Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

300 457. országos ülés 1904 Julius 7-én, csütörtökön. nagy robbanás meg nem történik, nekünk ideigóráig előnyöket nyújthat, a mely azonban, ha majd a nagy felrobbanás megtörténik, a mi jelétünket is romjai alá temeti. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És ez nem frázis, t. ház, mindjárt meg fogom magyarázni. Van tehát mélységes ratio legis, a mellett, hogy gazdasági viszonyok terén különösen nem képzelhető a viszonyoknak kölcsönös elrendezése máskép, mint paritásosán ép ugy, ha az a paritás az ő előnyükre szolgál, mint hogy ha a mi előnyünkre szolgál. De egy másik alapelve is van az 1867 : XII. t.-czikknek, és ez azután állandó feltétele annak, hogy a közösügyek azon elrendezése, a mely az 1867 : XII. t.-czikkben foglaltatik, fennállhasson. Ez a teljes alkotmányosság uralkodása Ausztriában. Már most menjünk tovább, t. képviselőház. A 14. §. alapján kiadott rendeleteket, ha a Reichsrath összeül, be kell neki mutatni és ő azokat hatályon kivül helyezheti. Ha már most az a hangulat uralkodik Ausztriában, a mely miatt parlamentáris utón a kiegyezés meg nem köthető, ugy minden valószinüség szerint a 14. §. alapján kiadandó rendeletek, ha azok a üeichsrath elé kerülnek, hatályon kivül helyeztetnének, üllandóságot tehát az ekként megkötött viszonynak csak ugy lehetne adni, ha a 14. §-al való manipulálás Ausztriában állandósittatik, a kivételességnek a jellegét elveszíti, és állandó instituczióvá válik. Nos, t. ház, akkor azután senki se beszéljen többé valódi alkotmányosságról Ausztriában, akkor összerogyott az az alap, a melyen a kiegyezésnek, a közjogi kiegyezésnek, az 1867: XII. t.-czikknek összes épülete nyugszik, mert mindazoknak az intézményeknek a raison d'étre-je az, hogy Ausztria népei is alkotmányos jogokkal ruháztattak fel, tehát ilyen módon és ezen az alapon kell velük érintkeznünk. Mihelyt egyszer Ausztriában nem alkotmányosan folyik a kormányzás, a világon semmi ok sincs, hogy közös ügyeink, közös intézményeink legyenek; a világon semmi ok sincs, hogy midőn ott tényleg az abszolutizmus uralkodik, fentartsuk azokat az intézményeket, a melyek az 1867 : XII. t.-cz.-nek élőbeszéde szerint csak az által váltak szükségesekké, mert- Ausztria alkotmányos jogokkal ruháztatott fel és csak addig állanak fenn, (Ugy van! a halóidalon.) ugyanannak a törvénynek értelmében, a meddig Ausztriában alkotmányosság van. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De, t. ház! Történhetik még más valami is. A Beichsrath megteheti azt, a mit eddig is tett, hogy t. i. a kiegyezés dolgában a 14. §. alapján kiadott rendeleteknek előterjesztését nem szorgalmazza. Hallgatag engedi azokat vegetálni s igy sem el nem veti. sem jóvá nem hagyja, s ez addig tart, a meddig az osztrák tényezőknek kedvük van ezt az állapotot fentartani. Mi tehát ha vámszövetséget kötünk Ausztriával a 14. §. alapján, abban ahelyzetben vagyunk, hogy Magyarország magát lekötötte, Ausztria pedig, a mely pillanatban az ottani tényezők — a mi sokszor nem nehéz — egy Magyarország elleni hadjárat czéljából egyesithetők, követelheti, ha két év múlva, ha bárom év múlva, ha négy év múlva is, a mikor épen a gazdasági konstellácziókat erre kedvezőknek találja, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) azoknak a rendeleteknek előterjesztését, hatályon kivül helyezteti azokat és akkor, t. képviselőház, igaz, felbomlik a vámszövetség, de nem akkor bomlik fel, a mikor mi akarjuk, hanem a mikor Ausztria akarja. (Ugy van! balfelöl.) Szóval: olyan viszony létesül, a melyhez mi tiz éven, vagy azon az időtartamon át, a melyre létesíttetett, hozzá nem nyúlhatunk, de a melyet a másik szerződő, vagy inkább nem szerződő fél akkor, a mikor neki tetszik megbonthat olyan pillanatban, midőn már kereskedelmi szerződéseink az összes idegen államokkal a vámközösség gondolatának alapján vannak megalkotva, mikor mi azokhoz hozzá vagyunk kötve, de Ausztria nem, mert mindig hivatkozhatik arra, hogy ő a gazdasági kiegyezést nem ismeri el, hogy a vámszövetséget nem tartja fenn, szóval, t. képviselőház, lekötöttséggel megyünk neki a teljes bizonytalanságnak. Ide vezet ez a politika, a mely per fas et nefas, a mely akár alkotmányosan, akár nem alkotmányosan, akár az 1867 : XII. törvényczikk szellemében, akár annak fel forgatásával, minden áron a gazdasági lekötöttségnek fentartására iparkodik és hogy ez a politika tényleg uralkodik, annak legjobb bizonyítéka az, hogy mig a kormány ekképen az alkotmányosság határain túllépve, az eddig hozott törvényekkel nem törődve, az 1867 : XII. törvényczikkbe beleütközve, lázasan minden előkészületet megtesz a vámterületi közösségnek eshetőségére, addig arra a másik teoretice fentartott eshetőségre, t. i. a vámterületi különválás, mondjuk szükségességének esetére semmi de semmi előkészületet nem tesz. No hát, t. képviselőház, sok szó esett ma az úgynevezett ischli klauzuláról. Hát ez az eljárás egészen az ischli klauzula karakterét viseli magán, csakhogy sokkal ravaszabbul, sokkal veszedelmesebb jelleggel, mert az a maga jogi konstrukcziőjával rögtön fel nem ismerhető, hanem a gazdasági erőknek elhelyezése által az országnak épen azon lelánczoltságát, megkötöttségét, (Elénk helyeslés a baloldalon.) épen azt a bebörtönözést idézi elő, mint az úgynevezett ischli klauzula, {Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldahn.) T. képviselőház végeztem. Azokban, a miket mondtam, azokban, a miket a miniszterelnök beszédéhez hozzáfűzve kifejtettem, egy gondolat vonul végig, mely jellemzi a kormánynak egész politikáját. Költségvetésünket megzavarja, a beruházási tételeket abból kiküszöböli, a deficzit felé viszi. Miért? A hadsereg követeléseinek túltengése előtt való meghódolás miatt. A nemzetiségi kérdésben fühöz-fához kap-