Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-458

tó8. országos ülés 190k ji Vlád Aurél: Ha az én beszédem konkolyhintés volt, akkor mit a miniszterelnök ur tett, a ki azt állította, hogy nem revideálja a nemzetiségi törvényt és mégis revideálja; a ki azt mondja, hogy hagyományos politikát követ, holott nem azt követi, ez, t. képviselőház, hogy egy erősebb kifejezéssel éljek, a mely erős kifejezéseket épen a miniszterelnök ur honosított meg a házban, tiszta ámítás. (Nagy zaj és derültség jobbfelöl,) Elnök : A pénzügyi bizottság előadója kíván előterjesztést tenni! Kammerer Ernő előadó: T. ház! Van szerencsém bemutatói a pénzügyi bizottság jelentését: először a ház 1904. évi költségvetésének helyesbbitéséről (írom, 542, 609); másodszor: a ház alkalmazottainak szolgálati szabályzatáról és fizetésrendezéséről (írom. 530, 610); harmadszor: a marhasó árának mérsékléséről szóló törvényjavaslat (írom. 288, 611) tárgyában. Kérem a t. házat, hogy e jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és a költségvetés vonatkozó tételeivel együtt való tárgyalásra kitüzetni méltóztassék. Elnök : A pénzügyi bizottság jelentései ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és napirendre tűzésük iránt a ház a maga idejében fog határozni. T. ház! Áttérünk most a napirend szerint az 1904-dik évi költségvetési törvényjavaslat (írom. 554) általános tárgyalásának folytatására. A záróbeszédek során következik Szederkényi Nándor képviselő ur. Szederkényi Nándor: T. képviselőház! (Halljuk! a szélsőhaloldalon.) A legutóbbi napokban, így tegnap is, erről az oldalról, és onnan a miniszterelnök ur részéről, itt e képviselőházban bizonyos megemlékezések történtek olyan kormánytényekről, a melyek egyikéről-másikáról a sajtó utján már homályos sejtelme volt a közönségnek. Felemlittetett továbbá olyan kormánytény is, a melyről tudomásunk nem volt s a mely itt a képviselőházban már tegnap vita tárgyát is képezte. Az egyik ilyen kérdés annak a bizonyos memorandumnak a kérdése, a melyet báró Bánffy Dezső volt miniszterelnök a horvát ügyben terjesztett ő Felsége elé; a másik az úgynevezett ischli klauzula, a melyre tegnap a t. miniszterelnök ur mutatott rá. Ezen megemlékezések során a miniszterelnök ur ismételten megjegyezte, hogy micsoda indiskréczió megemlékezni ilyen fontos kérdésekről, a melyek az ország közjogát, javát érintik, és a melyek aktái a kormányok zárt fiókjaiban őriztetnek! Szerintem ez a megjegyzés valóságos parlamenti sérelem. A kormányzat minden ágában, de főleg olyan részeiben, a melyek az ország egyetemét, annak javát, közjogát érintik, kötelességünk mindent nyilvántartani, és a midőn kormányválságok állnak be, az illetőknek maguknak kötelességük nyilatkozni és felfedni azon körülményeket, a melyek esetleg a kormányválságokat előidézték vagy az ország bizonyos ügyeinek vitelénél fontos szereilius 8-án, pénteken. 303 pet játszottak. És, t. ház, ne méltóztassanak erre leplet vonni akarni az indiskréczió vádjával, mert ha tovább is fen tartják az indiskréczió vádját: ez a bűnös manipuláczió gyanúját foglalná magában. Ha Bánffy volt miniszterelnök ur előállott volna itt e házban és a leleplezést megtette volna, parlamenti kötelesség szerint járt volna el. És ha más módon utalás történt rá, akkor nem az a kötelessége báró Bánffy urnak, vagy a miniszterelnök urnak, hogy csak itt diskurálgasson e kérdés felett. Nekünk jogunk van követelni, hogy mutassák be az ország szine előtt azt a memorandumot, a melyet báró Bánffy Dezső a horvát "ügyben egyszer ő Felségéhez intézett, és a melyben az országnak fontos jogai érintetnek. E felett a közönséget tévedésben hagyni nem szabad; ez nem parlamentáris. Ha önök a parlamentarizmushoz ragaszkodnak, akkor kötelességük a nyilvánosságra hozatalt követelni. És én ezennel kijelentem, hogy követelem annak nyilvánosságra hozatalát! (Felkiáltások a jobboldalon : Minek!) Azért, hogy az ország tájékozva legyen róla. Ismeri a képviselő ur? Vagy nem is akarja ismerni, hogy egy kormány tényeiről felvilágosítást nyerjen? A képviselő ur erre nem kíváncsi ? De mi igenis szükségesnek látjuk, hogy az az emlékírat az ország szine ^elé hozassák. (Helyeslés balfelöl,) Erintette tegnap a t, miniszterelnök ur az úgynevezett ischli klauzulát is Ebben is miniszteri tanácskozások folytak. A t. miniszterelnök ur leleplezte, hogy körülbelül mik folytak akkor, azután bizonyos kedves megemlékezések történtek a pénzügyminiszter úrról, hogy mi része van benne. Már most azt kérdi az ország, hogy mi történt itt az ország nagy érdekében? Miféle paklizások, (Ugy van! balfelöl.) miféle kézalatti mesterkedések ezek az ország legfontosabb jogairól ? Türhetjük-e mi, hogy ezek homályban maradjanak és nem kötelessége-e az illetőknek az ország szine előtt igazolni magukat az egész ügy feltárásával? Hisz más parlamentekben ily kérdéseknél vizsgáló-bizottságok küldetnek ki, mi pedig ezt hallgatással mellőzzük ? Fátyolt borítunk rá ? Mi nem kívánjuk a fátyolt, sőt követeljük a nyilvánosságot! Halász Zsigmond: El lett ez már mondva 1899-ben! Szederkényi Nándor: Ha a képviselő ur tudja és ha ezek ellettek már mondva 1899-ben, miért nem tetszett tegnap a miniszterelnök urnak elmondani, hogy minek emlegette ezeket tegnap, mikor már 1899-ben el lettek mondva? Nekünk, miután a t. miniszterelnök ur nem nyugodott meg abban, hogy ezek el lettek mondva 1899 ben, hanem a történtek bővebb fejtegetését és bizonyos részek ujabb feltárását is szükségesnek tartotta és szükségesnek tartotta főleg a minisztertanácsi végzéssel is az ügyet mintegy fontosabbá tenni, kötelességünk követelni, hogy ezen ügy is az ország szine előtt tisztáztassék