Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

4-57. országos ülés 1904 július 7-én, csütörtökön. 299 nemzet önönmagával szemben, saját szuverén törvényhozásának akaratával szemben keressen garancziát. Bocsánatot kérek, t. miniszterelnök ur, nem hiszem, hogy ő ezt ne látta volna, mert nagyon ismerem az ő széleskörű műveltségét és jártasságát az összes európai és Európán kívüli művelt államok alkotmányaiban s ennélfogva lehetetlen, hogy ne látta volna, lehetetlen, hogy ne tudná p. o., hogy az északamerikai Egyesült-Államoknak alkotmányában ott van a törvényhozó hatalommal szemben, a szuverén törvényhozó hatalommal szemben az alkotmány alapelveinek egy garancziája, a birói hatalom kivételes kiterjesztésében, a mennyiben a Federal Oourt per esetén egy törvényt nem alkalmaz, ha azt találja, hogy az az alkotmánynyal ellenkezik. Igaz, — azt mondja a miniszterelnök ur — hogy ez azért szükséges ott, mert az egyes államok jogi kollizióba jöhetnek a központi hatalomnak igényeivel, vagy az egyes államok lépvén esetleg túl az ő törvényeikkel önkormányzatuk hatáskörét, vagy pedig a központi kormányzás nyúlván bele az egyes államok jogkörébe. Megengedem, hogy ez a specziális eset nálunk nem forog fenn. De vájjon a mi közjogi helyzetünk nem szintén olyan-e, a mely helyzetben igen kívánatos és szükséges a pillanatnyi hatások folytán alakuló többségnek abberrácziói ellen garancziákat keresni ? S minálunk nincsenek ilyen formális garancziát. A mi alkotmányunk ép ugy, mint az angol alkotmány, formailag nem is tesz különbséget törvény és törvény közt, de nálunk épugy, mint Angliában, létezik annak fogalma, hogy vannak bizonyos törvények, a melyek, hogy ugy mondjam, nagyobb politikai sulylyal, nagyobb horderó'vel biruak, a melyekhez hozzányúlni, a melyeket megváltoztatni aggályosabb dolog, a melyeknek alapelveit, alapvető szikláit minden egyes opportunitási mozzanat miatt megbolygatni nem tanácsos. S a közszellem ezen helyes felfogása bizonyos törvényeknek alapvető fontosságáról: ez az a garanczia, a mely ugy, mint az angol jogfejlődésben, a mi jogfejlődésünkben is benn van, fennáll az országgyűléseknek, törvényhozó hatalmaknak abberráezióival szemben is, s kell, hogy fenmaracljon és fentartassék, ha közszellemünknek egészségét fenn akarjuk tartani, ha ezt ezentúl is az alkotmány fejlődésének továbbvitelére alkalmatosnak és olyan életképesnek akarjuk fentartani, mint a milyen évszázadokon át volt. (Ugy van! balfelöl.) S az 1867 : XII. törvényezikknek ezen alaptörvényszerü kiváló fontosságát mindig elisme rik, mindig hangoztatják, nemcsak annak megváltoztatására irányuló törekvésekkel szemben, de felruházzák magának annak a törvénynek különleges jellegével még azt a politikát is, — nagyon tévesen — a melyet ahhoz a törvényhez nem értő férfiak erre a törvényre építettek, felruházzák ezzel a, hogy ugy mondjam, kivételes majesztással azon kezdetleges viszonyokat is, a melyek akkor alíikultak, midőn ennek a törvénynek minden következményei az összes intézmények terén rögtön életbe nem léptek; de akkor, a mikor a vámszövetségnek mindenáron való fentartását veszély fenyegetné, akkor azután ennek a törvénynek kivételes ereje, (Taps a baloldalon.) ennek a törvénynek nimbusza is szétfoszlik, világos jeléül annak, hogy mekkora komolysággal és nemzeti tartalommal bír az a túloldalról hangoztatott hűség és ragaszkodás Deák Ferencz alkotmányához. (Helyeslés balfelöl.) De hát menjünk tovább. Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy az előrehaladott órában még igénybeveszem figyelmüket, (Halljuk ! Halljuk!) de ezek a dolgok annyira fontosak, hogy gondolom, nem árt, hogy ha azokat tőlem telhető tárgyilagossággal tisztázni iparkodom. (Halljuk! Halljuk!) Midőn az az 1867: XII. t.-czikk 61. §-ában a vámszövetsóg megkötésére az ausztriai népképviselet hozzájárulását teszi expressis verbis szükségessé, ennek a törvényhozási intézkedésnek megvan a maga mélységes rácziója. T. képviselőház! Lehet pillanatnyi kisegítőket létesíteni azon az alapon, hogy a két államnak közgazdasági viszonya akkéjxsn szabályoztatik, hogy azt az egyik államban a nép képviselete alapítja meg. a másik államban pedig kormány, vagy fejedelmi hatalomszó. De állandó közgazdasági kiegyezést, állandó közgazdasági viszonyt ilyenféle dualizmusra alapítani képtelenség. Politikai viszonylatokban még inkább képzelhető, a hol az érdekek legalább azon irányokban, a melyekben mi Ausztriával együttmaradni utalva vagyunk, — a külügyek terén — jóformán egyezők. De hogy a gazdasági érdekek összeegyeztetése ós körülhatárolása akképen történjék, hogy az egyik államban a népképviseleti faktorok hozzászőlanak, a másik államban pedig nem, ez, t. képviselőház, a legtisztább képtelenség, ("ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Egy ilyen berendezés a polgárháborúnak csiráit hordaná magában. Nagyon jól tudom, mit szoktak erre mondani, azt, hogy ne fájjon nekünk a fejünk azon. hogy talán esetleg Ausztria károsodnék, minekünk az csak előnyünkre van, hogyha mi határozzuk meg országgyülésileg, hogy mi legyen a vámterületi közösség tartalma, Ausztriára pedigráerőszakolják, ráoktrojálják. Igen rövidlátó politika volna, a mely ilyen előnyöket keresne és ez valóban nem volt Deák Ferencz politikája. Ha széjjel akarunk menni, menjünk széjjel; de ha együtt akarunk maradni, valamint hogy én együtt akarok velük maradni azon határok között, a melyeket a pragmatika szankezió ünnepélyes kötése magában tartalmaz és megállapított, akkor, tisztelt képviselőház, ne hozzuk be, ne csempészszük be a köztünk fennálló viszonyba azon robbanó anyagokat, a melyeknek alkalmazása eaetleg mindaddig, a mig a 38*