Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-458

304 tó8. országos ülés 190í Julius 8-án, pénteken. és ez ügyben is előterjesztés történjék. Itt van aláírva Lukács pénzügyminiszter ur, akire b. Bánffy Dezső volt miniszterelnök rámutatott, hogy az ő munkája volt, tehát teljes felvilágosítást adhat az országnak. így az ország közvéleménye tájékozást szerezhet magának e felől és további politikai magatartásának zsinórmértékéül veheti. (Ugy van! balfelöl.) Ezeket tartottam szükségesnek előrebocsátani a tegnapi inczidens folytán. Most rátérek záróbeszédem tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) Határozati javaslatomban abból indultam ki, hogy a mai kormánynak ugy közjogi, mint nemzeti és» közgazdasági politikája oly visszaesést mutat, a melyre nézve alkotmányos életünk még eddig példátlanul áll. Ha valaha jogos volt tehát a bizalmatlanság kifejezése, ugy ma az és azért kértem határozati javaslatomban, hogy a ház a kormány részére a költségvetést általánosságban ne fogadja el. Az azóta történt dolgok az én határozati javaslatomat még döntőbb sulylyal igazolják. A t. kormánynak két tagja is, a volt horvát bán, gróf Héderváry, ő Felsége melletti miniszter és a miniszterelnök, ismételten felszólalván, beszédeikben határozottan oly irányt foglaltak el, a mely irány a magyar nemzet érdekeinek leplezetlen aláá=ását, a magyar nemzet jogának és javának lerombolását tűzi ki. (Ugy van! balfelöl.) A t, miniszterelnök ur tegnap tartott beszédének egy részéből azt lehet következtetni, hogy háborút izent a nemzeti jogok ellen, háborút izent mindazok ellen, a kik a nemzet érdekében a küzdelmet továbbra is folytatni akarják. (Ugy van! balfelöl.) A t. miniszterelnök ur olyan hangot használt itt tegnap a házban és a gróf Héderváry volt miniszterelnök ellenjegyzésével ide küldött királyi leiratra utalva, ezen királyi leirat alapján oly elvet és fenyegetést hirdetett az ország ellen, a melyből azt kell következtetnünk, hogy ha a nemzet az ő nemzeti érdekeit tovább is munkálni meg nem szűnik, akkor, — a mint a miniszterelnök ur magát kifejezte, — »akkor egy nagy veszedelem fenyegeti ezt az országot«. Hát mi az a nagy veszedelem ? Alkotmányunknak felfüggesztése, az abszolút kormánynak visszahozása ; csak ezek azok a veszedelmek, a melyek az országot fenyegethetik, ha követelésétől el nem áll. Hogy tisztában legyünk, kötelességem rámutatni a miniszterelnök ur szavaira. Midőn elmondja, hogy a gróf Héderváry aláírásával megjelent királyi szózatban ad ő Felsége kifejezést annak, hogy mindenben az elődei által elfoglalt állásponthoz ragaszkodik, ebből azt a következtetést vonja le; ^Szemfényvesztést, frivol játékot űznénk és belehajtanék ezt a nemzetet a veszedelembe, ha fel nem nyitnók szemeit.« Ha fel nem nyitnók az ország szemét, t. i. hogy ne próbáljon többet beszélni, hallgasson el, némuljon el, adja meg magát. (Ugy van! balfelöl.) És igy folytatja tovább : ». . . ha nem mondanók meg azt az igazságot, hogy gondoljuk meg, mit akarunk«. Tehát magyar nemzeti érdekünk előmozdítását, nyelvünknek, kultúránknak érvényesülését akarni: az ezen szavak értelmében egy királyi akarattal és királyi leirattal megtiltott dolog és veszedelem következik utána. Hát, t. túloldal, hallott-e valaha ily beszédet, vagy a naplóban talál-e ehhez hasonló kifejezéseket, hogy valaki ő Felségének egy miniszteri ellenjegyzéssel érkezett leiratára utalva, ez ország veszedelmét hirdesse, ha netalán azzal ellenkezőt cselekszik ? Ilyet nem talál sehol. Ez tőrdöfés a parlamentarizmus szivébe, mert a t. miniszterelnök ur frivol játékot űz itt a nemzet parlamentarizmusával. Nem azt mondja, hogy neki ez a hite és meggyőződése és ő ezért harczol, hanem ő Felsége akaratát állítja ide a nemzettel szembe, hogy mindazon támadások, a melyek a nemzet érdekében ez oldalról megindulnak, ne őt, a miniszterelnököt, hanem — ő majd behúzódik — a háta mögött ő Felségét érjék. A miniszterelnök ur frivol játéka beszédének egy előbbi kifejezéséből még inkább kitűnik, mert a t. miniszterelnök ur ugy gondolkodik, hogy ő e nemzet érzelmeinek szent húrjain ugy gitározhatik, a mint neki tetszik, csak előbb valamivel a következőket mondja (olvassa): »A nemzetben élt és ma is él a vágy a magyar vezérlet megvalósitására«. No lám, a t. miniszterelnök ur ezt mind elismeri. Azonban igy folytatja (olvassa): »De ennek a nemzetnek az a többsége, mely a kiegyezés megvalósításának politikáját követte, ennek a vágynak megvalósítását csak olyan politikai konstellácziók mellett óhajtotta, midőn az a koronával összhangban és a nemzet sérelme nélkül lesz megoldható«. íme, ebből a kifejezésből világosan látszik, hogy a t. miniszterelnök ur jónak látta a maga részére egy kibúvó ajtót találni, mert nem tudja, hogy mi történhetik Bécsben. Hát ha ugy fordulnak a dolgok, hogy a bécsi körök máskép gondolkodnak a magyar nemzeti érzelemről? Azért a miniszterelnök ur a korona leiratát, a melyet Héderváry ellenjegyzett, nem teszi magáévá, hanem magáévá teszi a nemzet közérzületét, de azt mondja, hogy várjunk majd akkorra, mikor ő Felségével együttesen meg lehet oldani. Igy biztosítani akarja a maga hátát, ha netalán olyan idő következnék be, hogy Bécsben esetleg méltányolni fogják a magyar nemzet elévülhetetlen jogát, hogy akkor ismét ott legyen, és azt mondja: ime itt vagyok szolgálatára; ott voltam szolgálatára, mikor a küzdelmet le kellett verni, itt vagyok szolgálatára, mikor a diadalt kell élvezni. Hát ez a parlamentarizmussal űzött igazi frivol játék, (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) mert ha meggyőződése a miniszterelnök urnak az, hogy a magyar nemzetnek ezen követelése nem állhat meg a törvények vagy pedig ő Felségének nem tudom miféle elhatározása alapján, akkor azután azon nézet mellett állania kell, élni és