Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-446
26 íí6. országos ülés Í90k juntus %3-án, csütörtökön. Polónyi Géza: Ez nagyon jó volt! B. Kaas Ivor: Meg tudta tanulni! Gr. Apponyi Albert: A miből látszik, hogy épen azoknál a közös közegeknél talán sokkal kevesebb a rosszakarat, mint a mennyit nekik szupponálunk, többnyire elég egy egyszerű figyelmeztetés a helyes álláspontra, legalább az én tapasztalásom azt mutatja. Szakadatlan gyakorlatról tehát egyes sporadikus esetekkel szemben nem lehet beszélni. Megvallom, t. képviselőház, kár az okoskodásnak azzal a részével, a mely szokásjogot akar konstruálni, komolyabban, hosszasabban foglalkozni. De hát adjuk meg a miniszterelnöknek a vitatkozás kedvéért, hogy ő eljutott odáig, hogy bebizonyítsa, miszerint nincs törvényes akadálya annak, hogy a konzul németül tudjon, adjuk meg a vitatkozás okáért. Nos hát, ebből mi következik? Hol van azután a magyar állam bármely közegének, vagy bármely egyszerű magyar állampolgárnak törvényes kötelessége, hogy azzal a német átirattal foglalkozzék, hogy azt elfogadja, hogy azt elintézze? Bernáth Béla: Nem is köteles érteni! Gr. Apponyi Albert: Nem akarok vitatkozni a miniszterelnök urnak azzal a teóriájával, hogy minden közigazgatási közeg, legyen az törvényhatósági vagy állami, a mennyiben olyan átiratot vesz kézhez, a melyről azt hiszi, hogy formája meg nem felel, tartozik ezt elintézni és csak azután felebbezni, vagyis bejelenteni a kormánynak; nem akarok ezzel vitatkozni, ámbár ez nagyon beleillik az erős kormányzásnak abba a tetszetős formájába, a melylyel végre most tündökölni kell; (Derültség balfelöl.) de én azt tartom, hogy a magyar közjog tradiczióival homlokegyenest ellenkező felfogás a közjogoknak védelmét egyedül a czentrumra bízni. A jogvédelem deczentralizácziója a magyar közjogi élet egyik hagyománya, a mely hagyománytól eltérni nem szabad. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De maga a miniszterelnök ur sem volna hajlandó ezt az elvet a végletekig keresztülvinni, mert bizony, ha valamely közigazgatási közegnek kezeibe jön egy prima facie törvénytelen, a törvénynyel ellenkező irat, akkor nem szabad a törvényes állapotot birtokon kívül helyezni s először a törvénytelenségek végrehajtásához segédkezet nyújtani s csak azután a kormányhoz fordulni orvoslás végett. (Helyeslés balfelöl.) Súlyos felelőséget vállal magára, megengedem, az államnak minden hivatalnoka, minden közege, a ki ekképen maga vállalkozik a közjog sértetlenségének megvédésére, de hogy e felelőség elvállalása minden körülmények közt hiba legyen, hogy ne legyenek körülmények, a melyek közt az egyenesen kötelesség, ezt elismerni nem fogom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De hova jutunk .. . B. Kaas Ivor: A hova Hódossy! (Mozgás. Felkiáltások bal felöl: Hát Szentiványi!) Gr. Apponyi Albert: .... ha, a mint a jelen esetben, (Zaj. Elnök csenget.) abból a be nem bizonyitott tételből kiindulva, hogy a konzulnak joga van nemcsak a belső szolgálatban, hanem a magyar hatóságokkal való érintkezésben is a német nyelvet használni, levonjuk azt a következtetést, hogy a magyar állam közegeinek és a magyar állampolgároknak, — mert minden egyes magyar állampolgárnak jogát védem én — ha nekem, mint egyes magyar állampolgárnak egy közös hivatal német nyelvű átiratot küld és én azt magamra nézve semmi kötelezettséget háritónak nem tekintem és mint ilyent visszautasítom és hazám nyelvének jogát megvédem; (Hosszantartó élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) hova jutunk, — mondom — ha az ilyen visszaéléseknek eltűréséből olyan kötelezettséget akarunk róni a magyar állam közegeire és polgáraira, a mely vélt és állított kötelesség a törvény alapján rájuk rótt kötelességgel homlokegyenest ellenkezik ? Még egyet inter parenthesim. A t. miniszterelnök ur elmondja és érvül használja, hogy milyen Odisszeán kellett keresztülmennie annak a törvénynek, a mely szerint a magyar ezredek parancsnokságai a magyar hatóságokkal magyarul tartoznak levelezni, mig végre moat a maga teljességében fog érvényre emelkedni. Lengyel Zoltán: Az sem igaz ! Temesvárra is német nyelven írtak! Gr. Apponyi Albert: Hiszen mondtam, hogy érvényre fog emelkedni, ha ugyan ugy lesz, a mit én hiszek, mert ez elvégre nagyon világos dolog! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök ur: Itt tételes törvényünk volt. mégsem tartották meg; hogy várhatják hát, hogy valamit megtartsanak, a mire nincs tételes törvény. Nos hát: a visszaélésekre, a törvénytelenségek egész lánczolatára, arra a nehézségre, a melylyel a magyar nemzet küzködik, ha legelemibb jogát valamely téren egy lépéssel előbbre akarja vinni az érvényesítésben, arra az engedékenységre, a melyet tanúsítottunk ott is, a hol, megengedem, még világosabb jogalap állott rendelkezésre, mindezekre, a melyek nem egyebek, mint egy halmazata a visszaéléseknek és törvénytelenségeknek, hivatkozni és jogi érvet formálni, hogy itt ugy volt és azért a másik téren is ugy kell lennie: ez hallatlan dolog. (Hosszantartó élénk helyeslés és mozgás a bal- és a szélső-baloldalon: Felkiáltások : Gyalázat!) Kimondatott tehát — szerencsétlen órában — a kormánypadokról az az elv, hogy a közös közegeknek egy tűrt visszaélés alapján németül kibocsátott iratait a magyar állam közegei tartoznak elfogadni. Ha már most nem jogi, hanem politikai oldalról nézzük ennek az elvnek és ezen elv proklamálásának, az államhatalom összes szankcziójäval történt proklamálásának következményeit — nem az állam jogi hatalmát értve itt,
