Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-446

446. országos ülés 1904- június 23-án, csütörtökön. 25 tehát csak ugy menekülünk, ha a közös kormányzat közegeit nem tekintjük az ország kormányához tartozó közegeknek. (Ugy van! bálfelöl.) De akkor kérdés: hova tartoznak? Ez az egész eljárás, megengedem, a miniszterelnök ur tudtán kivül, hanem abból a helyzetéből eredőleg, hogy egy meg nem védhető ügynek védelmére vállalkozott, egy birodalmi végrehajtó hatalom és egy birodalmi jognak gondolatán alapszik, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbahldalon.) a mely magasabb, mint a magyar jog. Mert ez a törvény, mely a magyar állam hivatalos nyelvéül nem megállapítja a magyar nyelvet, de elismeri és megerősíti ezt a jogi tényt, ez, mondom, kivételt csak ott szenved, a hol a törvény kivételt tesz és a legfonákabb okoskodás azt gondolni, hogy ez a közös kormányszervekre nem terjed ki. A közös kormányszervek Magyarország végrehajtó hatalmának közegei és Ausztria végrehajtó hatalmának közegei. Ennek folytán rájuk vonatkozik a magyar törvényeknek hatálya és rájuk vonatkozik az osztrák törvényeknek hatálya. És most előáll igenis egy gyakorlati szükség, hogy ott, a hol ez a két törvényes rend egymással kollizióba jöhet, ezt a kolliziót valamely módon rendezni kell, rendezni kell pedig azon az alapon, a melyet az 1867: XII. t.-cz. 28. §-a nyújt, t. i., hogy »mellőzhetlen feltétel a teljes paritás.« De a hol ez a két jogrend, melynél egyéb jogrend itt nem képzelhető, hacsak birodalmi jogrendet nem akarunk elismerni, egymással kollizióba nem jut, tehát mikor nem a belső szolgálatról van szó, hanem az érintkezésről magyar faktorokkal, magyar hatóságokkal, magyar állampolgárokkal, akkor semmi ok, sem ürügy nincs, hogy a közös kormány közege magát a magyar törvény által rárótt kötelezettség alól kivonja. (Helyeslés balfelöl.) Az igen t. miniszterelnök ur ezzel szemben a szokásjogra való hivatkozással védekezik. Értsük meg egymást, t. képviselőház. Ha a t. miniszterelnök ur azt mondta volna: Azoknak az elveknek, a melyek a magyar közjogon alapulnak, a keresztülvitele gyakorlati nehézségekbe ütközik, a melyek még nincsenek elhárítva; felmerülnek részletkérdések, a melyeket még nem rendezett a törvényhozás, ennek folytán kérem a képviselőházat, hogy ne vegyen egyes lapszusokat túlszigoruan; feladatunknak tartjuk gondoskodni arról, hogy ilyenek jövőre elő ne forduljanak, azok ismétlődésének az intézmények kellő kiépítése és rendezése által gát vettessék«, ha a mellett maradt volna, hogy azt mondja, hogy igenis, eddig épen a gyakorlatilag felmerült nehézségek folytán jeles államférfiak, jelesebb és kevésbbé jeles pártok (Derültség balfelől.) ezen esetek felett szemet hunytak, nem csináltak belőlük kázust: de legyenek türelemmel, mig a rendezést a gyakorlatban keresztülvittük — akkor én sem volnék hajlandó ennek I KÉPVH. ÍTAT-LÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. az esetnek különös jelentőséget tulajdonítani. De mikor egy olyan állapotból, a melyet a legjobb esetben csak egyéb sürgősebb teendők vagy pedig kevésbbé bevallható okok miatt elmaradt rendezés folytán tűrtünk, (Ugy van! balfelöl.) jogot akarnak formálni, akkor mi ebből a következés? Az, hogy, ha a mi béketürésünkből jog alakul ki a nemzet jogának ellenére, akkor inkább ne legyen további béketűrés! (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsöbahldalon.) Eötvös Károly t. képviselőtársam már hivatkozott arra, hogy a magyar jog szerint mi állapítja meg a szokásjogot. Werbőczy Hármaskönyvében ezt mondja: consuetudo est jus quoddam, moribus illius introductum, qui auctoritate publica legem condere potest. Tehát annak, a ki törvényt is alkothat, annak állandó viselkedése adhat erre alkalmat. Már pedig ilyen alakban jelentkező és ilyen horderővel biró gyakorlatot én nem ismerek, mert nem emlékezem arra, (Felkiáltások balfelöl: Lehet, Jtogy most akarják kezdeni!) hogy hasonló eset a képviselőház előtt megfordult volna és így elintéztetett volna. De többet is mond Werbőczy : raczionálisnak kell a szokásnak lennie, olyannak, a mely a közjónak megfelel és hozzáteszi, hogy a közjónak tekintendő minden szokás — legalább prezumczió szól mellette — a mely nem ütközik jogba, törvénybe. Nohát, t. képviselőház, ez törvénybe ütközik, tehát nincs meg a kvalifikácziója arra, hogy e föltevés alapján szokásjogot megállapítson. Ha pedig kutatjuk, hogy a közjónak megfelel-e, kérdeznünk kell, hogy kicsoda közjavának felel meg? Megfelel-e a magyar állam közjavának az, hogy a magyar államnyelv tekintélye gyengüljön? Azután azt mondja Werbőczy, hogy frequentia actorum is szükséges, hogy gyakran ismétlődjenek hasonló esetek, még pedig szakadatlanul. Ez a szakadatlan gyakorlat nem létezik. Én magam elnöki hivataloskodásom idejéből is hivatkozhatnám arra, hogy megszakítottam ezt a gyakorlatot, ha ugyan gyakorlat volt. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Nem hoznám fel, mert semmi okom sincsen vele dicsekedni, természetes dolog, de velem is megtörtént elnöki hivataloskodásom körében kétszer, hogy közös hivatalok hivatalos ügyben német nyelven intéztek megkeresést hozzám. Én akkor megszakítottam ezt a gyakorlatot. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, nem azt mondom, hogy az elnöki gyakorlatot szakítottam meg; semmi támpontom sincs erre és nem is tételezem fel, hogy a képviselőháznak bármely más elnöke valaha máskép döntene. (Mozgás a bal- és a szélsöbahldalon.) Én nem csináltam a dologból kázust — s ez nagyon jellemző — én egyszerűen magánúton fordultam az illető hivatali főnökhöz és felvilágosítottam őt a törvényes helyzetről és postafordultával magyarul kaptam meg azt az átiratot. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbahldalon.) t