Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-446

24 , H6. országos ülés Í90í június 23-án, csütörtökön. Ausztriával a tényleges status quonak megbolygatása nélkül, de csak ugy, hogy az 1867: XII. törvényczikkben foglalt garancziák épségben tartassanak, hogy vámszövetségnek megkötése más alakban, mint abban az alakban, melyet az 1867: XII. t.-oz. egyedül megenged, meg ne történhessék. A Bánffy kormány ezen az alapon fogadta el támogatásomat, ezekhez az alapelvekhez kijelentette hozzájárulását és a Széli-kormány ezen alapon érte el beleegyezésünket ahhoz, hogy 1907-ig kitolassék az a határidő, mely előbb csak 1903 volt. És most mindezek a megállapodások, mindezek a közös meggyőződések, mindezek a biztositékok egyszerre halomra döntessenek és az igen t. miniszterelnök ur egy enigmatikus tételben élénkbe tárja azt a lehetőséget is, hogy a vámszövetséget Ausztriával a 14, §. alapján hozandó intézkedések segítségével is meg akarja kötni ? Pap Zoltán: Abból nem eszik! Gr. Apponyi Albert: Nohát én csodálom, ilyen általános meggyőződések, ilyen ünnepélyes kötések, ilyen ismételten tett kormány-nyilatkozatok után azt a vakmerőséget, melyezen biztosítékokkal az ország szine előtt ilyen játékot üz. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsöbaloldalon.) Én pedig a magam részéről ép azért, mert bona fide segédkezet nyújtottam bizonyos ideiglenes kisegítő létrehozására, épen ezért kétszeresen érzem az erkölcsi kötelességet, hogy ezzel a mi jóhiszemű eljárásunkkal az ország biztositékainak elkobzására visszaélés ne történjék. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) At kell most térnem arra, a mit az igen t. kormány igen gyakran hivalkodva nemzeti politikájának nevez. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur tegnapi felszólalásában igen szépen fejezte ki azt, hogy ő nem keresi, mi kinek az érdeme, hogy valakinek másnak az érdeme kinek a kosarába esik. Az igen t. miniszterelnök ur ezt nagyon bölcsen teszi, mert a mi az ő kosarába esett, az csakugyan nem az ő érdeme. (Igaz! Ugy van! Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ennek folytán igen helyesen állítja fel azt az elvet, hogy nem keresi. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én sem keresem. Megvallom, nekem erre a fejezetre meglehetősen hosszú lajstromom volt részletes kérdésekben, melyekkel foglalkozni akartam. (Élénk felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) Mert ha nem is keresem azt, hogy kinek kosarába esett az, a minek létrehozásában esetleg nekem is valami csekély érdemem volt, de azt azután fentartom magamnak, hogy keressem, hogy az, a kinek kosarába az beleesett, mit csinál vele. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De hát ex ungve leonem. Én most egyelőre csak azzal az egy esettel akarok foglalkozni, mint rendkivüli jellemzővel, a mely felett ma szavaztunk. A species facti az, hogy egy konzul, ki még hozzá magyar ember, . . . Pap Zoltán: Magyarfaló! Gr. Apponyi Albert: Egy magyarországi polgármesternek hivatalosan németül irt, hogy az a polgármester — hozzáteszem: az én véleményem szerint igen helyesen — azt a német átiratot nem akarta elintézni és ez a dolog a kormány elé kerülvén, a t. kormányelnök ur megállapítja az ő módszere szerint a magyar állam egyik hivatalnokának, t. i. a konzulnak azt a jogát, hogy a német nyelvet használja, és megállapítja a magyar állam másik, törvényhatósági közegének, a debreczeni polgármesternek azt a kötelességét, hogy a német átiratot elfogadja és elintézze. A kormányzat tekintélyével és hatalmával fedi azt a magyar hivatalnokot, a ki a magyar állam nyelve, szuverenitása, törvényes állása ellen vétett; a kormányzati hatalom egész súlyával fenyegeti meg azokat a magyar hivatalnokokat, kik a jövőre a magyar állam törvényadta jogai mellett sikra szállani merészkednek. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Gazság!) Ez a species facti. A kormányzati erály ezen egészen sajátságos programmjának megindokolására az igen t. miniszterelnök ur hosszú okoskodások alapján nem tud többet megállapitani, — már t. i. ő szerinte megállapítani — mint azt, hogy nincs annak törvényes akadálya, hogy a konzulok a német nyelvet hivatalosan használják. Nincs annak törvényes akadálya. (Zaj balfelöl) B. Kaas Ivor: Először pozitív, azután negatív formában mondotta! Gr. Apponyi Albert: Bocsánatot kérek, én az utolsó nyilatkozathoz tartom magamat, a melyről fel kell tételeznem, hogy ez az, a mely minden ízében meggondolt, megfontolt volt; mert végtére a legjobb szónokon is, ha miniszterelnök is, fmegtörténhetik, hogy ha valamelyik kérdés meglepi, lapsus linguaet követ el, de ezen utolsó nyilatkozatra, a mely két napi gondolkodásnak eredménye, ezt a beneficziumot többé alkalmazni nem lehet. Én tehát ehhez tartom magamat. Hát, t. miniszterelnök ur, én tudnék két törvényes akadályt. Bátor leszek vele szolgálni. Az 1867 : XII. t.-cz. 28. § a azt mondja, hogy: »a két fél között a közös ügyek kezelésére nézve mellőzhetlen feltétel a paritás.« Ez az egyik akadály. A másik törvényes akadály pedig az 1868 : XLIV. t.-cz. 1. §-a, a mely azt mondja, hogy: »a nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar lévén, az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentúl is a magyar.« Ki kellene tehát mutatni a kivételt ezen szabály alól. Kivételt ugyanaz a törvény tesz a 29. §-ban a horvátországi kormányzatra nézve; egyebet nem, Ennek a törvénynek hálóiból