavazza, vagy nyugodtan megtagadja az ember, de tudja, hogy mit cse­lekszik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur, ha jól emlékszem, a pénzügyi bizottságban azt mondta egyszer, hogy nem kívánhatjuk a királytól, hogy az uralkodás költségeit saját pénzéből fedezze. Valami effélét tetszett mondani, nem emlékszem a szavakra. Ha ezt az álláspontot elfogadom és magamévá teszem, azt kérdem a miniszterelnök úrtól, hogy áll-e ez a főherczegekre nézve is? Azt csak megpróbálhatják a főherczeg urak, — az nem szégyen sem rájuk, sem a nemzetre nézve, — hogy a maguk vagyonából megéljenek. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Hisz a legtöbb főherczeg egyúttal katonai fizetést is élvez. Fizetése is van, vagyona is van, hát, azt hiszem, felesleges, hogy a nemzet is hozzájáruljon. De ha hozzájárul a nemzet, annak csakugyan ideje volna, hogy megszabaduljon azon osztrák fő­herczegek eltartásának terheitől, a kik Ausztriá­ban laknak, a kik történelmünket nem ismerik, nyelvünket nem ismerik, intézményeinket nem respektálják, szóval mihozzánk abszolúte semmi közük sincs. Még azt sem tudjuk kivinni, hogy a trón­örökös Magyarországon lakjék, vagy nemcsak hogy Magyarországon lakjék, hanem, hogy egy­általában koronkint néha, ugy tévedésből, akár vasúton, akár hajón vagy csak léghajón is (Derültség a szélsöbaloldalon.) legalább egyszer véletlenül betoppanjon Magyarországra és itt valami előkelő mágnásnál vadászaton vegyen részt. Soha nem teszi. Tüntetőleg kerül minket, a minek az. a következménye, hogy olyan legen­dák kelnek szárnyra, hogy a trónörökös Magyar­ország iránt gyűlölettel viseltetik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.') T. képviselőház! Az uralkodó család igy lévén nevelve, azután senki sem csodálkozik, hogy jön egy főherczeg, a ki Magyarország nyelvét Landessprachenak nevezi, azután jön a trónörökös és hivatalos utazást tesz oly módon, a mely közjogunkba ütközik, azután elkövetke­zik olyan idő, a mely Magyarország történel­mének egyik legszomorúbb korszaka, hogy a király katonái közül egy ellenjegyzés nélküli hadi­parancsban, mintegy lovagló korbáesosal arczul­vágja a nemzetet. (TJgy van! TJgy van! a széls'óbáloldalon.) Endrey Gyula: És még a kezét csókolták! Rákosi Viktor: Ezért az arczulütésért minket nem vigasztal meg az a 450 millió, a mit Pitreich elvisz a hadseregnek. Ezért az arczulütésért ez a két millió czivillistaemelés sem vigasztal meg bennünket, mert annak az égését és a nyomait sokáig fogjuk az arczunkon érezni. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldálon,) Mikor én a miniszterelnök úrtól hallom a hadsereg érdekeinek védelmezését és különösen hallok egy frázist, a mely nagyon gyakran meg­jelenik az ő ajkain, tegnap is megjelent: az u. n. nagyhatalmi állást, akkor mindig eszembe

Next

/
Thumbnails
Contents