Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-458

tó8. országos ülés 190k ji Vlád Aurél: Ha az én beszédem konkoly­hintés volt, akkor mit a miniszterelnök ur tett, a ki azt állította, hogy nem revideálja a nemzetiségi törvényt és mégis revideálja; a ki azt mondja, hogy hagyományos politikát követ, holott nem azt követi, ez, t. képviselőház, hogy egy erősebb kifejezéssel éljek, a mely erős ki­fejezéseket épen a miniszterelnök ur honosított meg a házban, tiszta ámítás. (Nagy zaj és derültség jobbfelöl,) Elnök : A pénzügyi bizottság előadója kíván előterjesztést tenni! Kammerer Ernő előadó: T. ház! Van szeren­csém bemutatói a pénzügyi bizottság jelentését: először a ház 1904. évi költségvetésének helyesbbi­téséről (írom, 542, 609); másodszor: a ház alkalmazottainak szolgálati szabályzatáról és fize­tésrendezéséről (írom. 530, 610); harmadszor: a marhasó árának mérsékléséről szóló törvényjavas­lat (írom. 288, 611) tárgyában. Kérem a t. házat, hogy e jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és a költségvetés vonatkozó tételeivel együtt való tár­gyalásra kitüzetni méltóztassék. Elnök : A pénzügyi bizottság jelentései ki fog­nak nyomatni, szét fognak osztatni és napirendre tűzésük iránt a ház a maga idejében fog határozni. T. ház! Áttérünk most a napirend szerint az 1904-dik évi költségvetési törvényjavaslat (írom. 554) általános tárgyalásának folytatására. A záróbeszédek során következik Szederkényi Nándor képviselő ur. Szederkényi Nándor: T. képviselőház! (Hall­juk! a szélsőhaloldalon.) A legutóbbi napokban, így tegnap is, erről az oldalról, és onnan a mi­niszterelnök ur részéről, itt e képviselőházban bizonyos megemlékezések történtek olyan kor­mánytényekről, a melyek egyikéről-másikáról a sajtó utján már homályos sejtelme volt a közön­ségnek. Felemlittetett továbbá olyan kormány­tény is, a melyről tudomásunk nem volt s a mely itt a képviselőházban már tegnap vita tárgyát is képezte. Az egyik ilyen kérdés an­nak a bizonyos memorandumnak a kérdése, a melyet báró Bánffy Dezső volt miniszterelnök a horvát ügyben terjesztett ő Felsége elé; a másik az úgynevezett ischli klauzula, a melyre tegnap a t. miniszterelnök ur mutatott rá. Ezen megemlékezések során a miniszter­elnök ur ismételten megjegyezte, hogy micsoda indiskréczió megemlékezni ilyen fontos kérdé­sekről, a melyek az ország közjogát, javát érin­tik, és a melyek aktái a kormányok zárt fiók­jaiban őriztetnek! Szerintem ez a megjegyzés valóságos parlamenti sérelem. A kormányzat minden ágában, de főleg olyan részeiben, a melyek az ország egyetemét, annak javát, köz­jogát érintik, kötelességünk mindent nyilván­tartani, és a midőn kormányválságok állnak be, az illetőknek maguknak kötelességük nyilat­kozni és felfedni azon körülményeket, a melyek esetleg a kormányválságokat előidézték vagy az ország bizonyos ügyeinek vitelénél fontos szere­ilius 8-án, pénteken. 303 pet játszottak. És, t. ház, ne méltóztassanak erre leplet vonni akarni az indiskréczió vád­jával, mert ha tovább is fen tartják az indis­kréczió vádját: ez a bűnös manipuláczió gyanú­ját foglalná magában. Ha Bánffy volt miniszter­elnök ur előállott volna itt e házban és a leleplezést megtette volna, parlamenti kötelesség szerint járt volna el. És ha más módon utalás történt rá, akkor nem az a kötelessége báró Bánffy urnak, vagy a miniszterelnök urnak, hogy csak itt diskurálgasson e kérdés felett. Nekünk jogunk van követelni, hogy mutassák be az ország szine előtt azt a memorandumot, a melyet báró Bánffy Dezső a horvát "ügyben egyszer ő Felségéhez intézett, és a melyben az országnak fontos jogai érintetnek. E felett a közönséget tévedésben hagyni nem szabad; ez nem parlamentáris. Ha önök a parlamentariz­mushoz ragaszkodnak, akkor kötelességük a nyilvánosságra hozatalt követelni. És én ezen­nel kijelentem, hogy követelem annak nyilvános­ságra hozatalát! (Felkiáltások a jobboldalon : Minek!) Azért, hogy az ország tájékozva legyen róla. Ismeri a képviselő ur? Vagy nem is akarja ismerni, hogy egy kor­mány tényeiről felvilágosítást nyerjen? A kép­viselő ur erre nem kíváncsi ? De mi igenis szük­ségesnek látjuk, hogy az az emlékírat az ország szine ^elé hozassák. (Helyeslés balfelöl,) Erintette tegnap a t, miniszterelnök ur az úgynevezett ischli klauzulát is Ebben is minisz­teri tanácskozások folytak. A t. miniszterelnök ur leleplezte, hogy körülbelül mik folytak akkor, azután bizonyos kedves megemlékezések történ­tek a pénzügyminiszter úrról, hogy mi része van benne. Már most azt kérdi az ország, hogy mi történt itt az ország nagy érdekében? Miféle paklizások, (Ugy van! balfelöl.) miféle kézalatti mesterkedések ezek az ország legfontosabb jogai­ról ? Türhetjük-e mi, hogy ezek homályban ma­radjanak és nem kötelessége-e az illetőknek az ország szine előtt igazolni magukat az egész ügy feltárásával? Hisz más parlamentekben ily kér­déseknél vizsgáló-bizottságok küldetnek ki, mi pedig ezt hallgatással mellőzzük ? Fátyolt borí­tunk rá ? Mi nem kívánjuk a fátyolt, sőt köve­teljük a nyilvánosságot! Halász Zsigmond: El lett ez már mondva 1899-ben! Szederkényi Nándor: Ha a képviselő ur tudja és ha ezek ellettek már mondva 1899-ben, miért nem tetszett tegnap a miniszterelnök ur­nak elmondani, hogy minek emlegette ezeket tegnap, mikor már 1899-ben el lettek mondva? Nekünk, miután a t. miniszterelnök ur nem nyugodott meg abban, hogy ezek el lettek mondva 1899 ben, hanem a történtek bővebb fejtegeté­sét és bizonyos részek ujabb feltárását is szük­ségesnek tartotta és szükségesnek tartotta főleg a minisztertanácsi végzéssel is az ügyet mintegy fontosabbá tenni, kötelességünk követelni, hogy ezen ügy is az ország szine előtt tisztáztassék

Next

/
Thumbnails
Contents