Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-458

í58. országos ülés 190í Julius 8-án, pénteken. 305 halni kell mellette, nem pedig kibúvó ajtókat tartani fenn a maga számára, mert ilyen eljárás mellett a t. miniszterelnök ur kétszínű játékot folytat azon a helyen. Kétszínű a játék, mert a midőn a nemzet ellen kell fordulni, akkor ő Felségét tartja oda, annak a köpenye alatt húzza meg magát, hogy az ütés ne érhesse és felkelhessen akkor, a mikor e helyen azoE leirat szelleme kritika, bírálat tárgyává tétetik és hogy megvédhesse ő Felségét az ellenzék dühös támadásai ellen. Mert ezt Bécsben érdemül fogják betudni és ez az érdem leszámittatik a további kormányzási időszakra is. A t. miniszterelnök ur jónak látta tegnapi beszédében a multat is megbolygatni és abban keresni argumentumokat és indokokat arra, hogy az ellenzéket egy kissé meggyanúsíthassa azért, mivel annak egyik-másik tagja valamely törvényjavaslat tárgyalásánál, nem is viseltetvén az iránt kellő figyelemmel, talán elszólta magát, vagy nem használta a kellő kifejezést. Ezekből látta jónak a t. miniszterelnök ur politikájának igazolására argumentumokat kovácsolni. Felidézte Horánszky Nándort is, hivatkozva annak 1894. évi beszédére; már tegnap megfelelt erre Apponyi Albert t. képviselőtársam. Engedje meg azonban a t. miniszter ur, hogy én e mellett megboldogult Horánszky Nándornak egy néhány évvel azelőtt tartott beszédére hivatkozzam és abból mutassam ki, hogy Horánszky Nándor 1889 ben a véderővita alkalmával elmondott beszédében egészen más állásponton volt az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-ának alkalmazása tekintetében, mint a hogy azt a miniszterelnök ur értelmezi és a mi ellen Horánszky Nándor annak idején határozottan állást foglalt, és ha a t. miniszterelnök ur súlyt helyezett Horánszky 1894-iki beszédére, akkor helyezzen súlyt annak 1889-iki beszédére is. Be fogom egyúttal mutatni a t. miniszter urnak a háta mögött ülő és őt most lelkesen támogató Hódossy Imre t. képviselőtársam véleményét e kérdésben, ugy, a mint ő azt 1899-ben kifejtette, a mely vélemény szintén homlokegyenest ellenkezik azzal a nézettel, a melyet a t. miniszterelnök ur ma itt e házban hirdet, nemcsak a mostani időszakra, de a jövendőre is, és jgy intézzék el egymás között azt, hogy miként támogathatják egymást az 1889-iki nemzeti párt tagjai és saját pártjának azon mostani tagjai, a kik akkor más véleményen voltak. Horánszky Nándor 1889. márczius 6-án tartott beszédében megemlékezett a magyar nyelvnek a hadseregben való kérdéséről és a következőket mondta többek között (olvassa): »De, t. ház, át kell térnem annak kimutatása végett, vájjon a magyar nyel? kérdése a hadseregben felségjog-e, vagy nem, . magára az 1867-iki törvényre és pedig annál inkább, mert a honvédelmi miniszter ur okoskodásának főrészét erre bazirozta.« Ekkor Horánszky Nándor alapos előterjesztéssel és fejtegetéssel kimutatja, EÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. hogy az 1867 : XII. tcz. 11. §-a a hadsereg vezérletét, vezényletét éa belszervezetét ő Felségére ruházta és sem többet, sem kevesebbet nem adott, mint a mit ő Felsége a magyar törvények értelmében a múltban birt, és a nemzet sem többről, sem kevesebbről nem mondott le, mint a miről 1867 előtt lemondott. Ezt ő maga hosszasabb fejtegetés után a következőkép fejezi ki. (Olvassa): »Ha tehát az 1867 : XII. t.-cz. megalkotása előtt a magyar törvényhozás jogkörrel birt a nyelv kérdésében a hadseregnél, és ha az 1867 iki törvényhozás sértetlenül akarta fentartani ő Felségének ezen jogait: akkor azt gondolom, lehetetlen azt mondani, hogy ezen törvénynek szövegezésénél vagy módosításánál a felségjogok megváltoztak,* Ezután hosszas fejtegetéssel bizonyítja, hogy a magyar országgyűlésnek a hadsereg nyelvére vonatkozó intézkedési joga 1867 előtt fenállott és ezt a jogot ő Felségére rá nem ruházták. Még egy passzust olvasok fel beszédéből, a mely a következőkép hangzik (olvassa): »De azért, hogy a magyar törvényhozás 1867-ben ezen jogával« — t. i, hogy a nyelv felett intézkedhetik — »bármi okoknál fogva, élni nem akart, csak nem adta fel ezen jogát és azt el nem játszotta; hiszen ezen állítás a jogeljátszási elmélet kérdésével testvér volna.» (Egy hang balfelöl: Világos!) Tehát Horánszky Nándor 1889-ben, midőn a véderőtörvény felett folyt itt kimerítő vita, azt a felfogást, hogy az 1867-iki törvény 11. §-a ő Felségére ruhá/ta volna a hadsereg nyelvének megállapítására vonatkozó jogot is, a mint ezen beszédéből világosan kitűnik, nem osztotta, az ellen mélyreható fejtegetésekkel élt, s ezzel a t. miniszterelnök urnak tegnap Horánszkyra vonatkozólag tett idézése és argumentácziója, azt gondolom, teljesen megdőlt. T. ház! A miniszterelnök ur rámutatott egy képviselőtársunkra, a kit védelmeznem nem szükséges, nincsen szüksége rá, meg tudja ő magát védelmezni. De én rámutatok arra, a mit Hódossy Imre t. képviselőtársam mondott 1889-ben, a ki pedig ma osztozik az igen t. miniszterelnök ur azon elméletében, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában emiitett felségjogok a nyelv meghatározását is magukban foglalják, Hódossy Imre akkor eklatáns fejtegetéssel megsemmisítette ezt az elméletet és igy most felmerül az a kérdés, hogy ma a t. képviselő ur és a miniszterelnök ur közt milyen megegyezés van ezen fontos kérdésre nézve, 1889 ben a véderővita alkalmával Fabiny Teofil akkori igazságügyminiszter ur állította fel azt a tételt, hogy a nyelvkérdés felelt való rendelkezés ő Felségének felségjoga. Az ellenzék részéről többen szólottak ehhez a kérdéshez, de én nem hivatkozom másra, nem hivatkozom gróf Apponyi Albertre sem, a ki szintén fényes beszéddel bizonyította be annak az ellenkezőjét, hanem csak Hódossy Imre t. képviselőtársamra hivatkozom, mert ő most a miniszterelnök ur 39