Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

457. országos ülés 190'+ Julius 7-én, csütörtökön. 287 moly hazafias indokokból ezt akkor helyesnek tartották, vállalják is érte a felelőséget. Zboray Miklós: Hát akkor miért a szemrehányás ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Én csak konstatálom a tényt, hogy a t. képviselő ur ezen az állásponton állott. Most azután egynéhány esztendő múlva egyszerre zászlót bont az önálló vámterület mellett. (Felkiáltások a balés a szélsöbaloldalon: Nagyon jól teszi!) Ugron Gábor: Javulni szabad! Zboray Miklós: Akkor az egész többség vele volt! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Ez helyesebb eljárás, mintha a bihari pontokat szegre akasztják. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én senkinek sem vonom kétségbe a jogát, hogy véleményét megváltoztassa. Én megjegyzéseket nem teszek, a tényeket konstatálom. Hanem azt mondhatom, hogy mivel épen én is azt tartom, hogy tanulni szabad és tanulni szerettem volna, igen kíváncsian vártam azon érveket, a melyekkel t. képviselőtársam álláspontjának ezen gyökeres megváltoztatását indokolni fogja. Vártam, de hiába vártam, mert hiszen a legkimeritőbben Szegeden beszélt erről a kérdésről t. képviselőtársam, a hol körülbelül a következőket mondotta (olvassa): »JSTem vagyok szakember, nem tudom rajzolni azokat az alakulásokat, a melyek az önálló gazdasági berendezkedés következtében beállanak, de meggyőződésem és szakemberektől vett értesülésem alapján merem állítani, hogy hihetetlen lendületet fog venni az ipar.« (Nagy zaj a jobboldalon.) T. képviselőház! Ha a tüdővésznek, (Halljuk! Halljuk! jobb/elöl.) vagy a sertés-kolerának . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hangosaljban! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Lengyel Zoltán: Nyolczvanöt szakértő van a túloldalon, a ki az önálló vámterület alapján áll. (Mozgás jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: ügy látom, nagyon féltik a képviselő urak báró Bánffy Dezsőt éntőlem, ne állítsanak ki róla olyan szegénységi bizonyítványt. (Derültség jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Ha a sertésvésznek gyógyításáról, ha egy dunai hidnak építéséről, vagy valamely más efféle kérdésről volaa szó, ugy minden okos ember, a ki nem orvos, vagy nem mérnök, azt fogja mondani, hogy ő nem szakember, hanem kompetens szakférfiak véleménye alapján nyilatkozik. (Ugy van! jobbfelöl.) A nemzetgazdaságtan azonban talán mégsem olyan titkos tudomány, a melyhez csak némely beavatottak férhetnek, (Nagy zaj a baloldalon. Ugy van! jobbfelöl.) a nemzetgazdaságtannal talán mégis csak foglalkozni kellene mindenkinek, a ki vezetőszerepre vállalkozik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Akkor, a midőn egy országban előtérben áll egy nagy közgazdasági kérdés, a melynek megoldása áldást, vagy romlást hozhat az egész országra, (Ugy van! jobbfelöl.) az a politikus, a ki zászlót bont ebben a kérdésben, vegyen magának fáradságot a kérdésnek megtanulására. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget-) és ne szakemberek ajánlgatása alapján vigye bele a nemzetet a bajba, (Ugy van! jobb felöl.) mert ez azután (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) igen nagy felületességre és a felelőség érzetének igen aggályos megcsappanására mutat. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Rátkay László: Magyarország miniszterelnöke beszél igy? (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kubinyi Géza: Ha nem tetszik, tessék tisztességes argumentumokkal élni. (Ugy van! jobbfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjanak, mert ez zavarba ejti a szónokot is. (Zaj.) Lengyel Zoltán: Erre a közbeszólásra az elnök ur is zavarba jöhetne! (Felkiáltások balfelöl : Az igaz! Derültség.) Gr. Tisza István miniszterelnök: A t. képviselő ur múltkori beszédében egy érvet vet fel a külön vámterület mellett: azt az érvet, hogy akkor a statisztikai kimutatásokban nem az osztrák-magyar monarchia., hanem Magyarország külön fog szerepelni. Engedjenek meg a képviselő urak, de ennek hallatára egy bizonyos megdöbbenést nem tudtam magamban elfojtani, (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) mert hogy valaki igy játszszék a tűzzel, hogy valaki ilyen érvekkel jöjjön ide egy nagy horderejű kérdésben és sejtelme se legyen róla, hogy itt a százezrek és milliók boldogságáról van szó, (Felkiáltások a baloldalon: Nagyképűség!) hogy itt Ínséget, nyomort, pusztulást, (Ügy van! a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Frázis!) hogy itt a nemzetnek busáról, a nemzetnek véréről van szó: engedjenek meg nekem, ez afféle argumentáczió, mint vak módjára vezetni a világtalant, (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl. Nagy zaj a baloldalon.) Rátkay László: Ez a magyar miniszterelnök nézete? (Mozgás jobbfelül.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök : Igen, Magyarország miniszterelnökének ez a nézete, mert neki az 1848-iki törvény adta azt a jogot, hogy itt nézeteit kifejtse és azok mellett küzdjön. Én pedig ezzel a joggal élni is fogok és én ezt a kötelességemet teljesíteni is fogom, bármennyire zajongjanak is a képviselő urak odaát. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) E^zel a zajongással legfeljebb szegénységi bizonyítványt állítanak ki önmagukról, (Ugy van! a jobboldalon.)